Bázis Fesztivál Pozsonyban. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem művészettel is

1. nap: Irodalom és…

A fesztiválon több mint negyven Bázis-tag vett aktívan részt. A két nap gerincét különböző kerekasztal-beszélgetések alkották, melyek az irodalom és a vele rokon területek érintkezési pontjait járták körül. Irodalom és kritika, irodalom és szerkesztés, irodalom és előadóművészet. E három beszélgetésre az első napon, a fesztiválnyitány után került sor. Csehy Zoltánnal, Nagy Csillával és Csanda Mátéval Németh Zoltán beszélgetett arról, mi is az a kritika. Létezik-e igazi, elfogulatlan irodalomkritika, vagy az egész csak amolyan „barátok írnak egymásról”? A kritikának orientáló funkciója van, alakítja a kánont. Amiről kritika születik, az bekerül a köztudatba. A kritikát felfoghatjuk a szöveg megértésére tett kísérletként is. Fontos a nyelvi sűrítettsége, sallangmentessége. Nyelvileg úgy van megformálva, mint egy költemény. A kritika tehát művészi teljesítmény, ellentétben a tanulmánnyal. Csanda Máté révén a képzőművészeti kritika bugyraiba is betekinthettünk. Megtudtuk, hogy ebben a művészeti ágban nehéz független kritikusnak lenni, mivel a háttérben a műkereskedelem láthatatlan gazdasági érdekei húzódnak meg.

A következő beszélgetés az irodalom és a szerkesztés kapcsolatát boncolgatta. Hizsnyai Zoltán beszélgetőpartnerei Beke Zsolt, Kabai Lóránt és Mizser Attila. Jobb hangulata volt-e a régi szerkesztőségeknek, ahol nagy beszélgetések, személyes találkozások zajlottak? Rosszabb-e a mai online világ? Vagy esetleg csak más, de ugyanúgy megfelel a célnak? Van-e még értelme print folyóiratokat kiadni? Hiszen az online folyóiratok cikkei sokkal szélesebb réteghez jutnak el, ezenkívül az online megoldás környezetbarát is. Az Irodalmi Szemle ennek ellenére mind a mai napig megjelenik. Ahogy Mizser Attila mondta, tisztában van vele, hogy ez soha nem lesz nyereséges műfaj, de hisz benne, hogy mégis van értelme.

A két neves színésznőt, Kerekes Vicát és Bandor Évát N. Tóth Anikó kérdezte olvasmányélményeikről, olvasáshoz való viszonyukról, irodalom és előadóművészet kapcsolatáról. A szórakoztató beszélgetésből megtudhattuk például, hogy Kerekes Vica gyerekként nem nagyon szeretett olvasni, inkább mindent eljátszott. Bandor Éva viszont éjszaka is hódolt olvasási szenvedélyének, sokszor a paplan alatt olvasott. Vica később sem a regényeket, inkább a pszichológiát, filozófiát szerette. Egy időben dilemmát jelentett számára, vajon nem kellett volna-e inkább pszichológusnak mennie. „Napi szinten megkérdőjeleztem, hogy szolgálok-e azzal, amit csinálok. Tudok-e ezzel adni az embereknek, vagy csak önmagamat elégítem ki?”

Az előadóművészet lényege, hogy hangot adjunk egy szövegnek. Akkor, amikor a színész forgatókönyvet olvas, nagyon fontos az első találkozás a szöveggel. Sokat segít az is, ha hozzáolvas, hogy otthonosan mozogjon a témában, és így jobban megértse az összefüggéseket.

Az első nap esti programja az „első közlés” elnevezésű felolvasás volt. Több mint tíz alkotó olvasta fel egy-egy friss, még sehol meg nem jelent művét. Hallhattunk humoros, titokzatos, nyomasztó, tragikus, sőt horrorisztikus szöveget is. A szerzők egyéni előadói stílusa még élvezetesebbé tette a felolvasást.

2. nap: Tehetség és…

A második nap közgyűléssel kezdődött, ahol az elnöki beszámoló után a Bázis-tagok megválasztották az új elnökséget. Elnökök: N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és Juhász Rokko, elnökségi tagok: Bolemant Éva, Deák Renáta, Forgács Miklós, Mészáros Tünde, Nagy Csilla és Sánta Szilárd.

Az elnöki beszámolóból megtudhattuk, hogy a Bázis viszonylag rövid pályafutása ellenére mára jelentős sikereket tudhat magáénak. Több mint száz tagja van, az irodalom mellett más művészeti ágak is képviseltetik magukat: a tagok között van zenész, képzőművész, színművész, rendező is. A Bázis autonóm, független művészetfelfogást képvisel, nem ideológia mentén szerveződik.

A nap kerekasztal-beszélgetései a tehetséggondozásra és a műfordításra fókuszáltak. Csanda Gábor Bolemant Lillát, Benyovszky Krisztiánt és Szigeti Lászlót kérdezte kultúra és tehetség viszonyáról, a tehetséggel való találkozásról. Mindhárom beszélgetőtárs más irányból közelítette meg a kérdést – biblioterapeutaként, egyetemi oktatóként és könyvkiadóként. Fejleszthető, irányítható-e a tehetség? Erről a válaszadók különbözőképpen vélekedtek. A tehetségen is dolgozni kell – így Benyovszky. Az igazi tehetség nem hagyja, hogy dolgozz rajta – mondott ellent Szigeti. Mi a cél, hogy mindenkiből, aki ír, jó író váljék? Vagy elég az is, ha jó olvasó lesz belőle? Bolemant Lilla kreatívírás-kurzusaira például nem feltétlenül azok jelentkeznek, akik írói babérokra pályáznak. Inkább az önismeret fejlesztése kerül fókuszba.

Ebéd után Csanda Máté értő és érzékeny tárlatvezetését élvezhettük a Kunsthalle Lehetséges agrárizmusok. Lesz-e még cukor a forradalom után? című kiállításán. A nemzetközi alkotókat, köztük Németh Ilonát felvonultató, rendkívül sokrétű és sokdimenziójú kiállítás a mezőgazdaság diverzifikációjáról, a helyi, egykori paraszti mikroközösségek és a globalizált ipari termelés összefüggéseiről való elmélkedésre hív. Létezik-e alternatíva, visszatérhetünk-e a föld és a növények tiszteletéhez, visszafordítható-e az ember elidegenedése a természettől?

Az első közlés második „fordulója” után még két kerekasztal várta a résztvevőket: a szlovák irodalom magyar fordításáról, és ennek fordítottjáról. Először Mészáros Tünde kérdezte Pénzes Tímea, Polgár Anikó, Dobry Judit és Böszörményi Péter műfordítókat. Van, aki a fordítás mellett maga is író, költő, s van, aki szakfordítással egészíti ki a műfordítói – valljuk be, szégyenletesen alacsony – honoráriumot.

A második körben Jitka Rožňová beszélgetett szlovák nyelven Eva Andrejčákovával, Deák Renátával és Gabriela Magovával, a magyar irodalom lelkes szlovák tolmácsolóival. Szó esett a fordítás természetéről is: vajon mindig az eredeti mű a tökéletes, a fordítás pedig kevésbé az? Tökéletesen lefordítani valamit lehetetlen – de épp ez adja meg a fordítás szépségét: a fordító tulajdonképpen az elérhetetlent szeretné elérni.

A megfáradt résztvevőket az est végén figyelemre méltó koncert várta: Az Ifjú Szivek Táncszínház zenekarának lemezbemutatója. A legkitartóbbak még a zárófogadáson is részt vehettek.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/42. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene