Európai nyelvek ünnepe

Holnap ünnepeljük a nyelvek európai napját. Ezen a napon a különféle nyelvi intézetek már évek óta várják a pozsonyi Hviezdoslav téren az érdeklődőket, elsősorban a diákokat. 

Akinek kedve van, részt vehet például egy kvízjátékban, kérdéseket kap az Európai Bizottság standjánál, és aztán körbejárva begyűjtheti a helyes válaszokért járó pecséteket. Aki nem akar játszani, az nézelődhet, kérdezhet, tájékozódhat. Ezen a napon a nyelvek összetalálkoznak a téren, és versenyeznek a gyerekek és felnőttek figyelméért. A színpadon kulturális programok zajlanak, nyelvi kóstolókkal. Az a jó az egészben, hogy nem is kell minden nyelvet érteni, elég egy kicsit ismerkedni velük és csodálni a szépségüket.

Gondolom, ez a nap a hivatalos európai nyelvek ünnepe, de a nyelvhasználat terén Európa sokkal gazdagabb ennél. Néha sajnálom, hogy beskatulyázzuk a nyelveket a hivatalos státuszuk szerint. Mert vannak titkos nyelvek, konyhanyelvek, munkanyelvek, amelyeket kevesen ünnepelnek. De az a jó, hogy egy emberbe több nyelv is belefér, azaz elsajátíthat több nyelvet, és így a hivatalos nyelveken és a „más” nyelvek által is boldogulhat. Igazából tényleg az a legszomorúbb, ha valaki csak egynyelvű, de bízom benne, hogy ilyen emberek Európában nincsenek. Egyrészt már kötelező idegen nyelveket tanulni az iskolában, másrészt kevés olyan hely van a kontinensen, ahol az ember ne találkozna más nyelvvel, csak a sajátjával.

Úgy vélem, a nyelvek európai napján nemcsak az egyes nyelveket kell ünnepelni, hanem az európai nyelvi sokszínűséget és a többnyelvűséget is! Persze nem olyan többnyelvűségről beszélek, amikor az ember tökéletesen beszél több nyelvet. Ez nagyon ritka. De megértetni magát vagy érteni azt, ami körülötte zajlik, elég ahhoz, hogy az ember ne érezze magát kellemetlenül az adott nyelvterületen.

Azt is megszoktuk Európában, hogy amikor megtanuljuk egymás nyelvét, megmarad a saját akcentusunk. Néhány európai nyelv a legszexisebb akcentus kategóriában is versenyez! Van, aki a francia mellett áll ki, másoknál az olasz a győztes, de biztos vagyok benne, hogy például a finn akcentus sem eleve vesztes. Sajnos a szlovák és a magyar akcentus nem örvend jó hírnévnek, de lehet, hogy csak azért, mert a szlovákok és a magyarok nem valami híres nyelvtanulók. De lehet, hogy ha több nyelvet megtanulunk, egyre ismertebb lesz az akcentusunk, és egyszer mi is felkerülhetünk a szexi akcentusok listájára.

Ajánló