A magyar költészet napjára – Orbán Ottó: A walesi pártok

A walesi pártok

(Bökversben bőr alá adható hah-sajtó injekció)

Vérvád király, a gólkirály

elvan taplón, kován:

„Most látod”, úgymond, „mennyit ér

a szürkeállomány!”

„Nem kell ide ész, csak pár csenevész

újságíró nyafog,

hogy áj de fáj a néma száj,

mit vaskezünk befog?”

„Felség, hű ajkunk zárva van,

s fülünk is jobb, ha zúg,

csiklandja hír bár számtalan,

mind jól fésült s hazug.”

„Felség, tán mégsem ártana

egypár valódi hír,

a hír ravasz természete,

hogy némely sebre ír!”

„Meglátom én”, s parancsot ád

király: „Rablómesét!”

„S kit kedvelünk, hű alfelünk,

verj le még pár vesét!”

Vérvád király, a gólkirály

cselez és csúcsra tart,

van nála (náluk) tőr s kanál:

„Szúrj, és kavard a szart!”

Mondjahameri a bár neve,

hol csapnak este bált,

Mondjahameriben Teri, az éteri

élteti a királyt.

„Kinek mi jár, erély, irály,

lelkendező sorok,

s meglátja kend, lesz házirend

és megfúrt műsorok.”

S Vérvád király, a gólkirály

vágtat fakó lován,

s amerre tűz, mindenkit űz,

mint őrült ottomán.

„Ha-ha, mi zúg? Mily éji had?

Mi ez a záptojás?

Felköltetem titkáromat,

ő is paranoiás!”

„Ha-ha, huhog, zokog, sivít,

de én tudom, ki ő,

fülembe zúgja átkait

a kormányszóvivő!”

És dob döng, réz kong, húr vonít,

nem adja egy alább,

míg dalt szerez s táncot tanít

Lord Botfül és Faláb.

(1993)