Mit lehetett online megtanulni?

Az elmúlt év során a legnehezebb helyzetben talán a kiselsősöket oktató pedagógusok voltak, itt tényleg nagyrészt a szülők hozzáállásától függött, megtanultak-e mostanra írni olvasni. A Vasárnap 15. számában bemutatott muzslai alapiskolában Kétyi Anna nyolc gyermeket próbált online módon bevezetni a betűvetés és az olvasás rejtelmeibe, és azt mondja, mostanra a kisbetűs ábécét teljesen, a nagybetűset félig átvették.

„Nagy köszönet illeti a szülőket, mert az ő türelmük és kitartásuk nélkül ez nem sikerülhetett volna. Csökkentett óraszámban tanultunk, három órát naponta, de ennyi időre sem egyszerű fenntartani a hat-hét éves gyermekek figyelmét. Próbáltam mindent minél inkább szemléltetni, írásórán például kivetítettem a kezemet, hogy lássák, hogyan formázom meg a cicafarkat, fecskefarkat és a többit. Olvasásnál is ujjal mutattam a sorokat, nagyon helyesen követtek. Délután azonban már a szülőknek kellett velük gyakorolni, és valóban lelkiismeretesen meg is tették. Most van még két hónapunk az ismeretek elmélyítésére, és mivel kis létszámú osztályról van szó, úgy hiszem, ez elég lesz. Nagyobb gondok nincsenek senkinél, csak a betűkapcsolás, vonalvezetés vagy a betűk formája szorul kis kiigazításra, de ez napok kérdése. A gyerekek mind nagyon örülnek, hogy újra járhatnak iskolába, és motiválja is őket, ha látják egymás előmenetelét, ezért biztos vagyok benne, hogy azt a négy hónapos kiesést behozzuk a tanév végéig.” 

Legalább tartani a szintet
A lemaradás behozásáról szó sem lehet a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Speciális Alapiskolában, mert az elmúlt hónapokban új tananyagot egyáltalán nem vettek. Horník Piroska, az intézmény igazgatója szerint számukra csak az lehet reális cél, hogy legalább azt a szintet megtartsák, amelyre a gyerekek decemberig eljutottak. „Nagy részük szociálisan hátrányos helyzetű családból származik, mentálisan sérült, és nincs is otthon számítógépe vagy internetelérhetősége. Akinek van, annak a 7. osztálytól felfelé Facebookon vagy Messengeren küldtük a leckét, a többieknek a pedagógusaink heti egyszer postázták a feladatlapokat. Akivel foglalkoztak otthon, az legalább nem felejtett el mindent, de ez egyáltalán nem egyszerű, mert nálunk három évig tanulnak a gyerekek írni, olvasni. Elsősünk csak egy van, inkább a felsőbb osztályokba íratják hozzánk a gyerekeket, amikor az alapiskolákban már magaviseleti problémák vannak velük. Amíg csendesen ülnek az iskolapadban, addig minden rendben van, mert a létszámhoz jól jönnek, de a felső tagozaton már gondot jelentenek, és itt általában véget is ér az integrációs igyekezet.” 
Külön gondot jelent, hogy az alsó tagozatosok szülei nem küldték a gyerekeiket rögtön iskolába, amint csak lehetett. „Némelyek nagyon babonásak, rettegtek a megfertőződéstől, de lassan ez is változik. A gyerekek hamar megszokták, hogy fertőtleníteni kell, kifejezetten élvezik. Egymásnak is örülnek, csak az összpontosítással van gond. Nagyon fáradékonyak, sok szünetet kell beiktatnunk, s mire visszazökkennek a régi tempóba, véget is ér a tanév” – tette hozzá az igazgatónő. 

