„Katholikus hívek oázisai” Gömörben

„Katholikus hívek oázisai” Gömörben

A gömöri vidék mindenképpen szerencsés helyszínnek minősül, ha a róla szóló néprajzi és történeti szakirodalmat tekintjük át. Hogy ez mennyire így van, arra egészen friss bizonyítékot szolgáltat Gecse Annabella „Gömör szíve. Tanulmányok a dél-szlovákiai Gömör népi vallásosságáról” című könyve, amelyet a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológia Központja adott ki.

A Lokális és regionális monográfiák sorozat kilencedik kötete a gömöri folyóvölgyi lapály kilenc római katolikus többségű falváról, azok vallási életéről szól – a 20. század elejétől egészen napjainkig. A Rima, a Balog és a Sajó völgyeiben és azok környékén található falvak a következők: Abafalva, Baraca, Cakó, Füge, Méhi, Rimaszécs, Sajószentkirály, Uzapanyit és Velkenye.

Úgy is fogalmazhatunk: helyi vallási kisebbség(ek) a kötet tárgya(i). Ma már koránt sincs akkora súlya a római katolikus-református ellentétnek, mint mondjuk a könyv által átfogott időtartam kezdetén, a 20. század első felében – ám jól tesszük, ha ezt a körülményt tartjuk a fő kiindulópontnak. Ennek érzékeltetéséhez segítségül hívhatjuk Dráveczky Kálmán méhi plébános 1914-ben a rozsnyói püspökhöz írt levelét, amelyben a falujának híveit „ellenvallású honfitársaink közt élő, római katholikus hívek oázisának” nevezi. A vidéken domináns református hitű településekhez képest jelen falvak népét római katolikus szórványoknak is tekinthetjük, amelyek  vallásföldrajzi helyzetük miatt kétségtelenül megérdemlik, hogy egy kutató olyan és akkora figyelmet szenteljen nekik, mint amilyenről Gecse Annabella tesz tanúságot a kötetben. Az érintett települések vallási életéről ezidáig csak hellyel-közzel ismert anyag alapján kaphattunk információkat, vagyis, másként fogalmazva, most hiánypótló munkát vehetünk a kezünkbe.

A szöveg tulajdonképpen négy nagyobb blokkból áll. A két bevezető fejezetet elsősorban a plébániákhoz, illetve leányegyházakhoz kapcsolódó élet bemutatása követi, ahol gyakran erőteljes hangsúly van azok tárgyi és anyagi dimenzióin. Ezután egy kronologikus, ugyancsak településekre lebontott adattárral ismerkedhetünk meg, ami a 20. század első felére vonatkozó levéltári anyag rendszerezéséből áll. A harmadik blokkot a falvak szakrális kisemlékeinek dokumentációja képezi, míg végezetül a baracai miséken 2009 és 2012 között elhangzott népénekek jegyzékével találkozhatunk, amelyek közül több videófelvételt QR-kódok segítségével meg is tekinthetnek az érdeklődők.

Célszerű figyelmünket az első nagy fejezetre fordítani, hiszen a leginkább sokatmondó adalékokkal itt találkozhatunk. Gecse Annabella tekintélyes méretű levéltári anyag alapján vázol fel vagy bont ki teljesebben egy-egy 20. századi epizódot vagy folyamatot a falvak vallási életéből – egyrészt; másrészt pedig összegzi a közelmúlt- és jelenbeli folyamatokat saját megfigyelések és interjúk alapján.

Ami a legkorábbi tárgyalt időszakot, a 20. század első felét illeti, mindenképpen segít, ha valaki tisztában van például az egyházszervezet jellegével, a plébániák tárgyi kellékeinek használatával és jellegével, s nem idegenek számára a földtulajdonra vonatkozó mértékegységek, termelési módok. Ezek komolyabb történeti ismereteket és érdeklődést igényelnek az olvasótól, ám minden falu tárgyalásánál találhatunk néhány igazán színes mikrotörténeti „csemegét” is. Ilyen például a fügeiek és plébánosuk, Hegedűs János közötti 1920 körüli ellentét, amely során előbbiek a papi szolgálat minőségét, utóbbi pedig a jövedelmének mértékét kifogásolta. Egy-egy ilyen konfliktushelyzet mindig szépen megmutatja, hogy az adott történeti helyzetben hogyan is zajlott a helyi élet. A fügeiek levelében – amelyet a rozsnyói püspökségnek küldtek – például „világraszóló botrányként” szerepel, hogy a helyi iskolában református vallású tanítónő oktatja a katolikus hittant, mivel állításuk szerint a plébános nem volt erre hajlandó. Ugyancsak érdekességszámba megy, hogy a 30-as években Cakón a helyiek egyházi tiltás ellenére (!), de plébánosuk támogatásával kezdték el megépíteni a saját római katolikus templomukat úgy, hogy még a falusi kocsmán is túladtak a cél érdekében. A konfliktusok mellett szép példákat találhatunk a faluközösségekben fellelhető szolidaritásra is. Velkenyén például 1931 decemberében a falu legszegényebb családjainak megsegítésére kötelezték el magukat a gazdák: nyolc cigánycsaládot egész télen át elláttak élelemmel, másoknak új csizmákat, ünnepi ruhát vagy gyógyszert szereztek be. Minden faluból bőven van példánk hasonló kis epizódokra, amelyek mintegy dióhéjban egyaránt bemutatják a helyi élet nehézségeit és szépségeit. A források korlátozott mivolta általában nem teszi lehetővé, hogy egy-egy konkrét esetet a maga teljes mivoltában kibontson a kutató, azok szerepeltetése pedig sokszor csak ízelítő jellegű. Ugyanakkor ha Gecse Annabellának van vagy lesz még a kezében olyan vonatkozó anyag, ami lehetővé teszi az ilyen esetek mélyreható feldolgozását, akkor később borzasztóan élénk és sokatmondó mikrotörténeti tanulmányokat írhat róluk.

A második világháborút, majd rendszerváltást követő állapotok jellemzése itt-ott talán némileg kevésbé hangsúlyos a levéltári anyag alapján felvázolt korábbi korszakokhoz képest. A különböző, s nemegyszer traumatikus fordulópontok és politikai változások hatása a vallási életre azonban mindvégig nyomon követhető – még töredékes kép esetén is. Ami a közelmúltat és a jelent illeti, Gecse Annabella sokszor világosan ír a vallásgyakorló lakosok szokásairól és gyakorlatairól. Itt mindenképpen meg kell említeni a magyar anyanyelvű romák csoportját, akik a legfiatalabb nemzedék többségét teszik ki több kutatott településen. Sajátos szociális és kulturális helyzetükből fakadóan különböző módokon viszonyulnak a római katolikus hithez, s míg van, ahol tevékeny részei a közösségnek, máshol nem váltak azzá. A romák jelenkori társadalmi helyzetét tekintve a könyvben szereplő adalékok nagyon fontosak, s a jövőben, remélhetőleg, más kutatások is bővebben foglalkoznak a témakörrel.

A könyvet annak szakirodalmi jellegén túlmenően egészen biztosan örömmel olvashatják az érintett falvak lakosai vagy az onnan elszármazott emberek. Számukra az egyes települések vallási életének 20. század eleji képei vagy az adattárban feldolgozott kronológia nagy mennyiségű adathalmaza sok esetben tartogathat kuriózumokat, nem várt meglepetéseket – akár még tulajdon felmenőikről is. Egyúttal – ahogyan ezt maga a szerző is megjegyzi az utószóban – kirajzolódik egy-egy település „sajátos arca” is.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?