Mese Huncutkának
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy légy. A légy az éléskamrában élt, nagyon jól érezte magát, hol egy szalonnán, hol egy kolbászon, hol pedig a kekszesdobozok tetején landolt. Megunta azonban jó dolgát, s elhatározta, hogy kiszabadul az éléskamrából, és világgá megy. Sok repdesés után sikerült egy egérlyukra akadnia, amelyen keresztül kimenekült a szabadba. Boldogan repkedett a légy a napsütésben, amikor észrevette, hogy a szemétdomb tetején egy öreg törölköző landolt. Mindjárt rászállt, s megkérdezte tőle:
– Törölköző, mit csinálsz?
– Itt rohadok a szeméttelepen. Életemnek semmi értelme.
Erre a légy azt felelte:
– Megyek világot látni. Jössz velem, törölköző?
– Igen.
Így már ketten mentek tovább. Egyszer csak meglátnak egy kapualjban egy haldokló kutyát. A légy rászállt az orrára, s megcsiklandozta. Erre a kutya kinyitotta a szemét, s megkérdezte a legyet, hogy mit akar. A légy azt felelte:
– Világgá megyünk, nincs kedved velünk jönni?
A kutya feltápászkodott, és azt mondta, hogy: – De.
Most már hárman folytatták az utat. Ekkor vették észre, hogy a királyi palotába a szolgák nyolc hordó aranypénzt vittek be. A hatodikból kigurult egy aranytallér, s egyenest a kutya lábánál állt meg. A kutya mindjárt megkérdezte:
– Hová mész, te pénzérme?
– Meguntam a társaim közt ülni a hordóban, így elgurultam, s most itt vagyok.
Erre a légy megszólalt:
– Mi világgá megyünk, nem lenne kedved velünk jönni?
– Szíves, örömest!
Így most már hőseink négyen ballagtak tovább. Ekkor megláttak egy roncstelepet, ahol régi autóalkatrészek, robogóroncsok, kerekek voltak. Észrevették, hogy a roncsok között egy Messerschmitt KR200 hever. Akrillteteje betört, sárhányója behorpadt, az utastér kárpitja roncsolódott, krómalkatrészei lehullottak, festése megfakult. A légy megkérdezte tőle:
– Hát te mit keresel itt?
– Én itt rohadok, megöregedtem, tönkrementem, gazdám kidobott, mert berozsdásodtam.
– Nem lenne kedved velünk útra kelni? – kérdezte a légy.
– Szívesen mennék, de a motorom egyik hengerfeje megrepedt és rozsdás. Benzinem sincs.
– Ne ijedj meg, a kutya elhúz téged – mondta a légy –, beviszünk egy benzinkútra, ahol rendbe tesznek.
Elértek a benzinkúthoz, ahol valóban rendbe is tették a kis autót, de a vándorok nem tudták kifizetni a költségeket. Ekkor előgurult az aranytallér, s megígérte, hogy mozgósítja társait, és kifizetik a költségeket.
A munkások elmosolyodtak, és útjukra engedték őket.
A kutya befeküdt a hátsó ülésre, a légy rászállt az indexkapcsolóra, a törölköző az első ülés háttámlájára feküdt, az aranytallér pedig a gázpedálra. És elindultak.
Egy sűrű erdőbe értek, ahol egy házat pillantottak meg, bementek, s megpihentek. A légy az imádott sajtjára szállt, belefúródott az egyik lyukba, és mélyen elaludt. A törölköző a ruhafogason szunyókált, a tallér az ékszeresdobozba feküdt a gyöngyök közé. A kutya az öreg kutyaólban talált helyet, a Messerschmitt a tornácon nyújtózott el.
A házra éjjeli csend borult, de közben megjöttek a tulajdonosok: a medve, a farkas és a róka. Bementek az ajtón. Keresték a villanykapcsolót, a medve a sötétben félt, és félelmében bekapott egy sajtot, amin éppen a légy ült. A légy huncut volt, a medve szájában a nyelvét és nyelvcsapját összekötözte, és megnyújtotta. A megijedt medve nagyot kiáltott, és kiköpte a legyet. Rohan a mosdóhoz, hogy szájat öblítsen, s elkapja a törölközőt, hogy megtörülközzön, de az idegent kapta el, amely nyaka köré tekeredett, és fojtogatni kezdte. Végül a törölköző a léggyel együtt kiszaladt a hátsó kijáraton a házból. A medve is menekülésre fogta a dolgot.
A róka szaladt az ékszeres dobozhoz, hogy mentse vagyonát, ekkor az aranytallér a hold energiáját felhasználva megvakította, s az rémülten rohangált a szobában. A tallér pedig társai után gurult.
A rémült róka és a farkas szintén menekülésre adta fejét, de elbotlottak a Messerschmittben, az pedig fellökte őket. A menekülők segítségért kiáltottak, akkor a kutya rájuk mordult, így világgá szaladtak a medvével együtt, mert azt hitték, hogy a házukban szellemek tanyáznak.
Vándoraink jót nevettek, előbb kifizették tartozásukat, s végül örökre elfoglalták a házat. És még máig is ott élnek, ha meg nem haltak.
Itt a mese vége, fuss el véle.
Rozsár Máté, 11 éves, Komárom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.