Van bennük valami közös. Mindegy, hogy mely ország, kultúra, terület, hagyomány őrzi őket.
Az sem teljesen releváns, hogy éppen van-e bennük bármiféle valós kapcsolódás az élethez. Látszólagos különbözőségük ellenére közös lelkülettel bírnak. Olyasmit közvetítenek felénk, amely a mai kor embere számára már más hatással bír, mint akár évszázadokkal korábban embertársainknak. Ennek ellenére sokat tanulhatunk belőlük.
Annak ugyanis, hogy fennmaradtak, véleményem szerint nemcsak a hagyomány, a hagyományozódás az oka, hanem annál valami mélyebb, egészen bentről fakadó és burjánzó oka van. Erejük, meghittségük, szilárdságuk a hit összekötő kapcsából ered. Abból az adott kor embere számára valós hitből, amely képes volt felülkerekedni a realisztikus, tudományos valódiságon, s elfogadni egy sokkal magasztosabb mozgatórugót.
Az, hogy generációról generációra tovább szálltak – és nyilván így a valóságtartalmuk valóban igencsak megkérdőjelezhetővé vált – a népek, a kultúrák fennmaradásának zálogai voltak, s egyben a hit megtartó erejének bizonyítékai is. Akkor ugyanis, amikor az apa továbbadta fiának, a fia a sajátjának, az asszonyok a lányaiknak, egy belső, mély kapcsolódás jelent meg. Az abban való bizonyosság, hogy egyek vagyunk őseinkkel, eleinkkel és az utódainkkal is. Lelkületben legalábbis bizonyosan. Így hát kedves Olvasóm, arra biztatlak téged is, add tovább a mítoszaidat, legendáidat, mesélj az utánad következő korosztályoknak. Fenntartod ezzel azokat, s valami még fontosabbat is teszel, virágzó hitet nevelsz a lelkekbe.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.