Most is sok a hiányzó
A szociálisan hátrányos helyzetű, javarészt roma családokból származó diákok egy része nem tért vissza a Rimaszombati Tompa Mihály Alapiskolába sem, de Orosz István igazgató szerint ők azok, akik a járvány előtt is gyakran hiányoztak. „Akik viszont már járnak iskolába, azoknál nem tapasztalunk vészes lemaradást. A tavaly tavaszi lezárást követően sokkal rosszabb volt a helyzet, most már valamennyien felkészültebbek voltunk. Két-három olyan osztályunk van, ahol érezhető a jelenléti oktatás hiánya, de akik járnak iskolába, azoknál ezt részben be tudjuk pótolni. A pedagógusaink közül többen is részt vesznek az oktatásügyi minisztérium Együtt okosabban projektjében, amely a diákok felzárkóztatását segíti délutáni foglalkozásokkal. Remélem, minél több gyerek valóban teljesítheti is azt a szintet, hogy felsőbb osztályba léphet. Tavaly nem lehetett senkit megbuktatni, ha ez idén is így lesz, előfordulhat, hogy lesz olyan harmadikos, aki írni-olvasni sem tud. Ez semmiképp nem szolgálja a diákok javát, az osztályismétlés egyesek számára az egyetlen lehetőség.”
A Tompa Mihály Alapiskola pedagógusai a karantén alatt is kihordták a feladatlapokat, begyűjtötték és ellenőrizték a megoldásokat, de amint a kormány elrendelte a kijárási tilalmat, ez a lehetőség megszűnt, és ezekkel a gyerekekkel nem volt semmiféle kapcsolatuk. „Hiába van mindegyiknek okostelefonja, nem vettek részt az órákon, és sajnos itt a szülők részéről is nagy az érdektelenség. A 490 diákból a teljes nyitás első napján, május 15-én 320-an jöttek iskolába, a többiből vagy 50-en lehetnek azok, akiket csak úgy kéthetente látunk egy-egy napra, mert a szülő mindig öt napra írhat igazolást. De azok, akik eljöttek, mind örülnek, hogy itt lehetnek, mert a távtanuláshoz főleg a felsőbb osztályosoknak már semmilyen motivációjuk nem volt” – teszi hozzá Orosz István.

Gyarapodott az angol szókincsük 
Peternai Zsuzsanna, az Érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium igazgatónője angolt tanít. Azon szerencsések közé tartozik, akik elmondhatják, hogy a diákjaik még fejlődtek is a karantén alatt – legalábbis ami a szókincset illeti, mert a nyelvtan terén érződnek a hiányosságok. „A szókincs gyarapodása az interneten eredetiben nézett filmeknek, videóknak köszönhető, meg annak, hogy nagyon jó interaktív tankönyveink vannak. A többi humán tárgyat oktató kolléga viszont arról számol be, hogy a diákok nem tudják jól kifejezni a gondolataikat, keresik a megfelelő szavakat. A természettudományi tantárgyak terén leginkább az észlelhető, hogy nem látják a logikai összefüggéseket. Az osztályban a diák arcán látjuk, érti-e a tananyagot, újra elmagyarázzuk neki, ezt a kapcsolatot a legjobb szemléltető videók sem pótolják.” 
Mivel az érettségi vizsga elmarad, a negyedikesek most leginkább a főiskolai felvételikre és az ugyancsak nehéz SCIO-tesztekre készülnek. „Látom, hogy élvezik az együttlétet, azt, hogy ha nem boldogulnak valamivel, rögtön rákérdezhetnek. Megkérdezték már azt is, mit tudunk még pótolni ez alatt a két hónap alatt, mondtam, hogy mindent, amit csak lehet. Nem csak tananyagban, hanem élményekben is. Szeretnénk elvinni őket kirándulni Rozsnyóra, mert az ottani szlovák gimnázium diákjaival egy közös projektben veszünk részt, angol nyelvű feladatokat dolgozunk ki. Ha a szabályok engedik, az iskolában találkozunk, ha nem, akkor valahol kint, a lényeg, hogy az évet örömteli eseménnyel zárjuk” – hangsúlyozza Peternai Zsuzsanna. 

Elmaradt a szakmai gyakorlat 
A kassai Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola, lánykori nevén az „ipari” tanárainak és diákjainak dolgát az is nehezíti, hogy a gyakorlati tantárgyak az online oktatás során teljesen kimaradtak. „Nagykapostól Fülekig terjedő körzetből járnak hozzánk diákok, kétharmaduk kollégista, és mivel a kollégiumok mostanáig zárva tartottak, a negyedikesek számára az utóbbi hetekben is csak heti egy napon tartottunk nyolcórás gyakorlatot. Ez annyira lesz elég, hogy a mechatronika szak diákjai dolgoznak CNC-gépen, elektrotechnikai laboratóriumban, de a rutinszerű manuális készségeket nem sajátítják el” – mondja Matej Éva, az iskola igazgatója. 
Az informatikai és a kereskedelmi szakon könnyebb volt online megoldani a feladatokat – programozni, könyvelni lehet távoktatásban, de villanyt szerelni, műszaki berendezéseket kezelni nem. „Sajnos, a járvány miatt tavaly a harmadikosok kéthetes szakmai gyakorlata is elmaradt. A kollégák minden segítséget megadtak az évfolyammunkák kidolgozásához, remélem, hogy a tanév végéig legalább valamit behozhatunk a gyakorlati lemaradásból is, de erre a tudásra majd nagyon rá kell dolgozni a végzőseinknek a munkahelyükön, vagy a további tanulmányaik során” – teszi hozzá az igazgatónő.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/20. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene