Becsaphatók lennének a rákos sejtek?

Jó ideje ismert, hogy a rákkezelésre szánt bizonyos hatóanyagokat érdemes a vérben található albuminhoz kötni (a szérumfehérjék közül a legnagyobb mennyiségben az albumin van jelen a vérben; szerepe egyebek mellett bizonyos anyagok megkötésében, szállításában, tárolásában van). Ennek az a magyarázata, hogy a daganatok kifejezetten kívánják a fehérjét, ugyanis tulajdonképpen ez táplálja a rosszindulatú sejtburjánzást. A tumorok számára hozzáférhető albumin bekebelezésével akaratlanul magukhoz veszik az ahhoz kötött gyógyszereket is. Egy konkrét példa: az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) által évekkel ezelőtt jóváhagyott, azóta széles körben használt, nanorészecske formában albuminhoz kötött paclitaxel (nab-PTX) kemoterápiás szer sikeresen alkalmazható tüdő- és hasnyálmirigyrák kezelésére. A gyakorlat azonban azt mutatja, gyakran nagyon nehéz a rákellenes szereket bejuttatni a daganatba.

Miles Miller, a tanulmány vezetője a következőket mondja erről: „Nem minden beteg reagál a nab-PTX-re, és a daganatba való bejuttatásának hatékonysága vegyes, mert nem értik meg teljesen, hogy az albumin miként hat a gyógyszer szállítására és hatására.” A módszer tökéletlenségének megértéséhez rákos egereken ellenőrizték, hogyan lehet a nab-PTX anyagot a daganatba juttatni. 3D mikroszkópot és úgynevezett szövettisztító módszert használtak. Mint kiderült, a rákos sejtek valóban képesek nagy mennyiségű nab-PTX-et felvenni. Továbbá arra is fény derült: a gyógyszer felvételét azok a jelátviteli pályák szabályozzák, amelyek a sejtek tápanyagául szolgáló albumin felvételében vesznek részt. Ran Li, a tanulmány résztvevője kifejti: „Ez a felfedezés azt sugallja, hogy ha megváltoztatnánk ezeket az utakat, akkor be tudnánk csapni a rákos sejteket, hogy tápanyaghiányt érezzenek, aminek hatására pedig több nab-PTX-et fogyasztanának.” Az is kiderült, a daganatok kezelése a jelátviteli út egyik fontos elemének, az úgynevezett inzulinszerű növekedési faktor-1 receptor blokkolásával elérhető, hogy a rákos sejtek glükózhiányt érezzenek, aztán falásba kezdjenek, aminek hatására a daganatban több nabPTX halmozódik fel, s így pedig növelhető a gyógyszer hatékonysága. Ha a módszer valóban hatásosnak bizonyulna, tényleg jelentősen segítené a kemoterápiás kezelések hatékonyságát.