Emlékezünk – nosztalgiázunk

Nagyon tetszett a 16. számban közölt írás Gazdag József jányoki levelezőtársam tollából, melyben leírja esküvőjük történetét, utalva a 12. számban közölt esküvői témára. Az ő esküvőjük vidáman, az akkori falusi szokásoknak megfelelően zajlott.

A miénk sajnos nem volt hagyományos, pedig a vidékünkön szenzációt keltett. Először is megjegyzem, hogy édesanyám 14 éves koromban meghalt, szigorú, akkor 35 éves apám még a gyászév letelte előtt megnősült, egy 31 éves bélyi lányt vett el a két serdülőkorú gyermekhez (az öcsém 11 éves volt). A mostohamamánk nem érdemli meg ezt a jelzőt, mert jó „mamukánk” lett.

Amikor kitudódott, hogy református vallású fiú udvarol nekem, apám kategorikusan kijelentette, hogy az oltártól is szétkerget minket, ha megtudja, hogy meg akarunk esküdni. Mamuka csak nyugtatott, ő majd beszél apámmal, hogy ne legyen olyan szigorú, de mi már nem akartunk tovább várni, kétéves titkos találkozások után úgy döntöttünk, hogy titkon összeházasodunk. Adott a vőlegényem 500 koronát meg a gyűrűjét, amit a katonaság alatt vett (de ez más téma), és munkaidő alatt elutaztam Rozsnyóra gyűrűt venni magamnak, az övéhez hasonlót. Találtam is egészen megfelelő áron, 250 koronáért, úgyhogy a többiért egy szép kis aranyórát vettem. Délután aztán a munkahelyünkön, mert egy üzemben dolgoztunk, felhúztuk a gyűrűinket, és megvolt az eljegyzés. Persze, haza nem vihettem a gyűrűt, hogy apám meg ne tudja. A menyasszonyi ruhát is magam mentem Kassára kiválasztani, és a kollégáimhoz vittem el Szepsibe. Az esküvő napját is magam mentem megbeszélni a rozsnyói anyakönyvi hivatalba és a katolikus templomba. Azért intéztem mindent én, mert mint bérelszámoló könnyebben elmehettem a munkából, mint a vőlegényem a műhelyből. Amikor eljött a nagy nap, az egyik tanúnk vonattal jött, a másik velünk autóval. A kollégám felesége segített felöltözni náluk, onnan mentünk a kora márciusi napon megesküdni. Apámnak csak egy búcsúlevelet írtam, amit a sofőr el is vitt hozzánk. Mivel féltünk, hogy apám cirkuszolni fog Ájban, hát az ünnepi ebéd után, amit jó anyósom főzött hétköznap, amivel szintén feltűnést keltett, elmentünk Kuntapolcára egy hétre nászútra az unokabátyámékhoz. Lett ebből a titkos házasságból szenzáció, mert voltak olyanok, akik azt terjesztették, hogy láttak engem a kassai Dómban esküdni. Hát ilyen körülmények között kötődött a mi házasságunk 1961 tavaszán, amely a férjem haláláig, 49 évig tartott, tele szeretettel, küszködéssel és családi békességgel. Nem hiányzott a nagy dínomdánom, a lakodalom.

Farkas Rózsa, Áj