PENGE: Mágikus csapdák

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Egy olyan világban tolvajnak lenni, amelyben a széfeket, az épületeket varázsos praktikák, átkok és csapdák védik, nem akármilyen hivatás. Coopnak, A végítélet kis doboza főhősének azonban esze is a helyén, és megvannak az adottságai: nem fog rajta a mágia. Amikor egy Los Angeles-i oligarcha ellopatja vele a végítélet dobozát, nagy bajba kerül. A dobozra ugyanis sokaknak fáj a foga.

 

Az urban [városi] fantasy és a heist-tematika összeházasítása remek ötlet, van benne potenciál egy valamire való regényfüzér kibontására is, aminek A végítélet kis doboza az első része. (Amerikában 2016-ban jelent meg, s gyorsan kapott is magyar fordítást.) Habár végig az lehet az érzésünk, hogy valahol már találkoztunk ezzel és ezzel a motívummal vagy ötlettel, Kadrey világa végig érdekfeszítő tud maradni, élőhalottostul, méteres pókostul, poltergeistostul. A mágia és mítosz nem válik úgy el a normális világtól, mint Gaiman Soseholjában, de a természetfeletti léte néhány szereplő számára így sem magától értetődő. Az egyik világvége-szekta lúzer üdvöskéje például hisz a tanban, hogy megidézhető a gonosz erő, de elképedve szembesül a Los Angeles alatti, Undergrundnak is nevezett hely fura lényeivel, és az ő szemével az olvasó is.

Kadrey telepakolja könyvét popkulturális utalásokkal, ami egy amerikai szerzőtől persze nem túl meglepő. Az egyik undregrundi üzletet Profondo Rossónak hívják a Dario Argento-filmre utalva, a fő oligarcha kedvenc helye bárja a Tyden Divu, amely a cseh Jaromil Jireš 1965-ös fantasyjéről kapta a nevét – lehet arról vitázni, hogy ezek egyszerű homage-ok-e csupán. Igen érdekes hatást váltott ki bennem azonban az utalások egy másik rétege. A szereplők, akik ugye élőben is találkozhatnak a csodás lényekkel, ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazokat a történeteket fogyasztják, mint mi – akik a moziszék vagy az olvasófotel biztonságában „izgulhatunk”. Coop kimondottan félt a régi pókos filmektől, például. Az jutott tehát eszembe, mennyire lehet más a kétféle félelem…

A könyvnek remek humora van, de amikor túltolja a szerző, üressé válnak a poénok. S ez nem történik meg kevésszer. Ehhez tartozik szorosan, hogy a szereplők dialógusai jobbára kimerülnek a kölcsönös szócsatákban, évődésekben. Van mondjuk olyan húszoldalnyi felesleges fecsegés a könyvben. Ilyen részeknél a gyorsabb olvasás ajánlott. Ezek nélkül is cool a világ, és fantasztikus az utazás.

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza. Fordította: Pék Zoltán. Agave Könyvek, 2017. 384 old.

Értékelés: 7/10

Vida Gergely

Kapcsolódó cikkünk
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?