Depp-mánia

Vasárnap

Tudta, hova jön. Sejthette, mi vár rá. Fel is készülhetett erre a nem mindennapi diadalmenetre. Volt is minden. Üdvrivalgás, örömteli zokogás, kézfogás, ölelés, hálálkodás, biztatás, bravózás. De még utcai álarcosbál is, hiszen nem egy rajongója Jack Sparrow-jelmezben várta. Ajándékokat is kapott. Sokat és sokfélét. Kicsit és nagyot. Könnyűt és súlyosabbat. Volt, aki egy üveg bort nyomott a kezébe. Többen megrajzolták, a portréjával kedveskedtek neki. De még ékszereket is nyomtak a kezébe. És nem csak a helybeliek szeretetét élvezhette. Külföldről is sokan jöttek, hogy találkozhassanak vele. „Johnny I love you.” „Johnny, Johnny, you are the hero” – skandálta a tömeg. Feliratos trikók is fel-feltűntek ugyanazzal a szöveggel: „Igazságot Johnnynak!”

Karlovy Vary 2021 augusztusa. A város 55. filmfesztiválja és az eget-földet megrázó Depp-mánia.

Hogyan érkezett? Dep(p)ressziósan?” – kérdezte pesti kolléganőm. Épp ellenkezőleg, feleltem, szemmel láthatóan vígan, lelkesen, felszabadultan. Johnny Depp tudta, hova jön. Járt már Csehországban. Huszonegy évvel ezelőtt itt forgatta A pokolból című filmjét. Volt alkalma megmerítkezni itteni népszerűségében. Most is imádták, és fütyültek a zűrös ügyeire. Karlovy Vary nem az állítólagos asszonyverőt ünnepelte, hanem a mozivászon hatalmas sztárját, aki ellen pár ezer kilométerrel odébb angol feministák tüntettek, nehogy már díjat kapjon a csehektől.

De kell-e nagyobb díj a mérhetetlen szeretetnél?

Kristály Glóbusz az életművéért? Majd máskor, ha lenyugszik a világ. És ha akkor sem, akkor mi van? Háromszor jelölték Oscar-díjra, van már Arany Glóbusza, tizennégy People’s Choise Awardja, ami a legértékesebb közönségdíj túl az Óperencián.

Johnnyt milliók imádják a Föld minden kontinensén, csak éppen Hollywood haragszik rá. Most. De majd ezen is túl leszünk. Pénz beszél, Johnny ünnepel. Legfrissebb filmje, a Minamata bemutatóját Hollywood odébb is tolta meghatározatlan időpontra. Nem így Karlovy Vary. A fesztivál szervezői két filmjével három napra hívták meg. Mindkettőnek ő a producere. Az egyikben, a zenés dokumentumban csupán nyilatkozik, a másikban övé a főszerep.

 

Az első nap

Szerdán érkezett, este tizenegykor, kisrepülővel. Mint egy rocksztár, vagy inkább egy cserkésztábor víg kedélyű parancsnoka. Tömeg várta a fürdőváros repülőterén. Fiatalok és középkorúak. Senki nem tudta, mikor landol a gép, ezért már kora délután felsorakoztak. Vittek magukkal enni is, inni is, sőt még egy jókora zivatarra is felkészültek, hiszen reggel óta lógott az eső lába. De megúszták. Nem ázott verebek várták a sztárt.

Leszállt a gép, megjelent néhány ismeretlen arc, akikről másnap kiderült, hogy ők is fesztiválvendégek, sőt együtt utaztak Johnnyval Amerikából. Utánuk lépdelt lefelé a lépcsőn a pár fős legénység, majd néhány perccel később feltűnt ő is, gitárral a kezében. Nádzöld katonai dzsekiben, fején kendő, de sapka is, nyaka körül egy másik kendő, az oldalán lógott a harmadik, zsebéből színes filctollak kandikáltak kifelé. Az autogramosztás pár lépés után el is kezdődött, még ott, a repülőtér betonján, félsötétben. A tömeg pedig odébb már fennen hangoztatta, hogy: „Johnny, veled vagyunk!” Meg hogy: „Johnny, hiszünk neked!” Ráadásként pedig: „Johnny, szeretünk!”

A fesztivál fekete BMW-je négy kofferjével együtt a város legelegánsabb, legdrágább és legpatinásabb nagyszállójába, a Puppba vitte. Természetesen luxuslakosztályt kapott, mint évekkel ezelőtt Michael Douglas, Woody Harrelson, Antonio Banderas vagy John Travolta.

Reggel, a szálloda bejárata előtt már egy másik rajongócsapat reménykedett, hogy egészen közelről láthatja őt. Aligha akadt köztük egyetlenegy személy, aki a sztár exével foglalkozott volna, aki bántalmazás miatt beperelte, vagy a moralistákkal, akik mindig megmondják a tutit, de még a nyugati feministákkal sem. Semmiféle sértő megjegyzés nem hangzott el a várakozók szájából, itt mindenki a remek színészt éltette. Aki a szállodai szobáját közben „rendelővé” avatta. Ott fogadta ugyanis a fesztivál igazgatóját, Jiří Bartoškát és lelkes csapatának prominens tagjait. Három nap percre pontosan kidolgozott menetrendjét kellett megbeszélniük.

