Dalok és versek azonos esőben Jakubec Lászlóval

Szóval, vannak évfordulógyanús körülmények, de ha nem volnának, akkor is izgalmas vállalkozás lenne Jakubecz László estje, amely a Cseh Tamás–Bereményi Géza szerzőpáros legendás, nagy korszakának dalaiból válogat, azokat Soóky László szövegei által fűzve össze.

„Rimaszombatban találkoztunk először Cseh Tamással, talán az első országos szavalóversenyen, amit már ott rendeztek meg. Őt fellépőnek hívták, én a zsűri elnöke voltam. Szóba elegyedtünk, aztán hajnalig ültünk az előcsarnokban és beszélgettünk. A későbbi években gyakran összejártunk, sokat volt nálunk, Marcelházán. Kíváncsi volt a Felvidékre, úgyhogy vagy nyolc-tíz alkalommal is nekivágtunk, és 2-3 napos utazások során végigjártuk a régiókat a történelmi megyék szerint, Pozsonytól a keleti határig. Tetszettek neki a korai verseim, én is szerettem a korai dalait, így nemcsak barátok voltunk, hanem 1993-ig, a Nyugati pályaudvarig dolgoztunk is együtt. Úgy mondanám, verbális dramaturgként részem volt a munkáiban, az éjszakába nyúló beszélgetések során sok szakmai kérdést megvitattunk” – meséli Soóky László, aki az Azonos esőben való létezést egyféle intellektuális naplónak tekinti, töredékes feljegyzésnek a 20. századi közép-európai értelmiség életérzéséről. Mint mondja, a darab ötlete 2015-től formálódott – annak idején Benkő Géza vetette fel, hogy szívesen készítene egy műsort Cseh Tamás-dalokból, de mivel nem játszott gitáron, ez a terv annyiban maradt. A Soóky-szöveg viszont alakult, mígnem a végleges dallista az összekötő szövegekkel és három saját verssel kiegészítve meglelte azt az előadót, akinek emberi és szakmai habitusát a szerző alkalmasnak találta.

Desiré és az eső, Tangó, Széna tér, Tanulmányi kirándulás, Antoine és Desiré a kocsmában, Demonstráció, A jobbik részem, F. M. Dosztojevszkij és az ördög, Fehér babák takarodója, Micsoda útjaim – Soóky László és Varga Emese, az előadás dramaturgja ezeket az állapot- és helyzetdalokat válogatta ki a Cseh Tamás-életműből. Ami pedig „közöttük” történik, talán így foglalható össze: a dalnok (nevezhetnénk Cseh Tamásnak, de nem feltétlenül muszáj) egy félkorsónyi sör és néhány rövid mellett, gyaníthatóan a delírium valamely fázisában megszólít egy imaginárius „Önt”, akivel megoszthatja az elméjében fel-felbukkanó, majd szétzilálódó képeket – történelmi pillanatokat, egy férfiélet emlékezetes állomásait, magányt és összeborulást, szorongást, kegyelmet, alkoholmámort…

„Nem az volt a célunk, hogy Cseh Tamás életét vagy személyiségét mutassa be az előadás, inkább azokat a hangulatokat kerestük, amelyek belengik a Cseh Tamás-legendát – emeli ki Varga Emese. – Nem feltétlenül a legismertebb dalokból válogattunk, azt viszont szem előtt tartottuk, hogy legyen bennük egyfajta játékosság, játszhatóság, azaz a színpadon képesek legyünk kezdeni velük valamit. A Cseh Tamás-dalok, ha nem is feltétlenül drámaiak, de meglehetősen dramatikusak: az Antoine és Desiré-ciklusban adott a két szereplő, a többiben is ott vannak a kérdések és válaszok. Persze, ezek a kérdések és válaszok nehezen definiálhatók, belefolynak a kocsmaasztal feletti filozofálgatásba, a közép-európai értelmiség meddő útkeresésébe. Az Azonos esőben való létezés nem történetet mesél el, hanem életérzéseket, hangulatokat ragad meg. És ahány néző, annyiféle értelmezése lehetséges, hiszen összemosódik benne a külső és a belső valóság.” A dramaturg az előadás műfajáról – a pódiumjátékról – szólva hozzáteszi: alkotótársaival együtt úgy tapasztalták, a színész, az anyag és a néző intimebb, közvetlenebb találkozását generáló formában még mindig van tartalék, még tágíthatók a határok, hogy meddig is lehet elmozdulni a színházi(bb) megoldások irányába.

Ezeket a lehetőségeket Jakubecz László feszegeti, aki eddig kétszer állt közönség elé az előadással, és a sors fintora folytán két meglehetősen különböző produkciót mutatott meg. „Rendhagyó előadásra sikeredett a pozsonyi – rögtön az elején történt egy húrszakadás, és pillanatok alatt kellett döntenem, hogy áthúrozom-e a gitárt, vagy megyek tovább. Bíztam benne, hogy jó döntést hozok. Bár a dalok gitárral az igaziak, akkor és ott lecsupaszítva, csak a szövegre koncentrálva adtam elő őket, és ettől az egész teljesen más színezetet kapott. Jó iskola volt, Örsújfalun már mindenre felkészültünk” – meséli az előadóművész, aki 2004-ben végzett a pozsonyi színművészetin, az utóbbi években pedig rádiós munkája, apasági elfoglaltsága, valamint az írás mellett József Attila és Ady Endre verseiből állított össze egy-egy előadói estet. Mint mondja, az Azonos esőben való létezés összetett, sokrétű, humorral és mélységekkel teli szöveg, amely fokozatosan ért meg benne – és érik tovább minden egyes előadással. „Talán azt a kulcsot találtam hozzá, hogy nem kell mindenáron szigorúan a rációhoz ragaszkodni. Ezek a dalok a hetvenes-nyolcvanas évekbe vezetnek vissza, de nem maradnak ott. Talán nem túl nagy közhely, hogy szólnak a máról is. Alapvetően hangulatokat hoznak elő a kommunizmus korszakából: egy szabadsághiányos kor szabadságvágyát – ismerős lehet ma is –, de emellett az életörömöt is… Fontosnak tartom, hogy ha bizonyos dolgokra haraggal vagy fájdalommal gondolunk is, mindig ott van mellette a megbocsátás. Vagy a szatíra. Vagy az irónia. Ugyanakkor, a humorba is mindig vegyül valami fanyarság, és ez a fajta megközelítés nagyon közel áll hozzám.”

Az Azonos esőben való létezés a Dialóg nonprofit szervezet produkciójában jött létre. Az előadást a legközelebb május 25-én Ipolyságon, a zsinagógában láthatja a közönség, majd szerepel a Gombaszögi Nyári Tábor programjában is.