A 2016/2017-es Bajnokok Ligája-döntő – helyszíni riport

A Real Madrid fantasztikus futballt hozó első és meglepően egyoldalú második félidő után 4–1-re legyőzte a Juventust a Bajnokok Ligája 2017-es döntőjében, ezzel Cardiffban megnyerte a klub történetének 12. BEK/BL-trófeáját. A spanyol csapat ezzel olyat vitt véghez, ami a BL-ben (azaz 1992 óta) még egy csapatnak sem sikerült, egymást követő két évben emelhette magasba a legrangosabb klubtrófeát. A döntő legfontosabb, legérdekesebb képeivel tekintünk vissza az összecsapásra. 

TASR/AP felvétel
1. Ahogy arra számítani lehetett, a közlekedés és szálláshelyzet szempontjából Cardiff nem volt éppen tökéletes választás a BL-döntő helyszínének. A mintegy 200 000, a hétvégén Cardiffba érkező szurkoló és turista jelentős része Londonon keresztül utazott a walesi fővárosba, és azon belül is népszerűek voltak  a Paddington Stationről induló vonatok. Olyannyira, hogy az embernek először sorba kellett állnia jó 20 percet a jegyautomatáknál – akkor is, ha már elővételben kifizette a jegyét –, majd nagyjából másfél órát várakozhatott a peronon, ahol 100–150 méteres sorok alakultak ki, és egy sorban 4–6 szurkoló is állt egymás mellett. A két, két és fél órás vonatút végén sem várta felüdülés a megfáradt utazókat: a stadion teljes környéke le volt zárva a forgalom elől legalább másfél kilométeres körben. Ez a biztonságérzet szempontjából jót tett a szurkolóknak, viszont mindenkinek gyalog, táskákkal és bőröndökkel felszerelve kellett elvergődnie a szállásához, miközben zsúfolásig tömve voltak az utcák. Az embernek egyébként az volt az érzése, hogy három drukkerből kettő a Juventus híve, jelentős többségben voltak az utcákon az olasz csapat rajongói, és sokkal magabiztosabban, hangosabban is viselkedtek. A stadionnál egyébként egy gigantikus méretű, 20–25 emelet magas, Gareth Bale képével ékesített molinó hirdette: „Isten hozott mindenkit Cardiffban” – a molinó egyébként a BT Sport TV-csatorna hirdetése volt. 
 
2. A finálé látványos nyitóünnepséggel vette kezdetét, a Black Eyed Peas adott elő lendületes programot, Will.i.am és társai négy dallal fokozták a cardiffi Millennium Stadion 75 ezres közönségének hangulatát, és egyben forralták az UEFA képviselőinek agyvizét. Már a show kezdetekor is egyértelmű volt, hogy nagyon necces lesz a döntő kezdési időpontjának betartása, ám a zenekar nem különösebben izgatta magát emiatt, és négy perccel megcsúsztatták a programot. Ez talán nem tűnhet soknak, de a valóságban botrányos következményei vannak. Egy-egy UEFA-eseményen már a meccsnapot megelőző programokon is percre lebontott forgatókönyvek vannak, a meccsnapon pedig számtalan esemény akár másodpercre pontosan rögzítve van a kapunyitástól az utolsó villanykörte lekapcsolásáig. Ettől bármiféle eltérés már csak azért is problémás, mert eközben az UEFA kötelezi a jogtulajdonos televíziós társaságokat az adott esemény sugárzására, megszabják, mikor lehetnek reklámblokkok, de a szervezet előírja azt is, hogy a felvezetőben milyen saját előállítású anyagokat kell leadni, és mi az, ami nem kerülhet képernyőre. Vagyis az UEFA előírásai adják a világ minden közvetítésének a vázát, ha ebben bármiféle csúszás van, akkor dől a teljes közvetítés – már csak emiatt is őrült rohangálás kezdődött a színfalak mögött, mikor már látszott: a Black Eyed Peast mindez a legkevésbé sem érdekli. A produkcióhoz használt show-elemek, a tűzcsóvák egyébként olyan forróságot teremtettek a környezetükben, hogy még a stadion 6. emeletén található sajtóteraszon is úgy érezte magát az ember, mintha egy kerti szalonnasütésen venne részt, néhány méterre az arcát melengető lángoktól. 
 
