Egymást üldöző bűnüldözők

Vasárnap

Ha mostanáig volt még a jelenlegi szlovák kormánynak értelme és létjogosultsága, az csakis a maffiaellenes harc lehetett. Ma már ez sem feltétlenül érvényes, vagy legalábbis, nem hihető. Merthogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kellene látszani.

Történt ugyanis, hogy szeptember 1-jén Maroš Žilinka főügyész (pontosabban a helyettese, Jozef Kandera) gondolt egy merészet és nagyot, majd felmentett a korrupció vádja alól néhány, előzetes letartóztatásban ülő személyt. Nevezetesen Vladimír Pčolinskýt, a szlovák titkosszolgálat (SIS) volt igazgatóját, Jaroslav Haščákot, a Penta befektetési csoport volt vezetőjét, továbbá Zoroslav Kollár ügyvédet és üzletembert, valamint Ľubomír Arpášt, a SIS kémelhárításának volt vezetőjét. Mostantól valamennyiükre úgy kell tekintenünk, mintha olyan ártatlanok lennének, mint a ma született bárány.

Meglehet, hogy így is van, csak épp megvárhattuk volna, hogyan dönt az ügyükben a bíróság. Ez főleg Vladimír Pčolinský esetében érvényes, akinek a fogva tartását az elmúlt hónapokban a legfelsőbb bíróság három szenátusa és a speciális büntetőbíróság két bírája is indokoltnak tartotta. Nem így a főügyész helyettese, aki annak ellenére engedte szabadon és mentette fel a vád alól a volt SIS-igazgatót, hogy az ügy már a vádemelési szakaszban volt.


 

Az olcsó titkosszolga

Vladimír Pčolinskýt március 11-én tartóztatták le, és azzal vádolták, hogy a helyettesével, Boris Beňával 40 ezer eurót fogadtak el azért, hogy leállítsák Zoroslav Kollár ügyvéd lehallgatását. A kenőpénzt a vádirat szerint a vámhatóság volt bűnügyi igazgatója, a szintén vádlott, de a hatóságokkal együttműködő Ľudovít Makó adta át neki, ők pedig megfelezték. Bizony, ez azt jelenti, hogy 2021-ben Szlovákiában 20 ezer euróért megvehető a titkosszolgálat igazgatója. A vádirat szerint az egyik tanú úgy vallott, hogy Pčolinský a korrupciót tolerálhatónak, sőt az illem kifejezésének tekintette. Végül is, sok kicsi sokra megy, mert később Pčolinskýt azzal is megvádolták, hogy 10 ezer euróval vesztegette meg a NAKA egyik tagját, Marián Kučerkát, hogy hunyjanak szemet egy építkezési cég adócsalásai felett. Ha igaz, valami apró ebből is maradhatott neki.

Mindezekről Makó, Beňo és Kučerka is vallott a rendőrségen, vallomásaik megerősítik egymást, és Beňo a beismerésnek köszönhetően már vádalkut is kötött az ügyésszel – három év feltételes szabadságvesztésre ítélték. Mindennek tetejébe a SIS is megerősítette, hogy abban az időben fejezte be Zoroslav Kollár lehallgatását, és a határozatot az igazgató utasítására Beňo írta alá. De mindennek ellenére a főügyészség szerint nem történt semmi, ha történt is, nincs rá elég bizonyíték, vagy ha lenne is, annyi hiba történt az eljárás során, hogy ezeket nem szabad figyelembe venni. Pčolinský kiszabadításának farvizén elevezett Zoroslav Kollár is, ugyanabban az ügyben őt is felmentették, de pechjére a börtönből nem szabadult, mert illegális cigarettagyártás miatt is ül.


 

A felmentett oligarcha

Jaroslav Haščákot tavaly december 1-jén tartóztatta le a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) kommandója – talán az indokoltnál nagyobb felhajtással. Korrupcióval és pénzmosással vádolták meg, mert a nyomozó szerint Ľubomír Arpášsal fiktív szerződést kötött 200 ezer euró értékű tanácsadói szolgáltatásra – a valóságban azonban a Gorilla-ügy eredeti hangfelvételét vásárolta meg tőle. Haščák börtönben töltötte a karácsonyt és az újévet, vízkeresztre szabadult, de akkorra már lemondott a Penta vezetői tisztségéről, csak társtulajdonos maradt. Cégtársai szerint annak ellenére sem fog visszatérni a Penta élére, hogy az ellene hozott vád alól felmentették, vagyis akármilyen szerepe volt is a Gorilla-ügyben, ez marad az egyetlen büntetése.

