Skype-oltam

Vasárnap

Megbeszéltük, leleveleztük, augusztus vége volt. Tavaly! Andrea, a világ legkedvesebb, legszerényebb, legodaadóbb teremtménye írt, hogy mostanában akár mehetnék is. Nincs szigorú tiltás. Hogy sok év után megint „kinyílt” a Dani. S ilyenkor nagyon is. Fura „ötletei” is vannak, jobban kell rá figyelni. Mert pörögpörögpörög a végtelenül sötét csend után. De érzékel, észlel, érdeklődik, beszélget, megint sokat beszél, nevet meg eszik. Hogy megint.

Megvettem a csipszeket meg a kólát, mindig szerette, meg rajzolni is szeretett, rajzlap, füzet, színező is bőven akad nálam. Megint jön majd, hogy tsókkolommmzsuzsanéni. Ahogy egyszer is, amikor virággal jött felém öles lépteivel. Akinek valaha régen a gyerekotthonban én voltam az „anyukája”. Akit – ha épp kinyílik a világra – néha meglátogatok. Hát akkor betervezem, úgy megörülök Andrea üzenetének.

Hirtelen jött a vétó, hogy mégsem lehet, minden tilos a vírus miatt. Elhallgattunk. Karácsony előtt pár nappal újra írt Tündérandrea, a nagyon súlyos fogyatékossággal élőket foglalkoztató intézet angyala, hogy kár lenne, ha nem sikerülne, hogy épp most, amikor Danink így „felébredt”, kikecmergett a hosszú, sötét önmagában való bolyongásból, s hogy ő kiokoskodott valamit. Mert ő ilyen egy kiokoskodó, kitündéreskedő teremtmény, meg egyáltalán, a szívével él közöttük, a nagyon súlyos fogyatékossággal élők mindennapjaiban. Szóval, ha ekkor vagy akkor épp bekapcsolnám a laptopomat, ha lenne időm, akkor ketten összehozzuk a Skype-on való találkozást, s akkor tán az árnyaktól épp szabaduló közös Daninknak is felkerülhetne a karácsonyfájára a csillag, mondja, írja nekem ez a csupaszív Andrea. Pár üzenetváltás után meg is egyeztünk, a megbeszélt időben izgatottan vártam a bejelentkezésüket. S lám: a Dani máris mondja, csak mondja, jó vagyok ám, okos vagyok, mondja, írtam a Jézuskának, órát is hoz, sok szaloncukrot, majd rajzolok is magának, mondja, Andrea olyan jó, megengedte, hogy most itt lássam a fejét, mondja, ugye, eljön, eljön, új házunk is van, kastély, kastélyunk van, ott van ágyam, mondja, ugye eljön, megmutatom, jó vagyok, okos is, rajzoltam Andreának, már van karácsonyfánk is, kirántott hús lesz ebédre (a ki-t még suttogja titokként, a R-t jól megnyomja, a húúús meg már átzeng hét határon is, ekkor pottyan már a könnyem, mert úgy nevetek, azért). Azt igen szeretem, mondja, csipszet hozzon, csokit, cukorkát, ja, kólát, a kólát el ne felejtse, mondja, mert azt is nagyon szeretem, mondja a maga töredező, esetlen, el-elakadó, néha meg gyorsan futó szavaival, s mintha azt is mondaná, én legalábbis hallom, hogy, ugye, eljön, ne legyen hosszú a várakozás, nehogy megint azok a démonok elsötétítsék a napot, a napomat.

Alig bírom elmondani neki, mert valami manó úgy szorongatja a torkomat, alig bírom elmondani, hogy mi más is lehetnél, mint jó, soha nem voltál rossz, akkor sem te voltál az, amikor annyi rémséget csináltál, s megyek, hogyne mennék, csak már lenne vége ennek a járványos rettenetnek, megyek, s dehogy felejtem el, hogy már kicsi gyerekként is a csipsz meg a kóla volt a kedvenced, megyek, alig bírom elmondani, mert még vagy tízszer ismétli, hogy ugye, eljön.

Soha senki nem látogatja őt, pedig vannak rokonai, ahogy sok társát sem nézik meg soha, mondja mesebeli Andreám, pedig álló napig is Skype-olnék, leveleznék, ügyeskednék, ha sikerülne minden lakónk karácsonyfájára csillagot varázsolni. Daniéra felkerült, mondja még, én meg nem győzöm köszönni, hogy megengedte, hogy kiokoskodta, hogy sikerült.

Mire befejeztük, már bátran sírtam. Örömömben. Maradj „ébren”, Dani, érzékeld a sok szépet, s ha majd megyek, mert elmegyek ám, tudod, akkor majd elmeséled…

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/19. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Először nem értem, mit kérdez, de a nővérke „lefordítja”. VASÁRNAPonként látogatják, egész héten a szüleit várja. Mindig válaszolni kell neki, és mindig azt kell mondani: szombat... Akkor megnyugszik, hogy holnap VASÁRNAP, és jönnek a szülei.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:


 

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?