A cseh elitellenesség gyümölcsei

Prága |

Csehország a hétvégén élő egyenesben nézhette végig, hogyan omlik össze kártyavárként a hagyományos pártok választói bázisa, és az eddig ismert jobb–bal politikai felállás az országban. A cseh Donald Trumpnak nevezett Andrej Babiš fölényesen megnyerte a választásokat, a harmadik legerősebb pártot egy rasztahajú punkzenész vezeti. 

Ivan Bartoš, a politikus punkzenész
TASR–felvétel

A populista ANO mögött nagy volt a tolongás, és bár a hagyományos pártként számon tartott ODS lett a második 11,32 százalékkal, szorosan mögötte Ivan Bartoš Kalózpártja lett a harmadik 10,79 százalékkal, a negyedik pedig Tomio Okamura Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) mozgalma 10,64 százalékkal. Épp e két párt között húzódik az a törésvonal, mely a jövőben talán meghatározhatja Csehország politikai képét. 

Az „extrém” ébredése 

Bár kijelenthető, hogy a csehországi szavazatok nagyjából 60 százaléka megdöbbentő módon nem „mérsékelt” vagy „hagyományos” pártokhoz került – az ANO, az SPD és a Kalózok mellett a kommunisták is csaknem 9 százalékot szereztek – túlzó leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy kizárólag az történt, hogy a csehek elutasították a hagyományos pártokat, vagy akár azt, hogy a cseh választás a hagyományos politikum és az elitellenes pártok közti harcról szólt volna. Mivel négy nem standard, ráadásul eltérő ideológiák mentén extrémnek minősülő párt is komoly mandátumot szerzett, a cseh választásokon kirajzolódott az utóbbi időben villámgyorsan lezajló politikai klímaváltozás lehetséges harmadik fejezete. A jobbra és balra soroló elitek egymással való küzdelmét, majd az elitellenességés hagyományos politikum harcát most már a nem standard pártok egymással való versengése követheti a politikai nagyszínpadon. Ebben pedig Andrej Babiš mögött két politikus, Tomio Okamura és Ivan Bartoš főszereplő lehet. 

Okamura, a cseh Kotleba? 

Tomio Okamura, az SPD vezetője sokáig a cseh politika perifériáján mozgott. A morva anyától és a koreai-japán apától, Tokióban született politikus fiatalkorában Japánban szemetesként és popcornárusként is dolgozott. Később Csehországba jött, és felnőttként vállalkozni kezdett, elsősorban a vendéglátásban és az idegenforgalom területén – majd eljött a pillanat, mikor a politikai életbe is be akart törni. Okamurát hamar felfedezte a média – a vállalkozó aktív volt a közéletben, több könyvet is írt. A kétezres évek végén még nem sok nyoma volt annak, hogy pár év múlva egy oroszbarát, szélsőségesen menekültellenes párt élén áll, és dezinformációs portálok egész hálózata élteti majd. 

Okamura a 2010-es évek elején lett igazán aktív: 2012-ben a Zlíni körzet független szenátora lett, később cseh államfő is akart lenni, ám végül nem indulhatott el, az indulásához szükséges aláírások jó részét ügyanis a cseh belügy érvénytelennek nyilvánította. Okamura nem adta fel, a „piaci rést” pedig a szélsőjobbon látta meg. A populista „közvetlen demokrácia” ideája mentén pártot alapított, a Közvetlen Demokrácia Hajnalát, és 2013-ban bejutottak a képviselőházba, igaz, alig 7 százalékos eredménnyel. Az Okamura vezette párt már akkor is élesen nacionalista romaellenes, sőt, bevándorlóellenes kijelentéseket tett, a politikust pedig egyre keményebben bírálta a sajtó – Okamura pedig az EP-választásokon elszenvedett kudarc után elismerte, a bevándorlóellenes retorika hiba volt. 

Második pártját, a Szabadság és Közvetlen Demokráciát (SPD) 2015-ben, közvetlenül a nyári menekültválság előtt alapította meg – ez a nyár a cseh szélsőjobb számára fordulópont volt, hiszen építeni tudtak a muszlimellenes hangulatra. Az SPD az évek során erősödni tudott, 2017-ben pedig különösen: bár áprilisban még 4 százalék körül mérték, szeptember végén már a 10 százalékos határt ostromolta, és a választásokon át is törte azt. Okamura saját népszerűsége ezzel párhuzamosan nőtt: a felmérések szerint a második legnépszerűbb politikus Csehországban – derül ki az Átlátszó.hu elemzéséből. 

Oroszbarát 

Az SPD nem spórol, ha populista vagy bevándorlásellenes kijelentésekről van szó, és és ugyan Okamura pártja sosem volt igazán militáns jellegű szélsőjobboldali kezdeményezés, nagyon sok párhuzamot mutat a Marian Kotleba-féle ĽSNS-szel – már csak azért is, mert ugyanazt a választói csoportot célozzák meg. Népszavazást szeretnének Csehország kilépéséről az EU-ból, erősen korlátoznák a politikusok hatalmát (eltörölnék a felsőházat, kevesebb képviselőt szeretnének), erősítenék az államhatárokat, nem fogadnának be egyetlen menekültet sem, a cseh oktatást pedig hazafiassá és multikulturalizmus-ellenessé tennék. 


Tomio Okamura
SITA-felvétel

Sok hasonlóságot mutat Kotlebáékkal az SPD oroszbarátsága is – Okamuráék határozottan állást foglaltak a putyinista Oroszország mellett, emellett pedig az orosz főideológus, Alekszander Dugin tradicionalista geopolitikai nézeteiből is visszaköszönnek náluk elemek. Okamura Ukrajnát műállamnak tartja – értelemszerűen helyesli a Krím félsziget orosz annektálását is, oroszbarát és kínabarát véleményét pedig azzal magyarázza: ők pacifisták, és csak barátokat és együttműködést keresnek, nem ellenségeket akarnak kreálni. Az SPD szemináriumokat is tartott az oroszbarát, prágai Szláv Stratégiai Tanulmányok Intézetével, ahol Oroszországról szóló „mítoszokat” cáfoltak, és a „jelenlegi európai fasizmus” témakörével foglalkoztak. 

Ezek a témák és összeesküvéselméletek egész tárháza rendszeresen visszaköszön a Csehországban bőven előforduló dezinformációs „alternatív sajtóhálózat” százezres olvasottságú portáljain is. Az orosz propaganda erős Csehországban, és az egyes portálok meglehetősen közel állnak Okamurához, aki folyamatosan hazugsággal vádolja a hagyományos sajtót. Ennek is köszönhető, hogy Okamura stabil növekedési pályán lévő választóbázist épített ki, és nagyon sok olyan választót is mozgósítani tudott, akik korábban nem mentek el szavazni. 

Egy punk a kávéházban 

A nehéz éveket átélő, hagyományos cseh politikai elitben azonban nemcsak az SPD főleg vidéki szavazói csalódtak, hanem a városi (elsősorban prágai) fiatalok és a „kávéházi értelmiség” is. Jó részük pedig a cseh Kalózpárt szavazójává vált. Ivan Bartoš, a párt vezetője külsőségeiben nem is lehetne tipikusabb „21. századi lázadó hippi”. A fiatal, mindössze 37 éves könyvtáros informatikus, aki az IT-szektorban dolgozik, és hosszú rasztatincseket visel, olykor beáll a DJ-pult mögé, és pszichedelikus trance-zenét kever, máskor a Lábbal előre (Nohama napřed) elnevezésű punkzenekarban énekel vagy harmonikán játszik. Pártja egyike a világszerte működő Kalózpártnak – Csehországba 2009-ben sikerült importálni a „brandet”, és lassú, de fokozatos építkezéssel jutottak el odáig, hogy most a harmadik legerősebb cseh pártként kerüljenek be a parlamentbe. Mindezt sok harc előzte meg, hiszen egy meglehetősen szűk választói réteget céloztak meg, elsősorban a fiatal városiakat, akikért több párttal, például a TOP 09-cel vagy a Zöldekkel is meg kellett küzdeniük. 

Mindenki ellen 

A Kalózpárt alapvetően szabadelvű és elitellenes, ideológiai szempontból azonban nem könnyű belőni őket. Az biztos, hogy a magyar Momentum Mozgalomhoz hasonlóan a választások előtt kijelentették, nem akarnak együttműködni senkivel a kampányban. Elutasították az együttműködést a Zöldekkel – akiket túlzottan elitistának tartottak – és mindenki mással. „A célcsoportunk a liberális szavazók, akiknek fontos a szabadság, és nem akarnak olyan országban élni, ahol visszaélnek a hatalommal” – mondta a Sme napilapnak korábban Jakub Michálek, a Kalózok alelnöke. A párt a „Ne lopjon senki” szlogennel ment neki a választásoknak, a mondat Andrej Babiš szlogenjének, a „Mindenki lop” szlogennek a parafrázisa. Emellett börtönbusszal turnézták végig Csehországot, a busz oldalára pedig az elmúlt évek cseh politikusait festették, „Engedjetek minket rájuk” („Pusťte nás na ně”) mottót festették. 

Gazdasági és szociális programjuk nagyon egyszerű – az Átlátszó.hu szerint beavatkoznának az alapvető állami szektorok működésébe, a kisvállalkozókat azonban békén hagynák, és 47 százalékos átalányadót is javasolnak. Fontos pontja a programjuknak, hogy a marihuánát pedig legalizálnák – a füvet érintő szabályozások már eddig is viszonylag liberálisak voltak Csehországban –, kannabisztermesztő cégeket akarnak Csehországban, és megadóztatnák a forgalmazókat. 

A párt kommunikációja azonban olykor finoman szólva is bukdácsol: Ivan Bartoš korábban népszavazást akart a csehek NATO-tagságáról, majd visszakozott, és a nyáron már külön nyilatkozatban erősítette meg, hogy az EU- és a NATO-tagság mellett vannak a Kalózok – ennek ellenére a témában többször is támadta őket a sajtó és a politikusok. 

Kalózok ellenzékben 

Azt egyelőre nem tudni, hogy melyik párt kerül kormányra a választások után. Andrej Babiš ANO-jának koalíciós partnerekre lenne szüksége a kormányzáshoz. Jelen pillanatban pedig úgy tűnik, hogy a Kalózpárt biztos nem lesz az: Babiš ugyan nem tiltakozna Bartošék ellen, de a Kalózpárt is komolyan szembe menne elveivel, ha ráállnának egy ilyen paktumra. Okamura pártját Babiš kizárta ugyan az együttműködésből, de mégis ez a valószínűbb megoldás a kormányalakításra, őket ugyanis könnyebben meg tudnák szerezni: Okamura többször kijelentette, számára elsődleges fontosságú a kormányra kerülés. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy bármelyik protestpárt közvetlenül kormányozhatja majd Csehországot a politikai földrengés után. Az azonban valószínű, hogy az elkövetkező évek közbeszédének és politikai történéseinek alakításában nagy szerepük lesz. 

(Forrás: idnes.cz, Átlátszó, .týždeň, Sme) 

Ajánló