Kolostori csendben

Három futó előadása van még a prágai Švanda Színház műsorán, köztük az, amelyben Lída Baarovát, a harmincas évek híres cseh színésznőjét játssza, aki Joseph Goebbelsszel, a második világháborús náci rendszer hírhedt propagandafőnökével folytatott szerelmi viszonyt. Zdeněk Jiráskýval forgatott Kryštof című filmje még bemutatásra vár, de lélekben már a következő filmszerepére készül Mira Fornay rendezésében, akivel a velencei fesztiválra is eljutott Kisrókákban dolgozott először. Tavaly március óta reklám- és vizsgafilmekbe is hívták, s bár a járványhelyzet miatt színházban ritkábban játszott, elfoglaltsága így is volt bőven.

Könnyen viseli ezt a színészi feladatokban ínséges időszakot?

Az első fél év volt nagyon komoly. Márciustól szeptemberig. Az mélyen megérintett. Pedig májusban, júniusban és júliusban voltak előadásaim. Száz-százötven néző előtt játszottunk, de ők is maszkot viseltek. Akkor azt hittük, visszaáll a rend. A holt időszak tavaly tavasszal volt. Akkor mindenki maszkokat varrt. Az újabb sivár heteket októbertől decemberig éltük meg. Január elején már úgy éreztem, valami változik. Naponta jöttek a kisebb-nagyobb feladatok. Csak éppen zárva voltak a színházak, és csúsztak a forgatások. Már épp keresni akartam valami egészen másfajta munkát, hogy hasznosnak érezhessem magam, amikor felhívott egy barátom, hogy elvállalnám-e a kolíni kolostor vezetését.

Milyen feltétellel? Hogy beáll a rendbe?

Ott már nincsenek apácák, sem szerzetesek. Spirituális centrum működik a kolostorban. Megüresedett az igazgatói poszt, s mivel ismernek, hiszen évek óta oda járok lelki gyakorlatra, elsőként rám gondoltak. Nem tudtam igent mondani. A rengeteg papírmunka, a támogatók felhajtása kimerített volna. Főképp az utóbbi. Nagyon költséges a kolostor fenntartása.

Mikor és miért érezte szükségét az ottani lelki gyakorlatoknak?

Volt egy komoly lelki krízisem 2015-ben. Rendet akartam rakni magamban, és azt éreztem, ki kell vonulnom a zajból, amely körülvesz. Nem hallottam magamat. Van egy barátom, jezsuita szerzetes, ő mondta, hogy ott szolgál a kolíni kolostor spirituális központjában. Ő alapította a centrumot külföldi minta alapján. Hívott, hogy menjek el, segíteni fog. Be is avatott rögtön a részletekbe. Három-négy napokat tölt ott az ember, van egy lelki vezetője, és egy előre meghatározott program résztvevője lesz. Elsőre megijedtem. Nem kellett volna. Csodálatos a hely. Nem a biblia szolgál inspirációként a lelki gyakorlatokhoz, hanem napi két film.

Moziznak a kolostorban? A nyitó film, gondolom, Franco Zeffirelli alkotása, A Názáreti Jézus.

Nem. Művész- és közönségfilmeket nézünk, remek válogatásban. Mindig egy égető téma kerül terítékre. Évente kétszer-háromszor járok oda. Kell hozzá lelkierő, az tény. Semmi mással nem foglalkozik az ember, csak saját magával. Még köszönni sem kell senkinek, az étkezésnél jó étvágyat sem kívánunk egymásnak. Mindenkinek külön szobája van, a gyakorlatok csendben történnek. Az első két nap volt nehéz. Mélyen magamba nézni. Úristen, most essek szét? Hogy fogom összerakni magam? De a harmadik napon már maguktól is összeálltak a dolgok. Van egy lelki vezető, egy pap vagy egy apáca, esetleg egy pszichológus, ők váltakoznak. Tudják, hogyan viszonyuljanak hozzád.

A színművészeti főiskola első évében is ez történik: lelkileg teljesen szétszedik az embert.

Az ott drasztikusan zajlott, a kolostorban fájdalommentesen nyílik meg az ember. Én csak azt a fiút ismertem a központban, aki felkért, hogy vállaljam el az igazgatói állást. Vasárnap esténként templomba járunk Prágában, ott találkoztunk először pár évvel ezelőtt. Szentmise után beülünk néhányan egy közeli vendéglőbe, ott beszélgetünk. A felkínált lehetőséggel nem éltem, de mondtam, hogy szívesen vállalnék valamilyen kétkezi munkát. Egyensúlyban tartana a színházzal. De gyorsan hozzátettem: az egyetlen dolog, amit el tudnék képzelni, az a főzés. Jobb ötlettel, mint kiderült, elő sem állhattam volna. Épp szakácsot kerestek a kolostorba.

Magyarul: kapóra jött ebben a minőségben is. Túl van a „bemutatón”?

Nem vallottam szégyent.

Hány személynek főzött?

Huszonvalahánynak.

Főzött már valaha ennyi embernek?

Soha. Izgultam is nagyon.

És bevonult a magyar konyha a csehországi kolostorba?