A főügyészség indoklása szerint nincsenek arra vonatkozó bizonyítékok, hogy valóban megvásárolta volna a Gorilla-felvételt, és most már soha nem is fogjuk megtudni az igazat, mert Maroš Žilinka főügyész elrendelte, hogy a nyomozó semmisítse meg azt a pendrájvot (USB-kulcs), amely a szóban forgó felvételt tartalmazza, és amelyet Marián Kočner íróasztalán találtak a rendőrök egy házkutatás során. Az indoklás szerint a bizonyítékot, azaz a hangfelvételt törvénytelen lehallgatással szerezték be, ezért a büntetőeljárásban nem használható. Itt a vége, fuss el véle: a Gorilla-ügy is besorakozott azok közé, amelyeknek gyanús szereplője egy regimentnyi van, de felelősségre nem vonnak senkit.


 

Az arrogáns főügyész

Még csak valamirevaló magyarázatot sem kaptunk Maroš Žilinka főügyésztől, miért nem hagyta a döntést a bíróságokra. Bár két nap elteltével tartott egy sajtótájékoztatót, ahová csak a közmédia képviselőit engedte be, és többet szidta a sajtót meg az államfőt, mint amennyit érvelt. Ettől még pusztán jogi szempontból lehet igaza, tényleg elképzelhető, hogy voltak eljárásbeli hiányosságok, megkérdőjelezhető bizonyítékok, csak épp annyira arrogáns volt az egész tálalása, és annyira gyanúsak a körülmények, hogy az emberek többsége joggal érezheti, nem így képzelte a változást. Nem mintha Pčolinský 20 ezer eurója nem lenne bagatell az elmúlt években gazdát váltott százezres, milliós kenőpénzekhez képest. Nem mintha Haščák nem írta volna ki magát egy életre a fedhetetlenek társaságából, hanem mert az ügyészségtől vártunk kulturáltabb hozzáállást, nyitottságot.

Ha a vádhatóság feje 2021 szeptemberében megszabja, kiket enged be a sajtótájékoztatójára, és a legfőbb érve az, hogy azért döntött úgy, ahogy döntött, mert megtehette, akkor nem kerültünk messzire a Dobroslav Trnka fémjelezte korszaktól, amelynek az volt a mottója, hogy „a bűncselekmény nem történt meg”. Mármint ha a „mi embereink” közül követte volna el valaki, vagy ha „nekünk” kényelmetlen. Ami még szomorúbb, hogy a hangnemet illetően is déjà vu érzésünk lehet. Az, ahogy a főügyész válogat az újságírók között és nyilvánosan kioktatja a köztársasági elnököt, Trnka legelvetemültebb korszakát idézi.


 

Feledékeny vádlottak

Trnka egyébként jócskán fel is bátorodhatott utódja döntésén, mert a múlt heti bírósági tárgyaláson, amelyen arról kellett volna számot adnia, miért őrizte hét évig a páncélszekrényében a Gorilla hangfelvételét, magabiztos nyugalommal csak annyit mondott: az egész ügyet a sajtó kreálta. Ő ártatlan, és nem is emlékszik semmire, ezért a vallomástételt is megtagadja. Meg egyébként is, ha a főügyész nem tartja problémának, hogy Haščák megvásárolta a Gorilla felvételét, miért szúrná a szemét az a kicsinység, hogy ő csak megőrizte. Ennyi, és felkészülhetünk rá, hogy az utóbbi másfél év során megvádolt közszereplők valamennyien emlékezetkiesésben fognak szenvedni. Ott sem voltak, ha mégis, nem akkor és nem pont úgy, rég volt, talán igaz se volt. Ha egységesen tagadnak, cáfolnak, nem emlékeznek, és még egy-két eljárásbeli hiba is becsúszik a javukra, nemsokára tömegesen fognak szabadulni is.

Most ott tartunk, hogy a már felmentettek azt fontolgatják, kárpótlást fognak követelni az államtól. Joggal, mert ha valakire nem tudják rábizonyítani a bűnösségét, az ártatlan, és kikérheti magának a meghurcoltatást. Hogy miért nem tudták rábizonyítani, az mellékes, itt már csak az eredmény számít. Az viszont nem mellékes, hogy Boris Kollár, aki Vladimír Pčolinskýt tavaly a SIS élére ültette, megfenyegette koalíciós partnereit, hogy még egy ilyen eset, és otthagyja a kormánykoalíciót. A kormányfő és az igazságügyi miniszter most szeretné minél hamarabb csökkenteni a főügyésznek a büntető törvénykönyv 363. paragrafusából eredő jogkörét, amelynek alapján bármely büntető eljárást megszüntethet. Žilinka ezt hatalmi beavatkozásnak tartja, holott a főügyészjelölti meghallgatásán még arról beszélt, csak akkor tartaná indokoltnak a beavatkozást, ha a főügyész a vizsgálat folytatását elrendelhetné, de meg nem szüntethetné az eljárást. Amilyen kondícióban most van a koalíció, nem valószínű, hogy belátható időn belül egyezség születik a törvénymódosításról, vagy ha igen, az új paragrafuson lesz egy jó tágas kiskapu, amelyen a főügyész átfér, ha úgy akarja.


 

Ügyészek egymás ellen

Maroš Žilinkának egyelőre más gondja is van, mert a speciális ügyésznek, Daniel Lipšicnek is hadat üzent, és fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene. A konfliktus tárgya az, hogy Žilinka szerint Lipšic július 28-án az ügyirat ismerete nélkül nyilvánosan és spekulatív módon nyilatkozott egy vádemelés ügyében, mely nem tartozik a Speciális Ügyészség hatálya alá. Konkrétan egyes bűnbánó tanúk vallomásairól volt szó, amelyek hitelességét a főügyészség kétségbe vonta, Lipšic pedig kötelességének érezte kiállni a tanúk befolyásolásával megvádolt ügyészek és nyomozók mellett. A főügyészség a múlt héten új frontot is nyitott ebben a háborúban, mert leállította azt a nyomozást, amelyet Lipšic felügyeletével a NAKA folytatott a bűnbánó vádlottak befolyásolása ügyében. A belügyminisztérium belső ellenőrzése szerint ugyanis a NAKA nyomozói vezették rá hamis vallomásokra a vádlottakat, Lipšic szerint azonban a Diana Santusová nyomozó által vezetett csapat akarta a vádlottakat rávenni, hogy a nyomozók ellen valljanak. Itt sem fogjuk már megtudni a teljes igazságot, de a gyanú, hogy az együttműködő vádlottaknak a nyomozók diktáltak, megmarad, és ez még néhány felmentéshez elég lehet.

Múlt péntekre a parlament alkotmányjogi bizottsága idézte be meghallgatásra a két vezető ügyészt, és Žilinkának a parlament médiabizottsága előtt is számot kell adnia arról, miért zárta ki sajtótájékoztatójáról a DenníkN, a Sme és az aktuality.sk újságíróit. Remélhetőleg itt nem érik be azzal a magyarázattal, hogy hiszen minden újságíró megnézhette a tévében a sajtótájékoztató közvetítését, mert a lényeg itt az volt, hogy aki nem mehetett be, az nem is kérdezhetett.


 

Boris diktálja a tempót

Persze, az egész csak apró kényelmetlenség, nincs az a bizottsági meghallgatás, amitől egy főügyésznek tartania kellene. Az irányt és a hangnemet megadta, mostantól ő diktál, a szálakat a másik irányból mozgató Boris Kollár pedig elégedetten dőlhet hátra. Ha valaki nem vette volna észre, egy ideje ő irányítja a koalíciót, ő szabja meg a határokat. Legújabban azt vetette fel, hogy a Za ľudí nélkül is lehetne kormányozni, és ha nagyon fogja akarni, így is lesz. Ugyanígy kívánta Peter Kovařík országos rendőrfőkapitány leváltását, és Kovařík végül magától mondott le. Látszólag azért, mert egy letartóztatás akadályoztatása miatt hatáskörrel való visszaéléssel vádolták meg, valójában azért, mert nem érezte a politikai támogatást. Inog a szék Roman Mikulec belügyminiszter alatt is, Peter Pčolinský (a fent említett volt SIS-igazgató Vladimír testvére), a Sme rodina képviselője többször jelezte, hogy nem élvezi a bizalmát. A Mikulec leváltásáról szóló parlamenti ülést halogatják, de soha nem tudni, mikor csatlakoznak a Smer indítványához Kollár képviselői. Aki ezek után úgy érzi, hogy az állam vezetői és a legfőbb bűnüldözők nem a bűnelkövetőket, hanem egymást üldözik, az egy cseppet sem téved.

 



 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/37. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?