Űrhajót építenek Duna-szerdahelyen

Dunaszerdahely |

Egy dunaszerdahelyi műhelyben épül Szlovákia első űrhajója. Boros Csaba és Nagy Bence évek óta dolgozik azon, hogy az általuk megtervezett és megépített szerkezet meghódítsa a világűrt.

Hosszú út áll a két építő előtt, de nem tévesztik szem elől a célt
A szerző felvétele

A műhelyben nem mindennapi látvány fogadja a látogatót. Az Ardea 2-es rakéta az egész teret kitölti. A szénszálas anyaggal bevont rakéta csak tesztszerkezet, világosít fel Boros Csaba, aki hosszú évek óta építi a rakétát. „A rakéta az Ardea projekt része, technológiai bemutató eszköz, mellyel bemutathatjuk, hogy meg tudunk tervezni és el tudunk készíteni egy ilyen motort, ezzel bizonyságot nyer, hogy működik a technológia” – magyarázza a több méter hosszú rakétáról a tervező. Az Ardea 2-es mellett két másik, jóval kisebb rakéta és egy indítópad is kirajzolódik. Mindegyik rakéta bizonyos részletfeladatot lát el, ezekkel tesztelik az újításokat, amelyeket a sikeres próba után beépítenek a következő rakétába. Hosszú folyamat áll az építők előtt, céljuk, hogy nyomot hagyjanak az egyre táguló világűrben.

Követni az álmokat

Mindkét építő gyerekkori álma válik valóra a dunaszerdahelyi műhelyben. Boros Csaba a brünni műszaki egyetemen repülőgép-technikát hallgatott, a katonai akadémián doktorált, ahol a speciális hibrid motorokat tanulmányozta és tesztelte. Az egykori csehszlovák rakétaprogramon és az Egyesült Államokból ismert rakétakilövő versenyek sikerén felbuzdulva kezdett el dolgozni az elméleteken. A tavaly elhunyt érsekújvári Molnár Péterrel már nyolc éve hozzáláttak a kivitelezéshez, amely nagyobb fordulatra kapcsolt, amikor Nagy Bence, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karának diákja is csatlakozott hozzájuk. „Miután megnéztem az Októberi égbolt című filmet, eldöntöttem, hogy rakétát akarok építeni. Elkezdtem a munkát, de egyedül nem ment. Másodéves egyetemistaként Csabához szegődtem szakmai gyakorlatra. Tavaly tavasszal léptem be először az akkor szinte üres műhelybe, amelyet lassan kinövünk” – mutat körbe Nagy Bence. Néha segítőtársa is akad a két tervezőnek, és a vállalatok támogatása is sokat segít a projekt kivitelezésében, melyet a Szlovák Űrtevékenységi Szervezet (SOSA) is kiemelt programként kezel.

Szénszálas rakéta

A rakéta a szénszálas technológiának köszönhetően könnyebb, mint a hasonló műszerek, így a jelenleg ismert rakétáknál olcsóbban viheti fel a szállítmányt a világűrbe. A speciális hibrid rakétamotor növeli a szerkezet biztonságát. Az üzemanyag ugyan kisebb teljesítményt ad a rakétának, de biztonságosabb a kezelése, és a biztonság a legfontosabb. „A munkánkban megjelenik a pillangóeffektus, vagyis egy kicsi módosításnak köszönhetően is jelentősen változhat, olcsóbb lehet a projekt” – magyarázza Nagy Bence, hozzátéve, hogy számításai alapján egy kiló teher tíz kilométerrel rövidítheti meg a rakéta pályáját. A két építő az improvizáció fontosságára is felhívja a figyelmet – olcsóbb alkatrészekkel próbálják csökkenteni a költségeket. „Kisebb-nagyobb cégektől is kapunk segítséget. Egy szintén dunaszerdahelyi, már világhírű, kompozitgyártó cég is segít a szénszálas technológiában. Egy bazini vállalat nyomásálló, szénszállal erősített ultrakönnyű tartályok elkészítésében segít, a pozsonyi Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán a próbapad elektronikai rendszerével foglalkoznak, és a katonai egyetem is segít” – sorolja a támogatókat Boros Csaba.

Űrkutatás gyerekcipőben

A két építő célja a szakmai érdeklődés felkeltése és az, hogy jobban ráirányítsák a figyelmet az űrkutatásra. A Kutatók éjszakáján is láthatta őket a közönség, visszajáró vendégek is megálltak a standjuknál, és a közösségi portálon is egyre többen érdeklődnek a szerkezet iránt. Szlovákia a régióban utolsóként csatlakozott az Európai Űrügynökséghez. A többlépcsős együttműködési egyezmény keretében több forrás érkezhet a hasonló projektekre, ami jelentősen növelheti az ágazat iránti érdeklődést. „Beindíthatja az űrkutatást, ez nagy lehetőség” – véli Boros Csaba.

Jövőre kilőhetik a tesztrakétát, amely néhány kilométeres magasságig szállhat fel. „Szlovákiában az aránylag sűrűn lakott területek miatt nem engedélyezik, hogy magasabbra szálljon. A belügyminisztériumon keresztül felvesszük a kapcsolatot a katonasággal, és remélhetőleg jövőre valamelyik katonai lőtéren sor kerülhet a kísérleti kilövésre” – mondta Boros Csaba. A későbbi típusokat, amelyek már elérhetik a tíz kilométeres magasságot, Lengyelországban lövik ki.

Felkavarni az állóvizet

A szuborbitális rakéták, amelyek nem állnak Föld körüli pályára, hanem visszaesnek a légkörbe, olyan műszereket szállíthatnak a légkörön túlra, amelyek az ott összegyűjtött adatok alapján számos ágazatban előrelépést jelenthetnek. Csillagászati műszereket, fizikai és biológiai kísérleteket végezhetnek a légkörön túl, ahol néhány percig a súlytalanság állapotában lehet az anyag. A két fejlesztő ezért sem szeretne megállni a légkör határánál. „Szeretnénk tovább fejleszteni a szerkezetet. Egy aránylag olcsó és biztonságos rakéta elkészítésével motiválhatnánk a piacot” – vázolja a terveket Boros Csaba. Világszerte évente mintegy ötven szuborbitális rakétát lőnek ki, a két tervező felkavarná az állóvizet. „Ha sikerül csökkenteni az elkészítés és a kilövés költségeit, nagy piac nyílhat meg előttünk” – zárta a beszélgetést Boros Csaba.

Ajánló