Gálffy Hodosy Marianna: egyre népszerűbb a megzenésített vers

Gálffy Hodosy Marianna

A dunaszerdahelyi Aranymetszés verséneklő duónak Magyar versek a XX. századból címmel jelent meg az első lemeze a közelmúltban. Az albumon József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Kulcsár Tibor és Váci Mihály megzenésített versei hallhatók. Gálffy Hodosy Marianna énekessel a lemezről és a verséneklésről beszélgettünk.

Mit érdemes tudni a lemez megszületéséről?

Az elmúlt hét–nyolc év során folyamatosan készültek a dalok, ezért volt idejük beérni. 2010-ben alakultunk meg, akkor született meg az első szerzeményünk, az Alkonyi elégia, mely szintén rákerült a lemezre. Saját költségből nem tudtuk megvalósítani a kiadást, ezért többször pályáztunk, tavaly végre sikerrel. Az anyagot Halász Haly Gábor mobilstúdiójában rögzítettük, a férjem, Gálffy Józsi a gitárokat játszotta fel, de vendégzenészek is közreműködnek a lemezen. Miro Polák nagybőgőn és basszusgitáron, Szeiff Attila pedig ütőhangszereken játszik. Nem először zenéltünk ebben a felállásban, korábban más formációkban már játszottunk együtt. A Magyar versek a XX. századból december végén jelent meg, februárban és márciusban tartottuk a lemezbemutató koncertjeinket Dunaszerdahelyen az NFG klubban és Somorján a Moziban. Mindkét helyszínen más volt az atmoszféra. Az NFG klubban nagyon sok volt az ismerős, a Moziban több volt a számunkra ismeretlen megzenésítettvers-, illetve Aranymetszés-rajongó, de itt is, ott is jól reagáltak a versekre, ezért nagyon tudtuk élvezni az előadást mi, zenészek is.

Hogyan indult az Aranymetszés?

Férjemmel mindketten zenéltünk korábban is. Józsinak rockzenekarai voltak, a RAF-2, a Coverall, a Szuperzöld, én pop-rock vonalon szerepeltem, majd az Expired Passport énekese lettem. Egy idő után felmerült bennünk az igény, hogy együtt próbáljunk meg valamit, amihez nem kell más hangszer vagy másik ember, mert sokszor nehéz egyeztetni a próbákat, nem könnyű próbatermet találni, másokhoz alkalmazkodni. Az alkalmazkodás kompromisszumokat igényel, és mi nem akartunk kompromisszumokat. Az énekelt vers adta magát, mert letisztult műfaj, és elő lehet adni gitár–ének kombinációban. Akkoriban ismerkedtünk meg Óváry Annával és Saróka Liliánával, tetszett, amit ők képviseltek, gondoltuk, mi is kipróbáljuk magunkat ezen a területen. Elmentünk a Tompa Mihály Országos Versenyre, másodikok lettünk a döntőben. A sikeres szereplésen felbuzdulva újabb verseket zenésítettünk meg. Kezdtünk felkéréseket kapni megemlékezésekre, Csemadok-rendezvényekre. Gyerekelőadást állítottunk össze, tavaly interaktív műsorral óvodákba jártunk, idén is készülünk, de játszottunk középiskolákban is. A múlt évben beneveztünk a kortárs versek megzenésítésére kiírt HangHordozók pályázatra. Az év versei 2016-os kötetből kellett megzenésíteni egy költeményt. Második helyezést értünk el. Idén újra jelentkeztünk, és április 6-án ott voltunk a budapesti döntőben, a K11 Művészeti és Kulturális Központban. Szabó T. Anna Róka című megzenésített versének előadásáért különdíjat kaptunk. Az ilyen megmérettetéseken sokat lehet tanulni, érzékeljük, hol tart a műfaj, hogyan állnak a vershez mások. És hasznos a visszajelzés is, amelyet a zsűritől kapunk.

Nagy váltás volt a rock után versekhez nyúlni?

Alapiskolás korom óta jártam szavalóversenyekre. Mindig is szerettem az irodalmat, igazi könyvmoly voltam, főleg a regényeket faltam, de költeményekben is el tudtam mélyülni. Mint a legtöbb kamasz, én is írogattam novellákat, verseket. A férjem pedig dalszövegeket ír, ami szintén kapocs a költészethez. Bár ő szlovák iskolákba járt, átfogó képe van a magyar irodalomról. Ismeri a magyar költőket, mert szabadidejében magyar szépirodalmat is olvasott, és nemcsak prózát, hanem lírát is. Az első közös karácsonyunkra kapott tőlem egy kézzel írt kötetet, amelybe az általam legszebbnek tartott magyar verseket másoltam be időrendi sorrendben. Azóta is nagy becsben tartja ezt a gyűjteményt. József Attila nagy kedvencünk mindkettőnknek, tőle több verset is játszunk.

Szlovákiai magyar vonalon mennyire lehet érvényesülni előadóként, zenészként, énekesként?

Nem egyszerű. Régebben, úgy tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdődött az énekesi pályafutásom, ezt azért mondtam volna, mert kevés volt a rendezvény, vagyis a megmutatkozási lehetőség. Manapság meg azért nem egyszerű, mert megfordult a helyzet. A városokban, de már a nagyobb falvakban is rengeteg a rendezvény, viszont úgy tapasztalom, hogy aránylag kevés ember jön el ezekre. Ez valahol érthető, hiszen nem lehet hetente kiállításra, koncertre vagy színházba járni. A fesztiválokkal is hasonló a helyzet, fesztiváltúltengés van. Csalódást jelent egy kicsit, ha azt látjuk, kisebb számban jött el a közönség, de igazából ugyanolyan örömmel lehet öt embernek is játszani, más hangulatot teremtve. Aztán lehetőségként itt van a szlovákiai magyar tévéadás és a rádiónk. A Pátria rádió felkarolja az itteni zenészeket, tőlünk is játszanak dalokat és más itteni zenekaroktól is. Más kérdés, hogy mennyien hallgatják, ki mindenkihez jut el. Korunkban leginkább az interneten lehet terjeszteni a zenét, ebben viszont nem igazán vagyunk otthon. Egyébként is jobban szeretjük a közvetlen kapcsolatot az emberekkel.

Mennyire népszerű ma a megzenésített vers?

Egyre népszerűbb. Alternatív zenei műfajokban is felbukkantak a versek. Ennek köszönhetően sokféle versmegzenésítés létezik, nem csak az a klasszikus forma és stílus, hogy valaki kiáll, és énekmondó-hozzáállással előadja a verset. Van, aki dzsesszes stílusban játssza, van, aki a bluest választja alapul, de rockos, népzenei és világzenei feldolgozások is hallhatók. Rendkívül széles a zenei skála, ezáltal a vers is befogadhatóbb a szélesebb közönség számára.

Hallgattál megzenésített verseket korábban is?

Popzenén nőttem fel, aztán kamaszkoromban jött a sötét rockidőszak, amikor Pokolgépet meg mindenféle angol és magyar rockzenekarokat hallgattam. Megzenésített verseket nem igazán, bár ismertem a Kaláka zenekar meg Halász Judit versfeldolgozásait. Igazából nagyon sokáig haragudtam erre a műfajra, mert túlságosan modorosnak, mesterkéltnek éreztem, hogy kiáll valaki, és hősi cselekedetekről énekel középkorias stílusban. Alapvetően ezt ismertem, és ez nem igazán tetszett. Most azt a verset választjuk ki, amelyik feltétel nélkül tetszik, és a saját ízlésünkre formáljuk, olyanná tesszük, mintha ránk szabták volna.

Van két kicsi gyermeketek. Odafigyelsz arra, hogy ők milyen zenét hallgatnak?

A férjem egészen pici koruktól szorgalmazta, hogy komolyzenét és dzsesszt is hallgassunk. Fontosnak tartja, hogy értékesebb műfajokat is megismerjenek, ne kizárólag az egyszerű popzenén nőjenek fel. Bizonyos tanulmányok szerint azoknak, akik kiskoruktól igényes zenét hallgatnak, sokkal jobb a hallásuk, és ilyen alapokkal később is jobban fejleszthető. Gyermekeink megzenésített verseket is hallgatnak. Sokszor úgy próbálunk, hogy ott vannak velünk – az egyik hároméves lesz, a másik öt. Fognak valamilyen csörgőt és beszállnak, vagy szájharmonikáznak rá, hihetetlen jó ritmusérzékük van. A zenével nőnek fel, és élvezetté válik számukra.

Te is hallgattál komolyzenét?

Nagyon sokat hallgattam, akaratom ellenére. A bátyám ugyanis komolyzene-fanatikus, ezért nálunk mindig szólt Chopin, Vivaldi, Bach. Voltak zeneművek, amelyeket kifejezetten szerettem, mint a D-moll toccata és fúga vagy a Négy évszak. Gyerekeink most a Négy évszaknál tartanak, és gyakran szól Saint-Saëns-től az Állatok farsangja is.

Mi a fontosabb a megzenésített versnél, a zene vagy az irodalmi szöveg?

A cél, hogy egyenértékűek legyenek. Hogy a szöveget megtámogassa a zene, aláfesse a verssel megteremtett hangulatot. Az Aranymetszéssel arra törekszünk, hogy semmit se vegyünk el a szöveg jelentéséből, csak hozzátegyünk. Reméljük, sikerül ezt elérnünk.

Most, az első lemez után mik a terveitek?

Kortárs versekkel szeretnénk bővíteni a repertoárunkat, hogy abból is összegyűljön egy lemeznyi anyag.

Az Aranymetszés verséneklő zenekar számára mit tartanál ideális helyzetnek, amelyben eszményien éreznéd magadat?

Felemelő élmény lenne valamelyik népszerű magyarországi fesztiválon több száz ember előtt zenélni. Július 13-án fellépünk Nagymaroson a Mistrál zenekar regejáró fesztiválján, ott ez részben megvalósulhat. További nagy álmom a Művészetek Völgyében koncertezni.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?