Szomorú vasárnap

Az első hír, mely szembejött, hogy meghalt Milan Lasica. Bár színész volt és egyenest a színpadról ment el, író is volt, nemcsak forgatókönyveket írt, hanem (nem is akármilyen) dalszövegeket is. Bár polgár volt, a szlovák közélet arisztokratájaként tekintettem rá, olyasmi volt nekem, mint Esterházy a magyarban, világítótorony, akire figyelni muszáj, ha az ember nem akar szellemi hajótörést szenvedni. A humora is hasonló volt, mint a magyar Mesternek, ön- és társadalomkritikus, építő s nem sértő, elgondolkodtató, nem hatásvadász. Azóta is itt állok bénán, és nem tudom, kire fogok figyelni ezután. Vasárnap volt, mikor utoljára meghajolt, szomorú vasárnap.

Mint ahogyan az is vasárnap derült ki, aminek hírén nekem hétfőn e lesújtó halálhír után akadt meg a szemem, majd el a lélegzetem. Még hogy Pegasus! Tudják, Pégaszosz, az a görög mitológiai szárnyas ló, mely úgy volt hű segítőtársa gazdájának, hogy oly magasba repítette, ahová az ellenség nyilai már nem értek, ők viszont így könnyű célpontul szolgáltak neki. Gazdája halála után az Olimposzon lett az istenek segítőtársa. Vajon miért ezt a nevet adták a világ állítólag leghatékonyabb számítógépes fegyverének tartott kémprogramnak? Magyarország is Olimposz lett? S a magyar istenek a terroristák és bűnözők (mondjuk éppen a pedofilok) megfigyelése helyett saját, számukra kényelmetlen politikusaikat, újságíróikat, ügyvédjeiket, üzletembereiket figyelik meg a telefonjaik segítségével? És még hogy az oltás hozza Amerikából a lehallgatóchipet! No, nesze neked, demokratikus jogállam! Még ha illiberális is egy demokrácia, nem fordulhat saját állampolgárai ellen. Utoljára a népi demokráciában volt ilyen, de arról már rég tudjuk, hogy diktatúra volt. Vagyunk páran, akik még emlékezünk rá, de a később születettek is láthatták, tudhatják, nem egy értékes film, könyv dolgozta fel azt a korszakot. Igen, mi abban nőttünk fel, hogy a véleményünket nem tanácsos hangosan elmondani, még otthon is vigyázni kell, a falnak is füle van (a fülnek is fala van), az ember sohasem tudhatja. Lehallgatókészülékek voltak munkahelyeken a telefonokban, az elvtársak számára kényelmetlen politikusok, újságírók, ügyvédek, üzletemberek (na, azok akkor még nem voltak) helyett értelmiségiek otthonaiban, úgyhogy ha például Márairól akartak beszélgetni, meg kellett ereszteni a vízcsapot, hogy a surrogás zavarja a készüléket. Erről Duray Miklós tudna talán a legérzékletesebben mesélni, a jogvédő bizottsággal, melynek szóvivője volt, a nemzetközi emberjogi szervezeteknek küldött jelentésekkel biztosan kiérdemelte a szocialista Pegasust. És ide jutottunk? Jó nagy utat tettünk meg harminckét év alatt! Háromszázhatvan fokos fordulattal, ahol a part szakad. Már csak a csengőfrász következik. Tudják, mit jelent? Amikor minden egyes csengetésre összerándul az ember gyomra, hogy a fekete autó jött el érte. Duray erre is élő példa, kétszer is letartóztatták, akárcsak a román Ceaușescu-érában Tőkés Lászlót. Tényleg csak ezt akartuk, uraimék? Hogy mi legyünk a lehallgatók, a kukkolók, a békés polgárokat terrorizálók helyében? Szomorú vasárnap.

Ha azt gondolnák, ezzel vége a sornak, tévednek. Akkor hétfőn hangzott el utoljára a Pátriában Gazdag József Rangadója, az a futballba csomagolt közéleti, kulturális okos műsor, amiért érdemes volt bármi más tevékenységet abbahagyni, mely odaszegezte a nyitott és kíváncsi gondolkodót a készülékhez. Szerencsére, maradt még sok okos és érdekes műsora e rádiónak, de ilyet, mely hat éven át hétfőnként mutatta a helyes irányt, talán egész Közép-Európában nem lehetett már egy jó ideje hallani. Szomorú a Vasárnap. És vissza is kanyarodtunk az elejéhez, a kör bezárult, a világítótornyok leomlottak, jöhetnek a szárnyas lovak.

A szívemet adják vissza!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/31. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a VASÁRNAP délután tud fájni a magányos embernek. Az ünnepben benne van a család gondolata, az összetartozásé. Hasztalan húzódik valakihez: ünnepen még a legjobb barátja is idegen.

Szabó Magda: Csigaház