Rugdalódzók

Annyira be vagyunk zsongva mindentől, ami nem a miénk?
Megjelent a kétnyelvű vasúti táblák kihelyezéséről szóló hír, és máris jöttek a reakciók. Megint azok a büdös magyarok! De nem ezzel kell nekünk foglalkozni. Örüljünk, hogy miközben senki jogait nem sértjük, ezek a táblák is újra láthatók lesznek. Mert amit az ember nem lát eleget – csak a település elején és végén –, azt el is felejtheti. Mint egy csallóközi nő, aki a kérdésre, hogy hova valósi, azt válaszolja, „dunajszkábú vagyok”. 
 
De nem is erről akartam írni. Látogatóba megyek. Belépek az ajándékboltba. Gyertyatartók, kerámiák, abroszok. És feliratok. „Home, sweet home”. Vagy csak egyszerűen, egy szóval: „Home”, „Love”, „Keys”. Bemegyek a ruhaüzletbe, valami jópofa rugdalódzót keresek. Látom a pici ruhák feliratát. „My baby”. „I love my baby”, „I love mummy”. 
A „Zlatíčko” jobban tetszene, merthogy szlovák babához megyek. 
 
Este a moziban ugyanez. Teareklám, üdítőreklám, autóreklám. Mind angolul. Aztán az utca. „Coffee”. „Coffee shop”. „Urban bistro”. A beszélt nyelv keveredéséről nem is beszélve.
 
Mondjuk engem ez zavar. Legalább annyira, mint az, hogy drága szüleim falujában nincs magyar vasúti tábla. Érdekes viszont, hogy mást nem. Sem a hivatali szerveket, amelyeknek nem tetszenek a szimplán csak magyar feliratok, sem azokat a szlovákokat, akik nem szeretik a magyar nyelvet. Sem azokat a magyarokat, akik nem szeretik a szlovák nyelvet. Merthogy ezek a coffee-k és hasonlók magyar vidéken is léteznek. Vagyis csak egymás nyelve zavar, meg esetleg sokakat a sajátja, ha rosszul használják, de az angol az senkit nem bánt. De miért nem? Hiszen ez is szimbolikus térfoglalás. Bár globalizáltak vagyunk, nem jött még angol nyelvellenőr, hogy ránk kényszerítse ezeket a feliratokat. Önként tesszük. Ilyenkor nem igaz, hogy nyelvében él a nemzet? Akár a szlovák, akár a magyar? Vagy annyira be vagyunk zsongva mindentől, ami nem a miénk, hogy ez esetben önként fittyet hányunk anyanyelvre, nyelvtisztaságra? 
 
Nekem semmi bajom az angollal, de hiába tetszik az a kék párna, nem veszem meg, mert természetellenesnek érzem az ágyamon a „Good night” feliratot. A szlovákkal sincsen bajom, de ugyanúgy természetellenes nekem, hogy a konyhai fűszertartóimra szlovák nyelvű matricákat ragasszak. Egyetlen idegen nyelvű feliratot tartalmazó tárgyam van, egy kínai párna, amit Sanghajban vettem. Ez csak azért nem zavar, mert a feliratot nem tudom elolvasni, és különben is, olyanok a betűk, mint egy kép. 
 
De van jó hírem is. Egy dizájnerüzletben találtam jópofa rugdalódzót. Katonakabát mintája volt, zöld alap, apró fekete függőleges vonalkákkal, amilyenben az évfolyamtársaim gyakorlatoztak a buzerplaccon. Erre mondják, hogy retró. 
Remélem, az is marad. 
(Inkább nem vettem meg.)

Ajánló