Egy erőd tele történelemmel

Szent István királyunk emlékhelyeit látogattuk sorra a honti régió északi részén, amikor rábukkantunk a bozóki (Bzovík, Korponai járás) erődített kolostorra, amely a falu fölötti dombtetőn magasodik. A kolostor már ugyan elpusztult, de az alapjait feltárták, és felépített maradványai is megtekinthetőek az erődítmény udvarán.

Bencések és premontreiek

Eredetileg bencés monostor volt, amelyet 1124–31 között alapított a Hontpázmány nemzetségbeli Lampert ispán feleségével, Zsófiával és fiukkal, Miklóssal, Szent István tiszteletére. Zsófia I. László király testvére volt, ezért nem véletlen, hogy a 11. század végén megerősödött Szent István-kultusz Bozókon is megjelent. László király és fia, Könyves Kálmán halála után viszont viszályos évek következtek. 1131-ben Lampertet és Miklóst, aki akkor már szintén ispán volt, el is temették Bozókon. Vak Béla király ölette meg őket, mert részt vettek a Könyves Kálmán el nem ismert fiának, Borisznak trónigényét támogató szervezkedésben. A Képes krónika megrázó részletességgel számol be az esetről. „Zendülés támadt, nyomban megfogták Lampért ispánt, és amikor kivonszolták a királytól, édestestvére székkel hasította szét a fejét, úgyhogy agyveleje kiloccsant. Fiát, Miklós ispánt, ugyanott fejezték le.”

A bozóki bencés apátságot 1180-ban a premontrei szerzetesrend kapta meg. Az Árpád-kor további évtizedeiből a források föld- és határpereket említenek a bozóki birtok kapcsán.

Az Árpád-ház kihalása után, az Anjou-korban Károly Róbertnek szüksége volt a szlavóniai Dobrakutya várára, ezért 1335-ben az addig ott élő Dobrakutya nemzetségnek cserébe odaajándékozta a Bozókhoz közeli Litva várát. Az új várúr, Dobrakutyai Lökös az 1340-es évek elején megtámadta Bozókot. Megölte a prépostot és két szolgáját, tettéért az esztergomi érsek kiátkozta (világi büntetésben végül nem részesült). Száz évre rá, 1443-ban a Ján Jiskra vezette husziták dúlták fel a bozóki birtokokat és a monostort, utánuk pedig Gyulafi György korponai kapitány. Az 1400-as évek második felében ismét megindult az építkezés, új kolostorszárny épült, az egyéb részeket is átépítették gótikus stílusban. Fennmaradt a mohácsi csata során életét vesztett II. Lajos király 1519-ben kelt levele is, amelyben kinevezi az utolsó bozóki prépostot, Németi Pált.

Barátok helyett törökverők

1530-ban Balassa Zsigmond szerezte meg Bozókot, elűzte a szerzeteseket (akik Garamszentbenedekre menekültek), az erődített kolostort pedig Habsburg Ferdinánd király támogatásával korszerű végvárrá alakította, számítva a közelgő török támadásokra. Egy oszmán csapat 1541-ben már ostromolta is a várat, sikertelenül. Elfoglalta viszont Balassa Zsigmond Szapolyai-párti öccse, a rettegett rablólovagként is ismert Balassa Menyhért. Gyakran váltott pártot, kihasználva a változó politikai széljárást, a török elleni harcokban viszont komoly érdemeket szerzett. Ő védte meg az éjszaka leple alatt portyázó törököktől 1544-ben Lévát, de ezzel nem érte be, hanem Nyáry Ferenc honti főispánnal üldözőbe vették, és Szalkánál megsemmisítették a visszavonuló török sereget. Bozókot viszont Balassa Menyhért nem tudta megtartani, hamarosan visszakerült Balassa Zsigmondhoz, halála után pedig annak feleségéé, Fáncsy Borbáláé lett, aki testvérének, Fáncsy Györgynek adományozta. A jogfosztott prépostság újra és újra megpróbálta visszaszerezni az erődítményt, 1567-ben az országgyűlés is kimondta, hogy vissza kell kapniuk, de nem kapták vissza. Fáncsy György még az 1590-es években is birtokolta, sőt meg is védte, bizonyos Hannibal Jakab nevű, Korponán elszállásolt, kegyetlenkedő német ezredessel szemben, aki megjelent katonáival Bozókon, és lövette a várat. Fáncsy György kiküldött katonái viszont részben lekaszabolták, részben elűzték őket.

Felgyújtották, lebombázták, de megvan

A kuruc háborúk és a Rákóczi-szabadságharc idején Bozóknak nem jutott kiemelt szerep, de mivel 1678-ban a jezsuiták megszerezték, Thököly Imre egyik hadvezére felgyújtotta. Szelepcsényi György nyitrai püspök, később esztergomi érsek állíttatta helyre, a vár főbejárata fölött most is megvan Szelepcsényi homokkőbe faragott címere. Az egyik toronylépcső fölött ott a Balassa-címer is, és Balassa Zsigmond neve is kivehető a fél évezrede vésett kövekből.

A várat és a kolostort a második világháború idején is találat érte, az utóbbi években dolgoznak az állagmegőrzésén és -javításán. A konvent romjaiból felépült annak egy része, és tetőt is kapott, gyakorlatilag ez az egyetlen épület a várudvaron. A sarokbástyák tatarozása szintén zajlik, a főbejárati bástyatorony emeletei bejárhatóak, néhány éve betonpadlót és vasból készült korlátot kaptak. A kőkeretes ablakokból és a lőrésekből szép kilátás nyílik a Selmeci-hegységre.

Az erőd kellemes, helyenként lélegzetelállító látványt és hangulatot kínáló kirándulóhely, autóval majdnem a falakig megközelíthető, de a faluban, a templom mellett is le lehet parkolni, onnan is csak öt perc gyalog. (Ez a templom szintén Szent István király tiszteletére épült az 1600-as évek elején, eredetileg kápolnaként, majd fokozatosan kiszélesítették). A várárkot a közelmúltban megtisztították a bozóttól, és padokat helyeztek el a sáncon, amely körülveszi. A padokra méteres lánccal, farost lemezből kivágott, pirosra festett táblácskákat rögzítettek, mindegyiken egy-egy „szerelmes” idézet olvasható. Közadakozásból építették meg a sáncot összekötő fahidakat is. A várudvaron kifüggesztett információk szerint most az egyik oldalbástyában tönkrement csigalépcső helyreállítására gyűjtenek.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/34. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene