Raffaello freskóit másolja lakása falára egy brit nyugdíjas

A szobafestőként nyugalomba vonult Burns sutba dobta a krémszínű festékkel telt műanyagvödröket, ehelyett ma az olasz reneszánsz remekműveivel foglalkozik: közvetlenül a falra és a mennyezetre festi őket a szalontól egészen a hálószobáig.

"Megvásároltam egy könyvet a Vatikáni Múzeumról és olyan csodálatosnak találtam a festményeket, hogy azt mondtam magamnak: le kell másolnom ezeket a képeket, biztosan képes leszek rá, elvégre dekoratőr vagyok" - mondta az AFP-nek a nyugdíjas műkedvelő egy látszólag éppen rá tekintő, komoly arckifejezésű madonna előtt állva.

A lépcső tetejére Burns ezt kalligrafálta: AD MMIII (Krisztus után 2003-ban, római számokkal). Ekkor kezdte meg a munkát, amelynek végeztével otthonának minden falát be fogják borítani a reneszánsz nagy mestereinek általa készített másolatai. "Van még egy szoba, ahol a falak üresek, no meg a fürdőszoba. Egy reneszánsz fürdőszoba, ez már valami, nem?" - tréfálkozik Burns két ecsetvonás közepette, a város tulajdonát képező kerekes kuka tetején egyensúlyozva.

Az autodidakta művész 53 éves korában vett először kezébe ecsetet és úgy sajátította el a mesterséget, hogy a könyvekben található képeket reprodukálta. Vízfestéket használ, így nem tudja elérni az olajjal dolgozó illusztris elődök finomságát és térhatását - ám az összhatás megragadó. "Amikor rájöttem, hogy a házunk lassan mini-Vatikánná változik, megkérdeztem a feleségemet, nem érzi-e terhesnek a sok képet. Azt felelte: ha egyszer elkezdted, fejezd is be!"

Az amatőr képmásoló szívesen bemutatja vendégeinek a freskókat, akár barátairól van szó, akár alkalmi látogatókról, például a vízvezeték szerelőről. Különösen büszke Raffaello stílusában megfestett triptichonjára, amelyen a kerubok arca belevész a felhőkbe.

Kívülről semmi sem sejteti a ház belsejének pazar dekorációját. Ez nem véletlen: az utca vöröstéglás épületei hajszálpontosan egyformák. Akárcsak a többi, Robert háza is a város tulajdona. Amikor a férfi ráébredt, hogy freskóiból semmit sem tarthat meg, vászonra is festeni kezdett. Tiziano, Bronzino, Antonello di Messina - egyetlen mester sem ijeszti meg, valamennyit másolja.

A bejáratnál saját feleségének szigorú tekintetű portréja függ. De nem riad vissza attól sem, hogy fiatal cigánylány fotója alapján fessen madonnát vagy hogy a viták kereszttüzében álló Russel Brand brit színészt fején töviskoronával ábrázolja.

Amennyiben elköltözne, Burnsnek - elvben - az eredeti állapotban kellene átadnia a házat a városnak: egyszínű falakkal és fehér mennyezettel. A városháza egyik szóvivője azonban elárulta az AFP-nek: "tekintettel a rendkívüli körülményekre, Burns képeit nem fogjuk átfestetni, amikor az épület újra a város rendelkezésére áll majd". Hozzáfűzte azonban: ha a következő bérlőnek nem tetszenének a freskók, a polgármesteri hivatal támogatni fogja a szükséges munkák elvégzésében.

Így öt évszázaddal Michelangelo után Robert Burns brightoni nyugdíjasnak még marad némi reménye arra, hogy alkotása bérleti szerződésének lejárta után is fennmaradjon.