A szívüket is belevarrják a bajnokok ruháiba

Szikrázó kristályok, színpompás minták, tüllök és tollak. Adriana Patru és Oxana Szalogub budapesti szalonjában műkorcsolyázók, ritmikus gimnasztikázók, balerinák és más sportolók káprázatos ruhái készülnek.

Adriana Patru (balról) és Oxana Szalogub ruhái igazi műalkotások
Morvai Tamás Róbert felvételei

A romániai Adriana Patru „a szerelem szárnyán” jött Magyarországra 1995-ben. A Bukarest és Nagyszeben között található Ramnicu Valcea városában nőtt fel, ahol nem élnek magyarok, így korábban a nyelvet sem ismerte. Otthon szép karriert épített: énekelt, rádiózott, tv-bemondó volt, színpadi életet élt. „Nem volt könnyű döntés, mert mindent otthagytam, a családom, a munkahelyem, az egész életem” – idézi fel a kezdeteket Adriana.

Egyetlen szót sem tudott magyarul, de később beiratkozott egy nyelviskolába, ami szintén meghatározó volt számára, és nem csak a nyelvtudás szempontjából: padtársa ugyanis egy ukrán lány volt, akiről Adriana az első perctől érezte, jó barátnők lesznek. „Oxana a legjobb barátnőm, a mentorom és később az üzlettársam is lett” – meséli a nem mindennapi barátság kezdetét Adriana.

Oxana Szalogub 1994-ben érkezett Magyarországra az ukrajnai Konotop városából. Női és gyermekszabó képesítése mellett a szűcsmesterséget is kitanulta. Amikor egy barátnője férjhez ment, ő készítette a menyasszonyi ruháját, s amikor a fátylat választották hozzá, az esküvői szalon tulajdonosa, Farkas Mirmy azonnal felfigyelt a ruhára. Felajánlotta Oxanának, dolgozzon nála. „Így kerültem az esküvői szalonba, ahol megismerkedtem a csipkékkel, strasszkövekkel is. Nagyon jó mesterem volt” – magyarázza Oxana.

„Netán Amerikából?”

Magyarországi letelepedésük után Adriana eleinte a férjének segített a cégében – kihasználta a nyelvtudását, hiszen a román és a magyar mellett angolul, franciául, olaszul, oroszul és szerbül is beszél.


Oxana és Adriana sokszor késő estig és hétvégenként is dolgozik, hogy minél szebb ruhák készüljenek

Lánya, Nicole négyévesen kezdett korcsolyázni Vida Gábor irányítása alatt, így Adriana is fokozatosan megismerkedett a sportággal, és hamar szembesült vele, a kűrruhák, edzőruhák beszerzése nem olcsó mulatság.

Adriana első munkája Nicole kűrruhája volt. „Álomszép lett. Oxana végig irányított:  mi, micsoda, honnan, hova, meddig… S a végén nagyon megdicsért. Aztán jött a második, a harmadik… A jégcsarnokban pedig mindenki kérdezgette, honnan rendelem ezeket a gyönyörű ruhákat, netán Amerikából?” – mondja mosolyogva Adriana. Amikor kiderült, ő maga varrja őket, mindenki vele akart ruhákat varratni. Ő pedig megszólította Oxanát, kezdjék együtt ezt az utat, barátnője pedig örömmel mondott igent.

„Oxana régóta dolgozik ebben a szakmában, nincs olyasmi, amihez nem értene, nincs lehetetlen a számára. Ő keltette fel bennem a divat iránti érdeklődést és szerettette meg velem ezt a szakmát. Ő tanított meg olyan dolgokat a varrásról és a szabásról, ami egy pályakezdőnek féltétlenül tudnia kell – meséli hálásan Adriana. – Oxana kegyetlenül őszinte, rávilágít a hibáimra, sőt néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell.”


