Csoda testközelből

Vasárnap

Május elseje, szombat reggel. Oltásra készülünk feleségemmel, a világjáró és -pusztító koronavírus ellen. Ez lesz az első ilyen jellegű védővakcinánk ebben a században.

Azonos lakcímről, azonos gépről egyszerre regisztráltunk – hogyan másként negyvenhét éve tartó házasság után?! –, én mégis tíz órára, a feleségem tizenháromra kapott időpontot a járási székhelyre, ugyanabba az oltóközpontba. Legalább ennyi. Izgalom, félelem nem dobja ki szívünket ritmusából, mehetünk a kocsinkkal, ismerem a helyet, az egyik középiskola tornatermében alakították ki az oltópontot, legfeljebb parkolni nem lesz egyszerű. Csak hát rajtam kívül négy sofőr is van a családban, lányom, fiam, vejem, a legidősebb unokám, a bölcsek tanácsa dönt: szó sem lehet róla, hogy én vezessek, negyven kilométer oda-vissza – és ha hirtelen rosszul lesz valamelyikünk hazafelé, vagy én a volánnál?!

Fél kilenc múlt, negyed tízre jön értünk a megbeszélt családi taxi. A konyhaablakhoz lépek, karnyújtásnyira a háromemeletes lakótömbünknél is magasabb hársfa – akár egy animált festmény az ablak keretében. Néhány hete még tucatnyinál is több vadgalamb ült kopár ágain, különböző magasságokban, izegtek-mozogtak, fejüket kapkodták. Mintha feldúlt érzelmeket közvetített volna testük. Már a vadgalambok is vadulnak ebben a zűrös-zajos világban?! Ilyet még nem láttam, talán tanácskoztak, a személyeskedést sem mellőzve vitatkoztak, mitévők legyenek, érdemes-e már nekilátni a tavalyi családi fészkek felújításának, újak építésének ebben a szélsőséges, kiszámíthatatlan tavaszidőben. Most, május első napján süt a nap, a zöldülő ágak közötti terek lassan eltakarják lent a parkolóban sorjázó autókat, a maszkban sétáló vagy siető embereket, a főutca távolabbi forgalmas szeletét. Ami előttem az élő festményen, az csupán egyetlen vadgalamb, lépeget, röpdös ágról ágra. Fészek nincs a hársfán, a két szomszédos fán sem látni sehol, ahogy – eme hiány ellenére – a magány szomorúságának sincs nyoma a galambon.

Hanem a lakótömbünk másik oldalán, ahol diófa, akácfa, nyárfa, hársfa várja a szebb napokat, ott, szemben a nappalink ablakával, közel is hozzá, épült egy fészek az öreg akácfán, a tavalyi helyén, mely lakhatatlanná vált. Tanúi voltunk, amint a vadgalambpár, a szeszélyes időjárástól függetlenül, készíti új otthonát, felhasználva az előzőből a még erősnek ítélt vékony száraz gallyakat, növényszárakat. Másfél nap alatt elkészültek, és nemsokára már csak azt vettük észre, olykor óvatosan kilépve a balkonra, hol az egyikük, hol a másikuk ül a fészken. Olyan egyformák, hogy én csak a helycsere pillanataiban tudom megkülönböztetni őket.

Kilenc óra múlt, átballagok még hozzájuk, mi újság. Félrehúzom a függönyt, s most olyat látok, mint gyermekkoromban, amikor a kotlós alatt elkezdtek repedezni a tojások, s nedves kiscsibék dugták ki a fejüket, némelyikük püspöksapkára emlékeztető domborodó tojáshéjjal a fején. A fészekben két tojás fehérlik, majd az egyikből kitörik egy darab héj. A mi galambunk pedig a fészek szélére húzódva nézi, amint csemetéje dolgozik, érdeklődve, nyugodtan, jobbra-balra billegetve fejét az új világban. A párja nincs jelen, valamit intéz, vagy élelemszerző körútra ment. A születés misztériuma a rügyeit bontó akácfa ágai közt, a ritkán látható élvezetes mozi, vagy stílusosabban szólva, természetfilm a nedves, de hamarosan kipihésedő élettel azonban ezen a ponton véget ér. A családi taxi pontos, negyed tíz, mennünk kell.

Tíz perccel korábban érkezünk. Ugyan tele a parkoló, de váratlanul szabad helyre bukkanunk. Lányunk az alkalmi családi sofőr, s minthogy hetvenen felüli szüleinek a kísérője, az egymásnak ellentmondó információk ellenére, de az érvényes rendelet szerint, reméljük, ő is megkaphatja az első védőoltást, miként a feleségem is bejöhet velem, ne kelljen plusz három órát várni, illetve elmenni, visszajönni. Messziről látom, nincs végtelen sor, az a nagy, gyakran okkal-joggal elégedetlenkedő tömeg, amilyet a tévé mutatott számtalanszor, hanem piros-fehér szalagok között, a megadott időpont szerint három sorban haladó fegyelmezett emberek. Feleségem nyomban tájékozódik, kiderül, éppen a „tízórásokat” oltják, ezúttal övék, miénk az első sor, a legrövidebb, utána a „tízötösök”, illetve a „tíztizesek” következnek. – Van még valaki kilenc ötvenötre? – kérdezi előrébb egy rendőr, papírral, bizonyára névsorral a kezében. Igen. Idős, fájós lábú néni kapaszkodik egy fiatalasszonyba, hozzájuk siet a rendőr, próbál segíteni, majd visszatérve posztjára, irányítja, igazgatja tovább a kinti sereget, benne engem, aki azért csak odafordul a kedves emberhez:

Sült kolbász, sör, virsli, sátor? Május elseje van!

Ja, tényleg, eszembe se jutott – mondja, s irányít tovább.

Bent készséges személyzet, a mosolyt sem felejtették otthon. Nővérek, nővérjelöltek, bizonyára önkéntesek is, valamint orvosok kérik, vizsgálják a nyomtatványokat, segítenek kitölteni, majd mutatják, merre az injekció, és tovább, merre május zöldje. Meg van ez szervezve. Mondanám, megnyugtató érzés vakcinával hazatérni, de ezúttal engem valahogy a rend, a fegyelem, az emberség apró megnyilvánulásai fogtak meg inkább. A vadgalambpárt is megidézve.

Bodnár Gyula

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/22. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?