Korszakos sztárcsapattá vált a Manchester City

Lehet persze azt mondani, hogy amíg az arab tulajdonosok megszámlálhatatlanul öntik a pénzt a klubba, addig abból bárki képes lenne csodát tenni. De ezt a Manchester Cityt kevesen rakták volna úgy össze, ahogy Guardiola megtette – nem véletlen, hogy a klub vezetése a múlt héten meg is hosszabbította 2021-ig a szerződését.

Éhesen a sikerre

A csapat olyan formát nyújtott, amire a PL-ben még nem volt példa, a 2017/18-as szezonra még sokáig úgy tekintenek vissza, mint egy majdnem tökéletes idényre. A nagyszerűen forgatott keretben az állandóan tűzben és formában tartott játékosok többsége még mindig 25 év alatti, Aymeric Laporte, Bernardo Silva, Leroy Sané, Raheem Sterling, Gabriel Jesus és Benjamin Mendy még kiforratlan játékosként remekeltek. 

„Rengeteg fiatal játékosunk van, akik éhesek a sikerre. Közülük a legtöbben most nyerték életük első trófeáját, de a képességük, a tehetségük és az akaratuk láttán azt mondhatom, sokkal többre is képesek. És ez óriási önbizalmat ad mindenkinek a következő szezonra” – nyilatkozta a csapat kapitánya, a belga válogatott Vincent Kompany.

„Guardiola rendkívül intenzív és im­pulzív ember, aki elképesztően jól kommunikál. Néha egészen komplex dolgokról is úgy tud beszélni, hogy mindenki simán megérti. Mindig győzni akar, legyen szó edzésről vagy tétmérkőzésről, és miután megvan a megfelelő keret hozzá, jövőre még egy lépéssel előrébb mehet” – tette hozzá Kompany.

A City szinte minden létező rekordot megdöntött, 19 pontos előnnyel győzött, és az első olyan klub lett, amely 100 pontot ért el a Premier League-ben. A bajnoki ezüstérmet a José Mourinho vezette Manchester United szerezte meg, a harmadik a Tottenham lett, míg a BL-döntőbe jutott, szédületes támadósorral rendelkező Liverpool (Mohamed Szalah 32, Roberto Firmino 15, Sadio Mané 10 gólt szerzett) pedig mindössze a negyedik lett.

Labdabirtoklásban (is) verhetetlen

A City ebben a szezonban a lehető legjobban élt a labdabirtoklás lehetőségével, ilyen fölényre korábban nem akadt példa. 

Amióta Herbert Chapman a 20. század elején felismerte a kontratámadásokban rejlő potenciált, nem is feltétlen törekedtek a csapatok arra, hogy mindig náluk legyen a labda. Chapman 1907-ben a Northampton Town menedzsereként felismerte, hogy a futballban káros lehet, ha „egy csapat túl sokáig támad”. Ezért csapatát arra bátorította, álljon vissza a saját térfelére, póbálja meg kicsalogatni az ellenfél védőit, és ezáltal nagyobb támadható terület maradjon mögöttük. A csapat 1909-ben így lett bajnok, két évvel később pedig második a Southern League-ben.

A neves szakíró, Jonathan Wilson a Guardianben azt írta, Guardiola éppen ennek a taktikának az ellenkezőjét valósította meg a legutóbbi szezonban – szinte tökéletesen. Az Opta adatai szerint a 2003/04-es, 2004/05-ös és a 2005/06-os szezonban összesen (!) három olyan mérkőzés volt, ahol egy csapat 70 százalék feletti labdabirtoklást ért el. Ez a szám 2016/17-re 36-ra, 2017/18-ra 63-ra nőtt! Ebből 26-ot a Manchester City jegyzett, köztük azt a Swansea elleni hazai mérkőzést, amely PL-rekordot jelentő 82,95 százalékos hazai labdabirtoklást hozott.

Szalah személyében világsztár született

A nagyszerű szerepléshez kellett persze egy olyan zseniális labdarúgó is, mint Kevin De Bruyne, a belga irányítóról az angol sajtó azt írta, az euklideszi geometria pontosságával képes játszani a pályán, szabadrúgásai és indításai aranyat érnek. A Manchester Citynek biztosan, De Bruyne a szezonban 12 gólja mellett 21 asszisztot adott (csak a Premier League-et tekintve 8:16 volt ez az arány).

Az év játékosának mégis inkább az egyiptomi válogatottal a vébére készülő Mohamed Szalahot kellene választanunk, aki 32 góllal zárta a szezont, ezzel megdöntötte Alan Shearer (1995/96), Cristiano Ronaldo (2007/08) és Luis Suárez (2013/14) 31 gólos Premier League-rekordját. 

Nem véletlen, hogy a hivatásos labdarúgók szervezeténél (PFA) is ő lett a legjobb, megelőzve Kevin De Bruyne-t, David Silvát, Leroy Sanét (Manchester City), a Manchester Unitedben kiemelkedően védő David De Geát, illetve a Tottenham csatárát, Harry Kane-t.

