- Shutterstock-felvétel
Hogy egy kés mennyire tekinthető élesnek vagy életlennek, sok esetben vita tárgya egy háztartásban
Van, aki borotvaéles késekkel szeret dolgozni, de olyanok is akadnak, akiknek a borotvaéles kés kifordul a kezükből, vagy megvágják vele magukat, így magabiztosabban forgatják azokat a példányokat, amelyek valamicskét már vesztettek élükből. Tompa késsel dolgozni viszont nem lehet. Lássuk, mivel és hogyan élezhetjük és fenhetjük jobb késeinket.
Először is nézzük, mit jelent az élezés, valamint a fenés. Sokszor szinonimaként használják (ahogy mi is, mert a magyar nem szereti a szóismétlést). Pedig a kettő nem ugyanaz: az élezés történhet akár köszörűvel is, arról van szó, hogy a teljesen tompa vagy sérült élű vágóeszköznek visszaadjuk az élét. Ezt az élt viszont még finomítani, simítani kell, ez a fenés, amely fenőkővel, valamint fenőbőrrel történik.
Papírpróba
Mikor életlen egy kés? Általános teszt egy kés élességének meghatározására a papírpróba. Fogunk egy sima, mondjuk A4-es papírlapot, és a felső szélétől kezdve ferde mozdulattal megpróbálunk levágni belőle egy darabot. A kés akkor tekinthető élesnek, ha különösebb erőfeszítés nélkül csíkokba szeletelhető vele a papír. Ha már tépi a penge, akkor tompa. Ha még belevágni sem képes, annyira életlen, hogy köszörülésre vagy egyéb durva pengealakításra is szükség lehet.
Fenőkővel
Aki a késeit rendszeresen élezi és feni, annak kétféle köve van otthon, az élező- és a fenőkő. Egyébként, aki rendszeresen feni a késit, annak ritkábban van szüksége a durvább élezésre. A fenőkővel való élezés és fenés megtanulható, nem árt azonban hozzáértő embertől ellesni.
A fenőkövet benedvesítve használjuk, használat előtt egy órával vízbe tesszük, hogy ellepje. Ha nem használunk vizet, a fenőkő porzik és gyorsabban deformálódik. Kést csak megfelelő fényviszonyok mellett, tehát világosban fenünk. A papírpróbával meggyőződünk róla, hogy élezésre is szükség van-e, ebben az esetben alacsonyabb számozású kővel kezdjük (300–600), majd ha megkapta az élét, a mikroszkopikus egyenetlenségeket a magasabb számozású kővel (800-tól felfelé) egyenlítjük ki. Mindkét fokozatnál meg kell találnunk a penge élének dőlésszögét (általában 10–20 fok közt mozog), és azt kell tartani az élezés, valamint fenés során. Mindig a penge éles oldalát toljuk el magunktól élezés közben. A másik oldalról a végén lecsiszoljuk, lefenjük a kialakult sorja réteget. A folyamat végén egy régi bőrszíjon fejezzük be a fenést, nagyjából ugyanazokat a mozdulatokat végezzük, mint a kövön, csak itt a penge tompa felével előre toljuk az eszközt. A szíjdarabot érdemes előtte fenőpasztával bekenni.
Smirglivel
Kést fenni fenőkő nélkül is lehet, ezt a módszert azonban csak szükségből alkalmazzuk, nehogy valamelyik márkás késünk megsértődjön. Szükségünk lesz háromféle dörzspapírra (600, 800 és 1000-es vastagságúra), bőrszíjra és egy sima felületre (tökéletesen megfelel az asztallap). Ha a papírpróbán a kés képes belevágni a papírba, akkor nem teljesen tompa, elég a 800-as dörzspapíron kezdenünk. A csiszolópapír felületét szintén benedvesítjük, ráfektetjük a pengét, megkeressük a megfelelő dőlésszöget, és félköríves mozdulatokkal végighúzzuk rajta, közben váltogatjuk a penge oldalait. Itt sem kell különösebb erővel ránehezedni, csak mondjuk mintha egy hússzeletet vágnánk. A végén az így élezett vagy fent pengét megjáratjuk a bőrszíjon is.
Emellett a módszer mellett a fenőkővel szemben semmi más nem szól, mint hogy pénzt takarítunk meg, hiszen a fenőkő árához képest a dörzspapír sokkal olcsóbb. Ha viszont egyszer megveszünk egy fenőkövet, akkor életünk végéig lesz mivel éleznünk a késeinket. Egyébként egy jó fenőkőhöz is hasznos a dörzspapír, ha ugyanis idővel homorulat keletkezik a kő felületén, azt egy asztallapra kiterített smirglin egyenesre lehet (kell) csiszolni.
Acéllal vagy mással?
Hogy fenőacéllal hogyan lehet kést fenni, azt egy újságcikkből megtanulni nem lehet. A jó fenőacél felülete egyébként mindig sima, de ez is csak fenésre alkalmas, élezésre nem. A rovátkolt és hornyolt fenőacélok még annyira sem valók laikusok és kezdők kezébe, könnyen deformálhatják vele egy jó kés élét is. A beépített fejekkel vagy korongokkal gyártott konyhai késélezőket a profik azért nem használják, mert egyrészt karcolhatják a pengéket, másrészt csak egy bizonyos dőlésszögben képesek élezni.
Akik naponta használják és gyakran fenik késeiket, sokszor csak a bőrre van szükségük, mert nem várják meg, hogy a pengék elveszítsék az élüket. Érvényes tehát, hogy a törődést a kés is meghálálja. Még egy fontos tanács. Késélezés közben soha ne siessünk.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/16. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.