Jön még kutyára dér

Minden működő demokráciában létezik a fékek és ellensúlyok rendszere. A cél az, hogy megakadályozzák a hatalommal való visszaélést, még abban az esetben is, ha egyetlen párt vagy csoportosulás teljhatalomra tenne szert. Vannak országok, ahol ez jobban működik, vannak, ahol kevésbé, de egy hosszú kormányzás alatt az egész rendszert puszta díszletté lehet silányítani a „megfelelő” emberek pozícióba emelésével. Ezért jelentett olyan nagy problémát, mikor Štefan Harabin volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Dobroslav Trnka volt a főügyész és Dušan Kováčik a speciális ügyész.

Hiába végezte rendesen és becsületesen a munkáját a rendőrök, bírák és ügyészek többsége, a komolyabb fajsúlyú ügyek kivizsgálása felsőbb utasításra rendre elhalt, egészen addig, míg a tisztességes emberek lelkesedése is teljesen elfogyott.

Hogy milyen komoly problémát jelenthet, ha nem megfelelő jelölt kerül egy kényes pozícióba, azt mutatja a jelenlegi koalíció esete is. Igor Matovič már a kormányalakításkor óriási hibát vétett, amikor a titkosszolgálatot Boris Kollárnak és a Sme rodinának engedte át, aki Vladimír Pčolinskýt tette meg az SIS vezetőjének. Csakhogy Pčolinský korrupció gyanújába keveredett, a rendőrség – amely viszont végre normálisan dolgozhatott, hála Matovičéknak – eljárást indított ellene, és őrizetbe vette. Ekkor azonban már Kollár is kimutatta a foga fehérjét – lényegében erre a konfliktusra vezethető vissza a hetek óta zajló háborúskodás az igazságszolgáltatás berkein belül.

Az immár Eduard Heger vezette kormány érzékeli, hogy a „maffia” elleni harc felgöngyölítését továbbra is bizonyos, a rendszerben még mindig aktív „aknák” akadályozzák – olyan tisztviselők, akiket még Ficóék helyeztek pozícióba, és akik jelenleg meglapulva várják a jobb idők visszatértét. Ezért aztán Hegerék leegyszerűsítették az egész rendszert: a parlament jogot adott a belügyminiszternek, hogy más munkakörbe, szolgálati helyre helyezzen át tisztségviselőket – akár indoklás nélkül. És mostantól egyedül ő nevezi ki és hívja vissza az országos rendőrfőkapitányt. Ehhez eddig kellett a parlament védelmi bizottságának ajánlása is, amiben ellenzékiek is ülnek, akik néha galibázhatnak. De hát erről szól a fékek és ellensúlyok rendszere: ha az egyik oldal kormányoz, a másik legalább a bizottságban ellenőrizheti. Hegerék ezt a féket vették ki a gépezetből, mondván, „mi vagyunk a jó fiúk és a maffia ellen küzdünk”. Csakhogy a kormányra kerülésük előtt nemcsak ezt, hanem transzparenciát is ígértek, márpedig az indoklás nélküli kinevezés és menesztés minden, csak nem transzparens. Ráadásul képzeljük el, hogy mit adott volna ilyen hatalomért Robert Kaliňák, vagy mit kezdene vele Kaliňák jobbkeze, Denisa Saková.

Ha Fico akart volna ilyen szabályokat keresztülvinni a parlamentben, Matovič, Sulík és Remišová habzó szájjal tiltakozott volna.

De most ők csinálják és elfelejtik, hogy a fagyi bizony nagyon hamar visszanyalhat, ha a mostani ellenzék kerül hatalomra és választhat országos rendőrfőkapitányt, minden ellenőrzés nélkül. Mert igen, lehet, hogy most egy tisztességesnek tűnő fickó kerül a rendőrség élére, aki valóban keményen fog dolgozni. De mit ér az egész, ha a következő garnitúra indoklás nélkül elküldheti, és mindenki mást is, aki a piszkos ügyeken dolgozott?

Időzített bomba ez, és a hab a tetején, hogy Hegerék teljesen fölöslegesen bomlasztják tovább az államapparátust és adnak „halálos fegyvert” Fico vagy Pellegrini leendő kormányának kezébe. Mert lehet, hogy a rendszerben vannak még beépített emberek, „alvó ügynökök”, akik akár valóban szabotálhatják is az igazságszolgáltatás munkáját. De egyikük sem tud akkora kárt okozni, mint Matovič első számú szövetségese, Boris Kollár, aki nélkül ez a helyzet elő sem állt volna.