A textilipar a világ egyik legszennyezőbb iparága, minden darab újonnan vásárolt fast fashion ruhával személyesen közreműködünk bolygónk életének megrövidítésében. A már régóta ismert, de a Z generáció által sikerre vitt fenntartható divatmozgalom célja, hogy leszámoljon a jelenlegi, túlfogyasztáson alapuló textiliparral, a jövőben pedig a kevesebb több elvére építve újrateremtse az etikus és környezettudatosabb ruhatár fogalmát.
Míg a 90-es években a takarékos vásárlás viszonylag egy kisebb közösséghez kapcsolódott és nem követett semmilyen divatirányzatot, ma a vintage boltok népszerűsége minden eddiginél nagyobb sikert vívott ki magának. Manapság már világszerte emberek ezrei keresik az olcsó ajánlatokat, az egyedi ruhadarabokat, és a fogyasztásnak egy környezetbarátabb módját. Bár sokan még idegenkednek ettől a vásárlási formától – mondván, nem mindenkinek van türelme (és szeme) levadászni az igazán különleges darabokat –, van egy generáció, amely számára az ilyen üzletek polcain sorakozó darabok valóságos kincseket érnek. Ők azok, akik átírják a világ szabályait. Akik amellett, hogy szeretik az egyediséget, figyelnek a környezetükre is, és tudatosan választják a megfizethető second hand boltokat.
Újraírt szabályok
A különböző generációk tagjai teljesen más elvárásokkal állnak hozzá az élethez vagy épp a pénzhez, így pedig ahhoz is, hogy mire és mennyit érdemes költeni. Egyetlen generáció sem volt azonban még annyira összetartó, mint amilyen a Z nemzedék. Marc Prensky amerikai író szerint ők azok a digitális bennszülöttek, akik a többi generációhoz viszonyítva a legmagasabban képzett csoport. A fiatalok ugyanazokat a zenéket hallgatják, ugyanazokat a tartalmakat követik, ugyanazok a dolgok hatnak rájuk. Fogyasztói szokásaik megismerése mégis komoly kihívás elé állítja a vállalatokat. A közgazdászok felméréseire hagyatkozva elmondhatjuk, hogy e generáció tagjai egyértelműen óvatosabbak a pénzügyekben, és kevésbé hajlamosak a túlfogyasztásra, mint a náluk egy évtizeddel idősebb korosztály tagjai. Ezek a fiatalok jobban megnézik, hogy mit vásárolnak, hogy az milyen értéket jelent számukra, hogy mennyire környezetszennyező a kitermelésük. Ugyanakkor kevésbé hűségesek egy adott márkához. Azok a cégek, amelyek az eddig bevett és jól működő promóciókkal próbálják megnyerni maguknak ezt a korosztályt, csatát veszítenek. Az ő világukban már a márka hűséges a fogyasztóhoz, és nem pedig fordítva. Ennek a generációnak a növendékei a változás szelét hozzák magukkal, olyannyira, hogy a vásárlási szokásaik alakítják a divat jövőjét is. Amíg pár éve még viszonylag szűk közösség küldetésének tűnt a tudatos ruhavásárlás és az átláthatatlan beszállítói lánccal operáló fast fashionről való lemondás, addig mára – főként nekik köszönhetően – egyre többen vágynak valami másra, jobbra, fenntarthatóbbra. A használt ruhák iparága csak az elmúlt négy évben huszonegyszer gyorsabban növekedett, mint az új ruhadarabok kereskedelme. Ma már a közönséges turkálóktól, a különleges vintage darabokat kínáló internetes oldalakig számos alternatíva áll a fogyasztók rendelkezésére, ha nem csupán pénztárcabarát, de fenntartható módon szeretnének olyan darabokat beszerezni, amelyek garantáltan nem jönnek velük szembe az utcán. Ezt igazolandó, egyre több second hand boltban fektetnek nagy hangsúlyt arra, hogy csak természetes anyagú ruhákat kínáljanak. Míg nyáron len, vászon és pamut, télen kasmír- és gyapjúpulcsik sorakoznak a vállfákon. A ruhák mellett persze rengeteg ékszer és kiegészítő is várja gazdáit, sokszor igazi ritkaságokat, különlegességeket találhatunk egy-egy ilyen üzlet polcain.