3. A 2016/2017-es BL-soro­zat az emlékezetes párharcok, gólok mellett a bírói tévedésekről is emlékezetes marad. Szerencsére a döntőben nem, vagy nem igazán került főszerepbe Felix Brych játékvezető, de azért egy igencsak ellentmondásos ítélete akadt. A 83. percben a dörzsölt Sergio Ramos tekintélyteremtő célzattal, szabályosan, de alaposan kirúgta a pályáról a csereként érkező Juan Cuadradót. A két játékos egyébként előtte már összeszólalkozott egymással, szóval nem volt meglepő, ami történt. A becsúszást követően Cuadrado felpattant, és azonnal ment a labda után. Egyértelmű volt, hogy nincs szándékában kikerülni Ramost, hiszen szerette volna megmutatni: őt nem lehet megfélemlíteni. A Juve szélsője némileg arrébb tolta Ramost, eközben a lábuk is összeért, a spanyol pedig úgy omlott össze, mint akit villám sújtott.  Felix Brych játékvezető megette az esetet, és Cuadradót állította ki második sárgával, holott inkább Ramosnak járt volna ugyanez színészkedésért, de a páros kiállítás a minimum. Összességében valószínűleg semmi jelentősége a bíró döntésének, de persze sosem lehet tudni, az mindenesetre biztos, hogy ez a jelenetsor – és hála Istennek csak ez – teljesen méltatlan volt a BL-döntőhöz. „Ramos évek óta a világ élvonalában teljesít. De ami most történt, az szégyenletes. Nézem a képeket, és lesül a bőr a képemről. Ha én tennék hasonlót, másnap nem tudnék a fiam szemébe nézni” – dorongolta le keményen a spanyol védő fetrengését Rio Ferdinand, a BT Sport szakértője.
 
4. A cardiffi fináléban két gólt szerzett Cristiano Ronaldo, ezzel tizenkét találattal zárta a sorozatot, és lett a BL-gólkirálya. Csapattársai közül Casemiro került a legjobbak közé 48 szereléssel – ebből 8-at a döntőben mutatott be –, és Toni Kroos bizonyult a szezon passzgépének: 33 kulcspasszt osztott ki a társaknak a meccsek során. Ezzel a Real Madrid adja a legtöbb (3) játékost a legjobbak közé, a Barcelonát Neymar képviseli, a harmadik spanyol óriást pedig az Atlético kapusa, Oblak. A PSV-t az a Luuk de Jong, akit fél Európa vinne, a Monacóból – melynek mindig a támadósoráról beszélünk – Kamil Glik került be az örökös felszabadításaival, a legtöbb helyezkedéssel bemutatott labdaszerzéssel pedig a Celtic középső védője, Scott Brown dicsekedhet. 
 
5. A meccs képe. A döntő előtt kérdéses volt, hogy három- vagy négy­védős rendszert alkalmaz-e majd Massimiliano Allegri. Végül kiderült, hogy egyiket sem, illetve mindkettőt. A rendszer kulcsa Alex Sandro volt, aki labda nélkül balhátvédet játszott, ilyenkor a Juventus klasszikus 4-4-2-es rendszerben védekezett (képünkön). Labdaszerzést követően viszont azonnal megpróbált fellépni a középpályára, és szárnyvédőként futballozni, ahogy azt a túloldalon Dani Alves tette. A stadionból figyelve megdöbbentő volt látni, mennyi rohangálást kíván ez Alex Sandrótól, aki a labda pillanatnyi pozíciója szerint hol arra számított, hogy Real-roham következik, és máris bezárt Chiellini mellé, csak hogy egy pillanattal később már úgy ítélje meg: labdaszerzés jön, és sprintelt vissza a vonal mellé. A Juventus már a szünetben 5 kilométerrel többet futott, mint ellenfele – ez nagyjából annyit tesz, mintha plusz egy játékosuk lenne a pályán, hiszen egy-egy labdarúgó nagyjából 10 kilométert teljesít egy meccsen. Ezt a teljesítményt a második félidőben már nem tudta megismételni a Juventus. Furcsa belegondolni, hogy miközben a világ legfehérebb, legcsillogóbb, leginkább pompakedvelő klubjaként tekintünk a Real Madridra, számos alkalommal tulajdonképpen fizikumuknak köszönhetően nyerik a meccseket. Hosszabbításban darálták be az Atlético Madridot (4–1), hosszabbításban verték a Sevillát az Európai Szuperkupa-döntőben (3–2), hosszabbításban tettek pontot a klubvilágbajnokság döntőjére a japán bajnok Kasima Antlersszel (3–2) szemben, hosszabbításban söpörték le a Bayern Münchent, és a BL-döntőben is egyértelműen fizikailag, játéksebességben nőttek az olaszok fölé. 
 
6. Bezár a bazár. A zsúfolásig telt város már az éjszaka során megkönnyebbült, hiszen szállás híján több tízezren indultak vissza Londonba, vagy a Cardiff környéki falvak, városok egyikébe. Vasárnap délelőttre – talán az egyre intenzívebb esőnek is köszönhetően – szinte szellemváros lett a világfutball központjából. A hivatalos szurkolói shopok lehúzták a rolókat – igaz, nemcsak az érdeklődők hiányában, ugyanis szombat délután 17 órára előállt az a helyzet, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett már kapni a teljesen kifosztott standokon. A szurkolók már annak is örültek, ha még jutott nekik egy-egy hivatalos műsorfüzet (10 font), vagy egy két számmal kisebb póló (25–50 font). Vasárnapra nemcsak a szurkolók és az árusok tűntek el, hanem a kordonok is, amelyek egy nappal később még 100–200 méteres szakaszokra tagolták az egész belvárost. „Az élet megy tovább, lebontjuk a kordont, mint tegnap a Real Madrid” – viccelődött egy rakodómunkás, és valóban fején találta a szöget.
 
Hegedűs Henrik

Ajánló