Portugáliai tapasztalatcserén, Rodrigo és Hugo Santos designereknél

„Ez teljesen más szakma, mint az esküvői szalonban. A kűrruhák, rg-s dresszek készítésénél speciális anyagokat használunk, és erre nincs külön iskola. Mindent magunknak kellett kitapasztalnunk” – teszi hozzá Oxana, akit lenyűgöz a sportteljesítmények mögött lévő irdatlan munka: „Egy menyasszonynak mázlija van, hogy megkérték a kezét. De ahhoz, hogy valaki Eb-n, vb-n szerepeljen, rengeteget kellett dolgoznia. Ettől mindig meghatódom…”

Ahogy pörög, ahogy libben

Minden egyes darabjuk egyedi, és megrendelőik boldogan mondják, a szerencsét is belevarrták, mert Adriana és Oxana ruhái mindig a dobogón állnak. „Nem tudom, tényleg mi hozzuk-e a szerencsét, de úgy tűnik, mi a bajnokoknak készítünk ruhát!” – kacag Adriana.

Havonta csak néhány ruhát vállalnak, hosszú a várólista, mert egy-egy darab elkészítése két-három hetet is igénybe vesz. Megalkotásuk nem gépies varrás, hanem elmélyülést igénylő kreatív folyamat. A tervezés közben szól a zene, amelyre majd a sportoló előadja a programját, ez segít abban, hogy tökéletes legyen a harmónia a zene és a kűrruha között. „Megy a zene, és már látjuk, ahogy pörög, ahogy libben, jönnek a színek, a kék, a zöld… Így születik az első terv” – magyarázza Adriana. A sikerük közös, mert remekül kiegészítik egymást. Oxana gyönyörűen tud rajzolni, és nagyon ügyesen tud bánni a formákkal, mindig ő tervezi a mintákat, Adriana pedig, mint a húrokkal a gitáron, játszik a mintákkal, miközben varrja őket. A csapat harmadik tagja Pál Gergő festőművész, aki airbrush technikával festi ki a lányok által tervezett mintákat, ha szükséges. Ebből néha nézeteltérés is fakad, mert a festőművész nincs hozzászokva, hogy valaki irányítja a munkáját, de végül mindig dűlőre jutnak.


Adriana és Oxana szalonjában mindig készül valami gyönyörűség

Mint egy rongyot…

A ruhákkal különleges odafigyeléssel bánnak, ezért is dühíti őket, ha valaki nem képes megbecsülni a munkájukat. „Emlékszem egy fehér csipkeruhára, minden este selyempapírba csomagoltuk, hogy ne koszolódjon. Vigyázva hajtogattuk össze, úgy dolgoztunk vele, mint egy porcelánbabával. Három hétig dolgoztunk rajta, erre az anyuka két marokra fogva összegyűrte, és mint egy rongyot, behajította a szatyorba. Az volt az első és az utolsó ruha, amit készítettünk nekik. Nem értette, hogy miért. Azért mert nem értékeli, hogy mi a szívünket-lelkünket beletesszük!” – jelenti ki határozottan Adriana.

Szerencsére ezek kirívó, egyedi esetek. Az általános az, hogy a kicsi és nagy sportolók is lenyűgözve állnak Adriana és Oxana ezer színben játszó ruhái előtt. „Volt olyan anyuka, aki elárulta, hogy a kislánya úgy aludt, hogy egész éjjel a ruhát rejtő ajándékdobozt ölelte” – mond egy példát Adriana.

Ruháik nem olcsók, de a legnagyobb költség nem is a munkadíj, hanem a kristályok ára. Egy világversenyre készülő ruhán a kövek néha többe kerülnek, mint minden más összesen. A magyar versenyzőknek és szövetségeknek nincsenek olyan lehetőségeik, mint a műkorcsolyát és az rg-t is uraló oroszoknak, ahol háromszor, négyszer annyit is hajlandóak fizetni egy ruháért, mint Magyarországon. A különbséget azonban egyáltalán nem lehet észrevenni, Adriana és Oxana ruháiban senki nem érezheti magát alulöltözöttnek.