Érdekes
A divatvilág árnyoldala számokban
A legnagyobb divatipari cégek közül sokan nem tudják (vagy épp nem akarják) közölni honnan származnak a termékeik. Minél tovább követünk egy gyártási láncot, az annál kevésbé átlátható, ez pedig lehetővé teszi a természet és az emberek kizsákmányolását, a súlyos jogsértéseket. Ma a divatipari cégek kevesebb mint felének van világos célja a vízfogyasztás és a káros vegyszerek csökkentésére, és ennél is kevesebbnek van időhöz kötött terve az olajalapú poliészterek (a világ leggyakrabban használt ruhaanyaga) újrafeldolgozható alternatívára cserélésére. Pedig épp itt lenne az ideje! Az ilyen, világszerte tevékenykedő cégek évente körülbelül 80-85 milliárd ruhadarabot készítenek – óriási haszonnal. A fast fashion márkák kihasználva az emberek befolyásolhatóságát, évente átlagosan négy alkalommal dobnak piacra új, gyorsan kopó kollekciókat. A két-három hetente megjelenő mikrokollekciókkal ez a szám a többszörösére is nőhet. És míg egyetlen pamutpóló előállításához közel 2700 liter vízre van szükség, egy ruhagyári munkás naponta 3 dollárnál is kevesebbet keres.
A használt sem mindig használt?
Persze az éremnek mindig van egy másik oldala is... Egy ruha hagyományos életciklusa lineáris. Előállítják, értékesítik, viselik, majd használat után megválnak tőle. Az olyan ruhadarabok viszont, amelyeket a turkálókban vásárolunk, életük következő szakaszába léphetnek azzal, hogy újra viseljük őket. A piacon azonban megesik, hogy a vállalatok gyakran használtruha-kereskedőknek adják el azokat a termékeket, amelyek a boltokból nem kerültek vevőhöz. Azaz, az ilyen forrásból érkező ruhadarabok sok esetben nem is használtak, így pedig, ha nem közvetlenül is, de támogatjuk az adott fast fashion márkát. Ugyanígy becsapós, hogy a főként nyugati országokban karitatív szervezeteknek leadott ruhák sem végzik minden esetben a rászorulók között. Épp ellenkezőleg! A bebálázott ruhák hosszú utat tesznek meg, hogy aztán csak apró töredékük kerüljön szétosztásra. Többségüket újra piacra dobják, értékesítik a second hand üzletek. Hogy ez pontosan milyen formában szolgálja a rászorulók érdekeit, azt mindenki maga dönti el, annyi azonban bizonyos, hogy ez a körforgásos gazdaság csökkenti a ruhahulladék óriási mennyiségét. Az ENSZ egy 2019-es kutatása azt találta, hogy a divatipar valójában a második legnagyobb vízfelhasználó, valamint a globális szén-dioxid-kibocsátás 8–10 százaléka írható a számlájára, ami így több mint a nemzetközi repülőjáratoké és a tengeri hajózásé együttvéve. A legrosszabb eredményeket azonban mégis a hulladék területén érték el a cégek. A világon mintegy 50 millió tonna textilt dobunk ki évente.
Mindenben együtt
E szomorú számbeli bizonyítékokon pedig egyetlen ember képes csak változtatni: mi magunk. Folytatnunk kell az innovációt, és olyan piaci réseket kell találnunk, amelyek csökkenthetik ökológiai lábnyomunk terhét, ahogy azt a Z generáció tagjai is teszik. Jelige: a kevesebb több.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/21. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.