Szaporodnak a hírek, a jók is

Vasárnap

Nagypéntek napja van, amikor ezeket a sorokat írom. A gyász napja, Jézus Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és temetésének a napja.

Ha nem akarom húsvétkor is bekapcsolni a gépet, márpedig nem akarom, akkor kénytelen vagyok most megírni a soron következő vezért, ez a lapszám ugyanis már szerdán a nyomdába kerül. Mondhatnám, magamra veszek valamit Jézus szenvedéseiből, holott éppen az örömhírekről készülök írni, arról, amit mi már évezredek óta tudunk, hogy a kínszenvedés, kereszthalál és temetés után jön a feltámadás.

És valóban. Még innen, a szoba négy fala közé zárva, is látom, hallom, megtapasztalom. Mert az ablak ad fényt (húsvét előtt megpucoltam), ráadásul ki is nézhetek rajta, és ami elém tárult szinte észrevétlen egyik éjszakáról a másik napra, az maga már egy csoda. Mintha pattogatott kukoricát raktak volna csokrokba szorgos kezek egy éjjelen, szinte az összes fa kivirágzott, ameddig a balkonunkról szem ellát. Hajnali négykor kezdenek csicseregni a madarak, olyan kedves zenét szolgáltatva a még nem alvóknak s már ébredőknek, hogy nekem, amióta élőben is hallottam, Marosz Ajna furulyája jut eszembe róla. A virtuózé. És süt a nap. Minden, de minden olyan lágyabb, melegebb, élettelibb lett. A fényes jövő reménye. És mindez egy fillérünkbe sem kerül. Nem kell hozzá venni semmit, nem kell utána adót fizetni, elég lenne csak békén hagyni, vigyázni rá, megbecsülni. Mert az élet ez.

Már a múltkor is idéztem, él és élni akar, nálunk ennek bizony kézzelfogható, ölelni való bizonyítékai is vannak. Örömmel jelentem, megszületett Gál Gabriella, Annabellánk kislánya három fiú után, és megszületett Szabó Ágnes, Récsei Noémi elsőszülöttje. Úgy látszik, most a lányokon van a sor, pár év múlva nagy szükség lesz az empátiára, az érzékenységre, a finomságra és könyörületességre a férfikormányok és világjárványok okozta katyvasz összetakarításához. Halleluja, már meg sem tudom számolni, hány gyerekünk van nekünk itt a Vasárnapban az unokákkal együtt, és ez azért olyan nagy öröm, mert tíz éve még egy sem volt, mármint újszülött. Ha jól adok össze fejben, akkor most épp tizenöt (beleszámolva a volt grafikus Gyurinkéit is, hiszen ők is nálunk születtek), ebből kilenc leányzó. Hiába, a család, az család, a Vasárnap meg családi magazin: számontartjuk őket. És megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy jobb világba nőjenek bele, mint ami éppen most vesz körül bennünket. Kedves, érző szívvel és felelős gondolkodással megáldott Olvasóinkat is csak arra tudom kérni, gondoljanak rájuk minden parlamenti és önkormányzati választáskor, minden egyes bevásárláskor, amikor a műanyagba csomagolt ragyogóra vikszolt zöldség után nyúlnának, vagy amikor éppen öntenék bele a megmaradt permetlevet a kiapadt kútba. Gondoljanak a most születettekre, talán az segít, hogy félúton megálljon az a kinyúló kéz.

Rossz hír is van, sajnos, legalábbʼ nekünk rossz, április elsejével kilépett tőlünk Rizsányi Attila, a szerkesztők gyöngye, a megbízható kolléga, akinek mindenre volt figyelme. Nem csoda, hogy fejvadászok megtalálták még nálunk is. Ám a sikerének együtt örülünk, és kívánjuk, hogy szeressék őt új helyén is annyira, mint amennyire mi szerettük. No, de nálunk még a rossz hír is jóba fordul rögvest, hiszen következik is a következő örömhír: Attila utódjában nagyon úgy néz ki, sikerült megtalálnunk az ő precizitását és igényességét: fogadják Önök is szeretettel, olvassák örömmel Horváth Biankát. Mi már befogadtuk.

És amit még mindenképpen óriási örömként kell kikiabálnom a világba, az Önök, bizony, kedves Olvasóim, az Önök megtisztelő ragaszkodása. Hiszen minden egyes megvásárolt Vasárnap azt hirdeti, ebben a drámai helyzetben, amelyben több mint egy éve vergődünk, ebben még inkább azt jelenti, hogy az élet él és élni akar. Kifejezhetetlen, leírhatatlan és szavakkal kimondhatatlan az a hála, amit olvasóink iránt érzünk, amit támogatóink iránt, akik folyamatosan hozzájárulnak működésünkhöz a Hunčík Péter által egy éve számunkra alapított számlán, mert bizony, nekik köszönhető, hogy még mindig a régi formában, régi minőségben, a megszokott igényes tartalommal tudjuk hétről hétre nyomdába küldeni a lapot.

Feltámadunk.

A VASÁRNAP ugyanígy telt. Dolgoztunk, nem sok egyébről beszéltünk

Maja Lunde: A méhek története

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/15. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?