Tóth Ivettnek az olimpiai szezonban is Adriana és Oxana készíti a kűrruhákat

Adrianásítás

Fantasztikus, gyönyörű, tökéletes – csak néhány a jelzők közül, amelyekkel Adriana és Oxana ruháiról lelkendeznek a vásárlók. „Ilyen ruhában könnyű szépnek lenni, tökéletes munka, nem tudok elég szép szavakat találni rá. Igazán öröm lesz viselni, nézni, fotózni…” – írta az egyik anyuka. „A lányom teljesen beleszerelmesedett” – fogalmazott egy másik. Az elégedett ügyfelek üzeneteit, e-mailjeit nagy becsben tartják, ez ad nekik erőt és energiát a munkához. Hétvégéik, szüneteik ugyanis nem nagyon vannak. „A család támogatása nagyon fontos, mert néha három napig sem megyek haza, mert éppen be kell fejeznünk egy ruhát” – árulja el Oxana. Sokszor heti hét napot dolgoznak, és így is sokakat el kell utasítaniuk. Ezért az is gyakran előfordul, hogy egy máshol készült ruhával állítanak be a szalonjukba: „Nem lehetne ezt valahogy adrianásítani?”

Adriana és Oxana az olyan kérdéseket is megszokta már, amelyeket inkább egy plasztikai sebésznek kellene feltenni: „Nem lehetne kicsit meghosszabbítani a lábamat? Nem lehetne, hogy kicsit vékonyabb legyen a derekam? Nem lehetne, hogy kicsit rövidebb legyen a nyakam?” A válasz pedig: „Természetesen lehet!”

Lábhosszabbítás, derékkeskenyítés, nyakrövidítés – a megfelelő fazon és forma csodákra képes, a lányok pedig mindig az ügyfél alkatából kiindulva tervezik meg a ruhát.

A bizalom jele az is, hogy már többször egyenesen a repülőtérre kellett vinniük az elkészült ruhát, de a versenyző nem aggodalmaskodott, mert tudta, hogy idejében kész lesz.

Portugáliai tapasztalatcsere

Adriana és Oxana számára szinte családtagnak számítanak a versenyzők, vidéki versenyeken, országos bajnokságokon, Magyar Kupákon ülnek ott a lelátókon (esetenként egy-egy munkával töltött éjszaka után), és szurkolnak a lányoknak, akik az általuk tervezett ruhakölteményekben ragyognak. A világversenyeket pedig a tévében nézik: „Ülünk az Eurosport előtt, és sírunk, annyira szurkolunk.”


Oxana ügyesen rajzol, ő tervezi a mintákat, Adriana pedig úgy játszik velük, mint a húrokkal a gitárján

Adriana és Oxana által készített ruhát visel az Eb-8. műkorcsolyázó, Tóth Ivett is, aki idén, az olimpiai szezonban is újra felkérte őket, tervezzék meg mind a két kűrruháját, pedig már nem Magyarországon edz. Adriana és Oxana tervezte a magyar rg-válogatott összes ruháját, az egyénire, a szenior és a junior csapatszámokra is, de néhány külföldi sportolónak és táncosnak is terveztek már ruhát.

Munkájukat a szakma is elismeri, az idei budapesti rg-Eb-n összeismerkedtek egy portugál divatház tervezőjével, akiről kiderült, már évek óta ámulattal figyeli a tevékenységüket. A barátság eredménye lett egy portugáliai hét, amelyet tapasztalatcserével, szakmai kérdések megvitatásával töltöttek, és új inspirációkkal gazdagodtak.

Az évet sportágak szerint osztják szakaszokra: van a műkorcsolyás időszak, az rg-s időszak, a táncos időszak, amikor ezeknek a sportágaknak a képviselői jönnek új kérésekkel, de legutóbb a cirkuszból is kaptak felkérést. A tempó feszített és fárasztó, ám ahogy Adriana is fogalmaz: „Nekünk ez már sokkal több, mint munka, ez már szerelem. Talán ezért is olyan szépek a ruháink, igazi műalkotások.”

Címkék 

Ajánló