Papp Sándor halálára

Könnyű dolga van a nyomtatott sajtót kutató történésznek. Beül az archívumba, és lapoz. De miként is fogalmazhatná meg, milyen volt a rádió mint olyan ötven vagy akár csak húsz éve? 

Papp Sándor (1955-2017)
Somogyi Tibor felvétele
Papp Sándor

Papp Sándor 1955. november 2-án született Érsekújvárott, gyermekkorát Párkányban töltötte. Eredetileg zenei pályára készült, 1976-ban a pozsonyi konzervatórium akkordeon-szakán végzett. 1987– 1991-ben a Comenius Egyetem Bölcsészkarán levelező tagozaton újságírást tanult. Később ugyanitt doktorált a szlovákiai magyar rádiózás történetéből. 1975. június 1-jén került az akkori Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségébe. Pályafutását zenei szerkesztőként kezdte, sokáig a néprajzi műsor szerkesztője volt, majd a Vasárnapi randevú és a Fiatalok stúdiója meghatározó hangja lett szerkesztő-műsorvezetőként. Később szerkesztőségi titkár lett. 1992 májusától 2006 júliusáig volt a magyar adás, a későbbi Pátria rádió főszerkesztője. Az ő nevéhez főződik egyebek mellett az élő műsorok, az élő adás meghonosítása. 

Több mint három évtizedes rádiós pályafutását követően rövid ideig az Ifjú Szivek igazgatói posztját töltötte be, utána a szlovák közszolgálati televízió igazgatói tanácsadójaként dolgozott. Nyugdíjazásáig a közszolgálati TASR hírügynökség regionális szerkesztője volt. 

1972-től aktívan közreműködött népzenei, népművészeti rendezvények szervezésében, előkészítésében, nevéhez kötődik a kétévente megrendezett, nagy sikerű Tavaszi szél vizet áraszt című népdal- és népzenei verseny szervezése és lebonyolítása. Papp Sándor idén májusban vonult nyugdíjba, két hét múlva töltötte volna be 62. életévét.

Igen, megmaradtak műsorok, általában bizottságok által adattári szalagokra utalt művek, rádiójátékok, jelentős interjúk, nagy gálák. A szegmensekből viszont nem derül ki az egész, s arra, miként nézett ki a rádiózás, csak az akkoriak szigorúan szubjektív emlékezéseiből következtethetünk. Papp Sándor pedig gyűjtötte az emlékeket. Úgy tudjuk, tanulmány, könyv készült volna a hazai magyar rádiózásról. Nem tudjuk, mi mindent sikerült összegyűjtenie s leírnia, de ha az elképzelés hagyatékot feldolgozó utód nélkül nem valósul meg, sokkal szegényebbek leszünk. 

Mert Sándor rádiós volt. 31 éven át. Zenei szerkesztő – merthogy konzervatórium, zenei műveltség. De nem sokáig maradt a zenei szerkesztésnél. Műsorvezető-szerkesztő, majd szerkesztőségi titkár, végül főszerkesztő lett. Szervezési képességei, akkori csapatépítő és jó értelemben vett hajcsár adottságait a cég is felismerte. Végigjárta a szakmai ranglétrát, és olyan dinamikus időszakban volt vezető munkatárs, amelyben nem volt könnyű állni a sarat. 

Kinevezésekor szakadt le a Szlovák Rádió a szövetségi intézményről. S mire posztjáról visszahívták, háromszor változott a rádiós törvény, négyszer a szervezeti felépítés. Állt főszerkesztőség élén, majd vezető szerkesztő lett a Regina keretében, majd újra jött a főszerkesztőség. Eközben élő műsorok születtek, a rendszerváltást megelőző évekkel ellentétben egyre kevesebb műsor ment felvételről. A magyar szerkesztőség akkor, amikor előbb napi négy, majd hat, végül nyolc órát sugárzott, a kilencvenes évek progresszív rádiója volt. Minden ellenkező vélemény ellenére kemény konkurenciában – emlékezzünk csak az emblematikus Kossuthra, Petőfire, majd jött a duális korszak, s vele a hallgatót csalogató kereskedelmi adások. Volt Mečiar-korszak is, amikor újra megkérdőjelezték valakik, vajon szabad-e magyar neveket és helységneveket használni. S állta a sarat. 

A közrádiós törvény módosítása az ezredfordulón a nemzetiségi adások önálló műsorszolgáltatását írta elő. Élve az alkalommal a már szintén néhai Horváth Katalin zenei szerkesztő ötletét fogadtatta el az akkori rádiós vezérkarral: azóta sugároz a Pátria rádió. A név, a brand, amelyet más állomások szerettek volna átvenni. Merthogy jó döntésnek bizonyult. 

A média az egyik legdinamikusabban változó világ. Tudtuk, Sándor betegeskedik, de bízva bíztunk abban, hogy tavasszal leül a stúdióba, és elmondja, miként látta, látja a rádiós, ezen belül a magyar rádiós világ elmúlt kilencven évét. Az úgynevezett vegyes programozású rádió volt az ő terepe, abban volt otthon, arról tudott a legtöbbet. S a rendszerváltás utáni rádiózás jelentős intézményének volt olyan vezetője, akinek nagyon jó évei voltak nem könnyű időkben. 

Az ő nemzedékével egy rádiós korszak távozik, sajnos, egyre gyorsabban. A most már üresen maradó évfordulós bársonyszékre nézve a szakmabeliek tudni fogják, hogy nélküle és csapata nélkül a hazai magyar rádiózás nem tartana ott, ahol tart. S hogy ezt belássuk, tudomásul vegyük, és még építkezni is képesek legyünk belőle, a legkevesebb, amivel tartozunk az egykori kolléga emlékének. Sándor, nyugodj békében! 

Ajánló