Tavasz van

Nagyot lendít ez irányba a médiában gyakran teret kapó vadászatellenes hangoskodók megszólítása. Pedig nálunk minden fanyalgás ellenére a vadászok törődnek legtöbbet a természet, a vadon élő állatok védelmével. Ők nevelték ki évtizedekre visszavezethetően az irigyelt, ma is világhírű nagyvadállományt, méltatásként csak egyetlen havilap ismerteti a tevékenységüket. Nem a vadászok döntéshozatalán múlik a túlszaporodott, egyre gyakrabban konfliktushelyzeteket okozó nagyragadozók okafogyott, olcsó népszerűséget hajszoló védelmének erőltetése. Elhibázott döntések eredményeként került sor a közelmúltban eutanáziával magyarázott, bocsokat vezető nőstény medve elpusztítására. Szóval eutanázia, ettől sarkalatosabb zöldséget kevés alkalommal kap a nyilvánosság. Közben újabb, peremterületre szorult, emberek iránti félelmét legyűrő, bocsokat vezető medve járja a tátrai kirándulóhelyek környékét – turistacsalogatóként kap-e népszerűséget, vagy újabb, természetes élőhelyéről kiszorított, eutanáziáért esdeklő nagyragadozónk feláldozása gyarapítja a napi híreket? Valamelyik miniszterünk kárpótlást emlegetett a vadállatok kártétele esetében. Ha ilyen, bocsait féltő, meghátrálást nem ismerő anyamedve valakinek a nyakát szegi, mennyire fog segíteni áldozatán a kárpótlás? Azon már végleg nincs mit csodálkozni, hogy a túlszaporodott farkasok indokolatlan, egész évi védelme egyre inkább veszélyezteti a hegyvidéki falvak lakosságát. A dédelgetett farkasok falu végi kerítéseknek hajszolják a szarvasokat, a tulaj háza pitvarából nézheti tehetetlenül a szarvasok, de ugyanúgy a juhai, disznaja vagy a lova farkasok általi darabokra tépését. Hát igen, minden mutatvány valamibe kerül! Ezért a cinikus megjegyzésért előre is bocsánatot kérek a károk elszenvedőitől. Érthetetlen, miért veszik ki a döntéshozatal jogát nagyragadozók esetében a terepen dolgozó szakemberek, néven nevezve a vadászok jogköréből? Ők már évtizedek óta bizonyítanak jártasságukról az eredményes vadnevelésben. Hozzáértéssel gyarapították a két háború között tönkretett, ma már idehaza és külföldön is irigyelt medve-, farkas-, hiúzállományt a többi nagyvaddal egyetemben, és kétségkívül megfelelnének a nagyragadozók elviselhető, kívánatos szinten tartásának szabályozásában is. Hanem fordítsunk lapot, nézzünk körül a saját házunk táján. Sík vidékeinken kipusztulás peremére szorult az apróvad, agrotechnikával és vegyszerezéssel túlterhelt gabonatermő vidékeinken elhasználódott a fogoly és a túzok élettere, és ne legyenek illúzióink, úgyszólván kipusztult a néhány évtizede még legszámosabbnak tudott fogolyállomány. A fácán- és nyúlállomány túlélési esélyei sem jobbak. Ha túzokot akarunk látni, sajnos már csak az államhatárainkon túl gyönyörködhetünk a sík vidékeink egykori büszkeségében, a földkerekség legnagyobb repülőképes madarának pazar násztáncában. Az apróvad pontos indikátora a környezetnek, a miénknek, a magunkat értelmes embernek nevező, mára a természetet velejéig kizsigerelő telhetetleneké! Ha hamarosan nem születnek eredményt fialó intézkedések a környezet és vadvédelem érdekében, okafogyottá válnak az évek óta hangoztatott életkörülmény-felmérések, mint a túzok, a fogoly, a siketfajd, a nyírfajd esetében. Hogy ne legyen kevés napi gond a vadászat berkeiben, mondvacsinált szakemberek akarják átformálni a Szlovák Vadászszövetség szerkezetét. Évtizedekig tartó gondos munka eredményei, életformaként kezelt vadásztársasági tagságok kerülnének bizonytalan, anyagiakkal kevesek számára elérhető alapokra. Egyelőre kikerülhetetlen a jelen vadászszövetség társadalmi támogatottsága, százötvenháromezer szavazat átadásával foglalkozni kell vele. Döntsön a parlament a vox populi, vox dei súlyáról. Hát, lássuk a medvét!

Gazdag József, Jányok