A korrupciós botrányok és a gazdák hétköznapjai

Sokat hangoztatott mondat, hogy a hazai mezőgazdaság a „kapuzárás” előtt áll. Ez részben igaz is, hiszen a régi módon folytatott termelést ma már nem lehet folytatni több oknál fogva sem. Változott a kereslet, az elvárások, a klímafeltételek, a piaci helyzet stb. Sokan a hazai támogatási rendszert szidják, amely nem „gazdaközpontú”, és nem működik olyan gördülékenyen, mint a nálunk fejlettebb országokban.

Az, hogy egy-egy pályázat benyújtása során az elbírálás nagyon átláthatatlanul, vagy épp ellenkezőleg, talán túlságosan is kiszámíthatóan, „szubjektív elbírálás” alapján történik, ma már elfogadott tény. Ez a gazdáknak mindig is fájó pontja volt, de valahogy megszokták, vagy alkalmazkodtak a helyzethez. Vannak olyanok, akik állítják, nem lehet pályázattámogatás nélkül folytatni a mezőgazdasági termelést, mások állítják, csak anélkül lehet némi nyereséget termelni, mert nem folyik el a pénzösszeg egy része a láthatatlan „csatornákban”.

Az ilyen kérdésekben a nagyok mindig is szemben álltak a kicsikkel. És bár a nagyok is megérdemlik az anyagi támogatást, amennyiben az ténylegesen a termelésbe van fektetve, és a gazdaság fellendítését szolgálja, a kicsikről sem szabad elfeledkezni. Ők ugyan szóbelileg rengeteg támogatást kapnak, hiszen a családi vállalkozások, a biogazdálkodás, a hazai termelés felkarolása most nagyon jól csengő szlogenek, a gyakorlat viszont azt mutatja, „szegény embert még az ág is húzza”. Mert hozzájutni a pénzhez nagyon körülményes számukra, és egy kis gazdálkodásnál a kevés pénz is nagyon tud hiányozni.

Más a helyzet, ha a gazdák ellenőrzéséről van szó. A hivatalnokok ilyenkor nem ismernek „pardont” és nem tűrnek halasztást. „Nagyon nehéz időszak van mögöttünk, az év elején az egész család megfertőződött a koronavírussal. Családi vállalkozásunk van, amely nemcsak termeléssel, hanem a megtermelt zöldség és gyümölcs feldolgozásával is foglalkozik. Konkrétan biotermesztésről van szó. Amikor kiderült, hogy pozitívak vagyunk, az egész üzemet bezártuk. A betegség lefolyása nem volt könnyű, személy szerint alig tudtam még beszélni is, magas lázzal feküdtem. A sors fintora, hogy épp ekkor jöttek az ellenőrzések, és hiába kértem a betegség miatt haladékot, nem volt pardon, azonnali választ akartak a hivatalnokok” – vázolta Palik László, a zselízi Biocentrum tulajdonosa, akinek a neve nem ismeretlen az agrárszektorban. Jelenleg minden területre kiterjesztette a biogazdálkodását, kezdve a gabonaféléktől, illetve a nagy mezőgazdasági terményektől az állattenyésztésen keresztül a szőlő- és gyümölcstermesztésig.

Mint mondja, a biogazdálkodásból is meg lehet élni, még nálunk is, ahol ez még nem annyira elterjedt fogalom, mint a nyugati országokban. „Az a lényeg, hogy a vállalkozó szeresse, amit csinál, becsülettel végezze a munkáját, és a támogatást, amit kap, azt a vállalkozásába forgassa vissza, ne drága gépkocsit vegyen rajta” – szögezte le. És épp ez az a pont, ahol visszakanyarodtunk eredeti témánkhoz, a támogatásokhoz. Úgy tűnik ugyanis, hogy manapság nemcsak a kicsik és nagyok, hanem észak és dél is „harcban áll egymással”. Ahogy azt a mezőgazdász mondja, támogatás nélkül is meg lehet élni, még akár a biotermesztésből is, de bosszantónak tartja a megkülönböztetéseket. Úgy érzékeli, azoknak a szlovákiai gazdáknak, akik a magasabb tengerszint feletti régiókban gazdálkodnak, sokkal több támogatási lehetősége adott. „Nem mindegy ugyanis, hogy valaki a biolegelők fenntartására kér támogatást, amivel gyakorlatilag semmi munka nincs, vagy arra, ha valaki konkrét biotermelést folytat, és meg kell fizetnie a kézi munkaerőt, ami a déli régiókra jellemző” – magyarázza Palik László.

Mindeközben nem titkolta csalódottságát, amiért a koronavírus idején nem igényelhetett támogatást a biotermékek feldolgozására, annak ellenére sem, hogy jelentős kiesést okozott a cégnél a vírushelyzet. Az ok – mint általában – a bürokrácia, vagyis konkrétan az, hogy bár élelmiszeripari termelés zajlik náluk, de a cégen belül gabonanövényt, speciális növényt is termesztenek, sőt állattenyésztéssel is foglalkoznak, és mivel papíron ezt egy cégen belül végzik, ezért – elmondása szerint – a hivatalnokok állítása szerint nem volt a kérelem kellően megalapozott. Ugyanígy nagy kiesést okozott az is, hogy a pincészeténél nem fogadhattak vendégeket, nem tarthattak borkóstolót. Mint állítja, csak az a szerencséje, hogy a támogatásokból befolyt összegeket eddig is a termelésbe, a fejlesztésekre fordította, és sosem „hitelre” termelt, vagyis nem hiteltörlesztéstől hiteltörlesztésig élt, hanem kialakított egy tartalékot, amelyet a nehéz időkben fel tud használni a helyzet orvoslására.

Összefoglalva a fentieket talán úgy lehetne jellemezni a korrupciós ügyektől hangos helyzetet, hogy a botrányok körüli hírek semmilyen módon nem járulnak hozzá a mezőgazdasági termeléshez, vagyis a gazdák helyzetének javításához, amíg azok konkrét változásokat nem hoznak. „Az jelentene számunkra segítséget, ha mindenkire egyformán vonatkozna a mérce, illetve ha nem vesznénk el a bürokrácia hálójában. Ezen felül az is segítséget jelentene, ha a gazdának nem kellene hosszú hónapokon keresztül várnia az állami dotációra. Úgy, mint a nyugati országokban, ahol a gazdák időben megkapják a támogatást, hogy azt időben be tudják fektetni. Emiatt is hátrányhelyzetbe kerülnek a mi gazdáink a nyugati gazdálkodókkal szemben. De nem kell túl messzire menni, vegyünk példát a Baross-pályázatokról, ezek esetében mindenki, aki igényelte a támogatást, és megfelelt a kiírási feltételeknek, gond nélkül, időben megkapta a pénzt. Igazi megoldást tehát a szemléletváltás és a gazdákkal szembeni hozzáállás javítása jelentené” – összegzi a zselízi vállalkozó.

(czm)