Délután a Thermal Szálló nagymozijában volt jelenése Johnny Deppnek. Kint, a vörös szőnyeg mellett már reggel héttől gyülekezett a tömeg, hogy a sztár fél kettes érkezését a lehető legjobb pozícióból nézhessék. Elegáns, sötétkék öltönyben, galambszürke kendővel a nyakában időben meg is jött, és le is szedett a lábáról mindenkit. Azzal a fajta közvetlenséggel, ami belőle áradt, minden eddigi Karlovy Varyban vendégeskedő hollywoodi sztárt maga mögé kényszerített. Négy helyi testőr vigyázott rá, de igazából egyre sem volt szüksége. Nyitottan, őszinte kedvességgel írta le a nevét vagy hússzor, integetett, elejtett pár kedves szót, köszöngetett, lépten-nyomon meghajolt, a tenyeréből etette a közönséget.

Állótaps fogadta a moziban. Minden szavát falta a nézősereg. „Gyekuji vám!” – mondta csehül, hibátlan kiejtéssel, mert tudta, hogy mekkora szeretetáradatot vált ki majd ezzel is. Nem tévedett.

Shane McGowanről, a The Pogues legendás frontmanjéről és szövegírójáról szólt a portréfilm, amelyet Depp ajánlott a közönségnek. Az alkohol- és drogfüggő McGowan hiányos fogsorral, riasztó röhögéssel mondja Deppnek a filmben: „Te annyira cuki vagy, hogy hányok tőled!” Deppnek a szeme sem rebben, mikor ezt hallja, ő ezután is elismerően beszél szeretett barátjáról. „Rendkívüli film ez egy rendkívüli tehetségről – mondta. – Biliárdasztalon ült Shane, amikor először találkoztam vele. Egyik kezében gitárt szorongatott, a másikban egy söröskriglit. Szörnyen nézett ki. Esküdni mertem volna, hogy legfeljebb két hete van már csak hátra. Történt mindez harminc évvel ezelőtt. De akkor tényleg azt hittem, a képembe löttyinti a sört. Ha kétszáz év múlva lesz még ember a Földön, akkor a dalszövegei is élni fognak még.” A taps most sem maradt el.

 

A második nap

Kryštof Mucha és Karel Och. A fesztivál két kulcsembere. Producer az egyik, művészeti igazgató a másik. Ők szerzik meg a sztárokat Karlovy Varynak. Depp is az ő zsákmányuk. Cannes-ban, egy kávézó teraszán ücsörögtek az ottani mustra idején, amikor e-mailben kapták a hírt: Johnny Depp elfogadta a meghívást. „Csodás pillanat volt” – emlékeznek mindketten.

Rémálom az Elm utcában. Cry-Baby, Ollókezű Edward, Arizónai álmodozók, Gilbert Grape, Ed Wood, Halott ember, Fedőneve: Donnie Brasco, Mielőtt leszáll az éj, Csokoládé, Volt egyszer egy Mexikó, Gyilkosság az Orient expresszen, A Karib-tenger kalóza – ez mind az ő filmje, csupa ragyogó alakítással. De nincs idő, hogy az összes címet felsorolva gratuláljak neki. A Pupp Szálló szalonjában rövid, tömör kérdésekre van csak lehetőség, és örülni kell minden válasznak, minden percnek, amelyet e kivételes, emberarcú világsztár társaságában tölthet a tudósító. Itt is inkább elhagyom a kérdéseket, inkább csak azt írom le, amit sikerült kiszedni belőle. Elöljáróban: a balhéiról szó sem eshetett. Ilyen helyzetben nem lehet megkockáztatni egyetlen felkavaró kérdést sem. Különben is: egy nem olyan régi interjújában bevallotta, ha iszik, monstrummá válik. Így fogalmazott. És azt sem hallgatta el, hogy a kokainnal is baráti viszonyt ápol. Akkor meg…?

Jack kapitány, a kalózok királya mindig velem van. Akkor is, ha senki nem látja. Itt lakik bennem, anélkül, hogy fizetné az albérletet. A jelmeze a kofferemben. Bármikor magamra ölthetem, lehetek a világ bármelyik pontján. De ott, ahol vagyok, felhívom a gyermekklinikát, hogy tíz perc múlva érkezem, ne árulják el senkinek, cserébe boldoggá teszem az összes kis beteget. A hollywoodi gépezet egyáltalán nem hiányzik. Régen éreztem magam ennyire szabadnak. Semmiféle elvárásnak, kötelezettségnek nem kell megfelelnem. Békén hagynak a stúdiók moguljai, nem diktálnak, nem irányítanak, nem követelőznek. Neheztelnek rám, mert kevesebb pénzt tudnak kaszálni nélkülem. Közben ők azok, akik félreállítottak… Amikor kicsik voltak a gyerekeim, és unatkoztak, mindig arra biztattam őket, találjanak ki maguknak valami szórakozási lehetőséget. Ezt teszem most én is, amióta nem forgatok. Ha nem kötném le az agyam valamivel, összekuporodva ülnék a sarokban, és bömbölnék, mint egy csecsemő. De ha az ember látja az utat maga előtt, és tudja az igazát, nem omlik össze.”

Élete nehéz szakaszait tartással viseli… „Alacsony költségvetésű, művészi alkotások mögött állok. Egyáltalán nem hiányzik, hogy most nem engem vesz a kamera. Nemes ügyeket szolgálok, komoly terveim vannak, a produkciós társaságom mindenért kárpótol. Most fejezzük be a Keith Richardról szóló dokumentumfilmet. Az is nagy dobás lesz, hiszen a Rolling Stones gitárosára sokan kíváncsiak a világon… Hollywood sok mindenre megtanított. Arra is, hogy én magam döntsem el, mi az, ami igazán fontos számomra. És hogy az igazán lényeges dolgokért keményen meg kell küzdeni. Úgy istenigazából az első gyermekem születése után világosodott meg az elmém. Mintha csak egy finom függönyt húztak volna el előttem. Hirtelen mindent kristálytisztán láttam. Élesebben. Akkor kapott igazán értelmet a munkám, mert felismertem, hogy miért is hajtom, gyötröm magamat. Büszke vagyok minden filmemre, mert a gyerekeim is büszkék lesznek majd mindegyikre… Pályám elején, amikor kezdtem ismertté válni, James Deanhez hasonlítottak. Lázadónak hívtak engem is. Nem értettem, miért. Ha ma mondja valaki, jólesik. A hazugságok ellen lázadok folyamatosan. Az igazat akarom tudni. Kérdéseket vetek fel. A szerepeim által ugyanúgy, mint magánemberként. Szeretem vizsgálgatni, hogy mi számít még normálisnak az életben, és mi nem. Ez utóbbi meghatározását bízzák csak rám, én majd eldöntöm. Az a bizonyos belső hang megsúgja nekem. A kényelmes, jól bevált megoldások nem érdekelnek. Szeretnék megmaradni örökös határátlépőnek. Veszélyes fickó lettem sokak számára, mert nem engedem meg, hogy Hollywood a saját termékének tekintsen. Nem fogok soha azokkal bowlingozni vagy teniszezni, akik a maguk képére akarnak formálni. Hat éve tart már a harc közöttünk, de nem adom fel. Erősnek érzem magam. Bele is pusztulnék, ha vesztenék.”

Fehér pöttyös kék mellényét igazgatja magán, vékony, illatos, barna cigarettára gyújt. A haját kémlelem. Festve van. Gesztenyebarnára. De a mosolya, a lénye festetlen.

 

A harmadik nap

A Minamata ünnepi bemutatója Karlovy Vary Klimt-festményekkel ékesített, gyönyörű színházában. Újra a Depp-éhes, hatalmas tömeg, megint sok kézfogás, aláírás, ujjongás. Nehéz felcsalogatni őt a lépcsőn, finoman beterelni a színház előcsarnokába, felvezetni a színpadra.

Mintha a régi életembe ébredtem volna” – mondja hangosan, hogy mindenki hallja. Majd hozzáteszi: „Szeretnék itt maradni, itt élni.” Fülében apró karikák, két kézfején fakuló tetkók, ujjain mutatós gyűrűk.

Köszönöm, hogy harcoltok értem” – szól már a nézőkhöz, aztán felkonferálja a filmet, amelyben Eugen W. Smith amerikai fotóriportert játssza, aki 1971 és 1973 között a Minamata nevű japán halászvárosból tudósította a Life magazint. Ő dokumentálta, miképpen tette tönkre a környezetet a helyi vegyi üzem. A helybeliek közül sokan még ma is ólommérgezéstől szenvednek.

A színház mögött kocsi várja Deppet. Egyedül ül be a sofőr mellé. Lehúzza az ablakot, kedélyesen integet a kint rekedt tömegnek. Két perc, és már el is gurul vele a luxusjárgány. Viszi vissza a szállodába, jól jön neki a késő délutáni szieszta, de az is lehet, hogy kezébe veszi a gitárt, és a négy fal között elszórakoztatja magát. Ki tudja?

Este, az utolsó este, a fesztivál zárónapján, az eredményhirdetés után, mint a kámfor, eltűnik a Thermal Szálló szalonjából. Öltönyét farmernadrágra és egy elöl fekete, hátul világoskék mellényre cserélve nem sokkal később ő is belehasít az éjszakába. A Pupp Szálló bárjában hajnali háromig mindenki ott kering körülötte. Semmi görcs, semmi merevség.

Átvillan az agyamon, amit első nap mondott, a ki tudja, hányadik Becherovka után.

Ha sokat iszom, úgy érzem magam, mintha nyíllal lőtték volna át a fejem.”

Épphogy elmúlt éjfél. Messze még a nyíl. A fej meg kimondottan jól mutat.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/39. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?