Mit olvas Lovász Attila, a Szlovák Tévé és Rádió magyar adásának vezetője?

Egyes számú hely: az ágy mellett. A hozzám közel álló Márai: ő a míves publicisztika nagymestere, a par excellence újságíró, és kövezzenek meg érte az irodalomtudósok, számomra azért lett kedves, mert írásaiban a szakmámat, nem a szépirodalmat véltem fölfedezni. 

A Hallgatni akartam után viszont nyomasztóan hatott rám. A krónikás feladata lenne hű képet adni a korról, de hát Márai megelőzött, rég megírta! Ezért nyúltam hát a Japán kerthez. Bár a húszas években a sajtó komoly teret szánt a szépirodalomnak, a Japán kert mégis publicisztika (na jó, meg vers, meg novella). Márai „a kassai lapba” írt munkái, nekem zsurnalisztika. 
 
Kettes számú hely: az íróasztal. Évek után visszatértem nagy olvasmányélményemhez. David Habelstarm Mert övék a hatalom alapmű. Az amerikai sajtó élményszerűen megírt története a rádiózás első napjaitól Nixon bukásáig. A világ, amelyről a vén zsurnaliszták azt mondják, megszűnt. Hát, meg... De az etalonok, azok kellenek. És ott van Ablonczy Balázs Trianoni legendákja. Megkezdve, de elolvasva még nem. 
Hármas számú hely: a ház legkisebb helyisége. Igen. Oda jobbára a verseket viszem. Újabban Utassyt. Már ő is rég megírta. Ezért kerestem egy tengerentúli szerzőt, ne mindig Európa legyen. Edward Lewis Wallant 
 
A zálogos. Ki más, Európa Kiadó. S a mű? Annyira európai, hogy szinte fáj. 
 
Jön a karácsony. Tavaly Nádas, az idén Karol Sudornak örülök. Írt egy nagy interjúkötetet Fedor Gállal. Félretett egyet. Jöhet a rossz idő.   

Ajánló