Ismét tárt karokkal várta a selyéseket a Rákóczi tábor

A hét vasárnappal indult: a fárasztó és a tervezettnél is hosszabb buszút után következhetett a bejelentkezés és a szobák elfoglalása. Vacsora után a csapatok összeültek, majd egy ismerkedési est keretében tudhattunk meg többet a csapattársainkról, illetve csapatunk vezetőiről.

Hétfőn korán útra keltünk, ugyanis várt ránk a Nemzeti Összetartozás Hídja és a Magyar Kálvária. Az itt tett sétánk nemcsak a testet, hanem a lelket is megmozgatta. Ezt követően Nagy János államtitkár köszöntött bennünket, délután pedig ismét egy túrának néztünk elébe: meglátogattuk a történelmi hangulatú füzéri várat. Az esti pihentető, de mégis izgalmas kvízest után mindenkire könnyen talált rá az alvás.

Kedden a kreativitásé volt a főszerep. Dél-előtt a pirográfiát és a szappangyártást próbálhattuk ki, egy előadás keretében bővíthettük tudásunkat a pénzügyekről, délután pedig Füzérradvány volt az úti célunk, ahol a Károlyi-kastély nyitotta meg előttünk kapuit. Az estét ezúttal a vidám hangulatú táncház koronázta meg, ahol együtt mulattunk néptánc, élő zene, hangos éneklések és kacagások kíséretében.

A szerdai napot változatos sportprogramok nyitották, ahol összemérhettük erőinket, kitartásunkat és természetesen csapatszellemünket, délután pedig a Bodrog hullámain próbálhattuk ki a sárkányhajózást. Akik inkább szárazföldön maradtak volna, azok Elek József tanár úr kíséretével a Rákóczi-vár falai közt töltötték el a délután hátralevő részét. A napot Just Dance parti zárta, ahol önfeledten és vidáman táncolhattunk jól ismert, népszerű zenékre.

Csütörtökön délelőtt az NMHH egyik szakembere tartott egy érdekes előadást a mesterséges intelligenciáról, illetve annak veszélyeiről, délután pedig Pólus Enikő látogatott el hozzánk és beszélt a mentálhigiénia fontosságáról. Fejben azonban már sokunk a Ki Mit Tud tehetségbemutatóra koncentrált, ahol a csapatok megmutathatták, min dolgoztak a tábor napjai alatt, legyen szó zenés produkcióról, táncról vagy éppen humoros, színpadias előadásról. Bár a versenyt a Zöld 1 csapat nyerte, mi sem szomorkodtunk sokáig, ugyanis a csapatom, a Piros 1 a harmadik helyezést érte el a fotós versenyben. Az esti záróbuli pedig nemcsak a napnak, hanem a tábornak is méltó lezárása volt.

Végül elérkezett a péntek, amikor a közös reggeli után búcsút vettünk Sátoraljaújhelytől, a táborhelytől, a csapatvezetőktől és nem utolsósorban egymástól is abban a reményben, hogy jövőre újra látjuk egymást. Bár a hazaút kissé szomorkásan és fáradtan telt, mindenki gazdagodott élményekkel, barátságokkal és emlékekkel, amelyek még sokáig velünk maradnak.

Szeretnék köszönetet mondani az egész selyés csapat nevében a mindig elérhető és kedves csoportvezetőknek, illetve Elek József tanár úrnak, aki végig velünk volt a tábor során, vigyázva ránk.

Koczkás Kitty, a Selye János Gimnázium tanulója