„Örülök, de nem én vagyok a fontos. A csapattársaim sokat segítenek, mindig keresnek a labdával” – mondta Szalah. Leroy Sané sem panaszkodhatott, őt választották a szezon legjobb fiatal játékosának. 

A Chelsea nagy melléfogásai

A szezon legnagyobb igazolása is Mohamed Szalah volt, akire anno a Chelsea nem tartott igényt – előbb a Fiorentinának, majd az AS Romának adta kölcsön, a Liverpool azonban 50 millió euróért megvásárolta a nyáron. (A Chelsea-nek egyébként Szalah eladása mellett Kevin De Bruyne sem kellett néhány éve, és most talán ez a két játékos a Premier League két legjobb futballistája – és egyikük sem a londoniaknál kamatoztatja tudását.)

Minden idők második legdrágább kapusa, Ederson is megérte a pénzét, a 40 millió euróért szerződtetett brazil nagyszerűen teljesített a Manchester Cityben. De akkor mit szóljon Pascal Gross, a Brighton játékosa, aki a Bundesligában tavaly a legkreatívabb játékosok közé tartozott, majd az Ingolstadtból váratlanul a PL-be igazolt. Brightonban is gyorsan kulcsemberré vált, 7 gólig és 8 asszisztig jutott – nem rossz egy 3,4 millió eurós játékostól.

4–3 az Anfield Roadon

Az év edzője ki más lehetne, mint Pep Guardiola, de ha eltekintünk a dollármilliárdokkal megtámogatott szupercsapat sikerre ítélt státuszától, találunk még olyan szakembereket, akik legalább egy vállveregetést megérdemelnének.

Ilyen például Sean Dyche, aki óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy a Burnley a meglepő 7. helyen végezzen. De nem sokan hitték volna azt sem, hogy a David Wagner vezette Huddersfield Town bent marad az élvonalban.

A szezon mérkőzését január 14-én az Anfield Roadon játszották, ahol a Liverpool az addig veretlen Manchester Cityt fogadta. Az 1–1-es első félidőt követően a hazaiak egy olyan kilenc percet toltak, amire minden ínyenc csettintene. Az 59. percben Roberto Firmino emelt a hosszú sarokba (2–1), a 62. percben Sadio Mané lőtte ki irgalmatlanul a rövid felsőt (3–1), majd a 68. percben Mohamed Szalah emelt a hálóba. A City háromgólos hátrányban sem adta fel, de Bernardo Silva és Gündogan hiába szépített, egyenlíteni már nem tudott (4–3).

Wenger 22 év után búcsúzott

Arséne Wenger 22 év után távozott az Arsenaltól, a francia szakember 1996. október elsején ült le először a londoniak kispadjára, és összesen 1235 mérkőzésen irányította csapatát. 

Nem csupán klubja leghosszabb ideig szolgáló, de egyben legsikeresebb edzője is volt: háromszor nyert bajnokságot (1997/98, 2001/02, 2003/04), hétszer FA-kupát (1997/98, 2001/02, 2002/03, 2004/05, 2013/14, 2014/15, 2016/17) és hétszer angol Szuperkupát, azaz Community Shieldet (1998, 1999, 2002, 2004, 2014, 2015, 2017).

„Azt kell mondanom, hozzátok hasonlóan én is nagy Arsenal-szurkoló vagyok. Ez egyfajta életmód, amely a gyönyörű játékról és az értékek ápolásáról szól. Hiányozni fog az Emirates, köszönöm, hogy az életemnek ilyen fontos része lehetett” – nyilatkozta utolsó hazai mérkőzésén a tomboló szurkolók előtt. Utoljára május 13-án a Huddersfield Town otthonában vezette az együttest, az 1–0-s sikerrel véget ért mérkőzés 22. percében a közönség felállva ünnepelte a francia menedzsert – utalva a 22 év szolgálatra.

Kiestek és feljutottak

A bajnokság hajrája nagyon szoros volt az alsóházban is, az utolsó helyen végzett West Bromwich Albion még az utolsó fordulóban is bennmaradhatott volna, de kikapott a Crystal Palace-tól. A birminghamiek mellett a Stoke City és a Swansea esett ki.

A másodosztályból a bajnok Wol­verhampton Wanderers mellett a Cardiff City jutott fel. Szlavisa Jokanovics együttese, a Fulham fantasztikus sorozatot produkált a szezon második felében, 2017. december 16-a után sorozatban 23 bajnokit vívott meg veretlenül, és egy sikerre volt attól, hogy feljusson a Premier League-be. A Championship utolsó, 46. fordulójában azonban 3–1-re kikapott a Birmingham Citytől. Maradt számára a playoff, amelynek elődöntőjében kiverte a Derby Countyt, és készülhet a május 26-i, Aston Villa elleni, Wembley-ben rendezendő playoff-fináléra.

Pincési László