Hamarabb kezdtem, mint gondoltam volna. Igazgatóváltás volt, szóltak, hogy menjek. Ilyen hirtelen? Azt hittem, majd valamikor májusban vagy júniusban. Addigra mindent szépen átgondoltam volna. Gyorsan hazatelefonáltam, hívtam apát, anyát, hogy mivel kezdjek. Paprikás csirkével? Még a Károly Egyetem rektora is ott lesz. Csupa tekintélyes ember, meg kell felelnem. A szüleim nagyon jól főznek, de a nagymamám és a testvére is… hajdan szakácsnők voltak Pozsonyban, tehetős zsidó családoknál. Tőlük is rengeteget tanultam. A főzés nálam is szenvedély. Nem is attól féltem, hanem hogy meglegyen a kellő mennyiség, és jusson belőle mindenkinek.

Megérkezett Prágából a reggeli gyorssal, és nekiállt hagymát pucolni?

Kaptam segítséget. Ha lelki gyakorlaton van ott az ember, akkor napi három órát vagy a konyhában, vagy a kertben segédkezik. Nekem még az építőmunkások is a kezem alá dolgoztak. Másodszorra marhapörköltet szolgáltam fel, harmadszorra rakott krumplit, sült csirkével.

Azóta talán már bele is tanult, hogy miből mennyit kell készítenie.

A pörköltből sajnos hiányzott egy adag. Visszavenni senkinek a tányérjáról nem akartam, ezért megkértem őket, hogy mindenki tegyen egy picit az üres tányérra. Nem nehezteltek. Rengeteget nevettünk. Napi nyolc órákat töltök a konyhán. Sok energiát kivesz belőlem a munka, de ad is eleget.

A lelki gyakorlatát hogyan oldja meg? Amíg rotyog a pörkölt, elugrik meditálni?

Nem megy együtt a kettő. Vagy ez, vagy az. Meg is egyeztünk az elején, hogy a hivatásom miatt is kell egy váltótárs. Ha jön egy filmszerep, vagy elkezdődnek a próbák a színházban, mennem kell. Volt is, hogy forgatásról vagy a színházból rohantam a vonatra, hogy időben beérjek a kolostorba. Negyven perc az út. Gyorsan ott vagyok. Nem nehéz összehangolni a dolgokat. Jó ez a kettő együtt.

Erős kapcsolatban, kiegyensúlyozott házasságban él jeles szlovák rendező férjével, Dodo Gombárral. Hogyan fogadta, amikor bejelentette neki, hogy lelki gyakorlatokra fog járni egy vidéki kolostorba? Nem mondta, hogy mellette is élvezheti a csendet, vagy hogy inkább neki öntse ki a lelkét?

Mindkettőnknek megvan a maga lelki világa, s azt ő is tudja, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem kell terhelni a másikat, vagy nem is tudnánk megbeszélni. Ez egy öntisztulási folyamat, lelki fejlődés. Ezt az utat egyedül kell megtennem. Ha közelebb akarsz kerülni magadhoz, olyan embert kell keresned, aki ezzel foglalkozik. Dodónak, legalábbis úgy láttam, nem okozott gondot, hogy erre az elhatározásra jutottam. Ő is volt már a kolostorban kétszer.

Vitte magával?

Külön-külön voltunk. Azt mondta, szerette. Kettőnk közül én vagyok az, aki fejest ugrik a dolgokba. Benne mindig van egy kis szorongás, ha valami újba kezd. Én terápiára is járok. A kolostorban a lelkemmel, a terápián a pszichémmel foglalkoznak. Azoktól a problémáktól, amelyeket a gyerekkoromból hoztam, még nem szabadultam meg teljes mértékben. Tudatos életet akarok élni. Tudni akarom, ki vagyok. Minden ebből indul. Sok terhet kell letennem a színházzal kapcsolatban is. Azt sem tanítják. Például, hogy miképpen kell lerakni egy szerepet. Amit felveszel, azt a tested megéli, de egy idő után meg kell tőle szabadulni. Ha nem tudod, ott marad az izmaidban, zsigereidben, azok viszik tovább. Ez okozhat különböző lelki traumát.

Itthoni kolléganőjével, Tóth Krisztinával nyaranta színjátszó tábort vezetnek gyerekek számára Somorján.

Kitaláltunk már valami mást is. Beadtunk egy pályázatot. Az öröklött traumákról írunk darabot. Ezt szeretnénk majd színpadra vinni.

Tíz éve él Prágában. Nagyszarva most bizonyára távolabbi helynek tűnik, mint az elmúlt egy évtized alatt.

Legutóbb tavaly nyáron voltam otthon. A szüleimmel és a húgommal sem találkoztam azóta. Néha el is törik a mécses. Ott az unokaöcsém, már beszél, és még nem tudtam átölelni.

A kolostorbeli bezártságot hogyan viseli?

Már megszokta a lelkem a csendet.

Egy kisebb csendből vonul be a nagyobba.

Nem érzem tragikusnak ezt a különös helyzetet. Sok mindenre megtanít az élet, amitől majd több leszek.

Nem csodálkoznak a kolostor konyhájában, hogy színésznő áll a tűzhely mellett?

Sokáig nem értették, mit keresek ott. El kellett magyaráznom, hogy engem ez is feltölt. Egy teljesen új közeg. Közben hallom a történeteiket. Minden a konyhában csapódik le. A lelki gyakorlatok egyik vezetője, azt mondta: „Vigyázz, ha ide bejön valaki, és megkérdezed tőle, hogy van, egyórás programban lesz részed.” Meg kellett húznom a határokat. Most azt várom, amikor egy zen mester tart majd hétnapos lelki gyakorlatot.

A kolostorbeli legelső napja megvan még?

Hajnalig fohászkodtam az ágyamban, hogy Istenem, kérlek, nyugtass meg! És reggelre megnyugodtam. Azóta sokkal szabadabb a lelkem.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/32. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene