Meghalljuk-e a jó hírt?

Kedves Olvasók, hadd kezdjem ezt a gondolatsort egy személyes megtapasztalással: mivel egyházi életünk nagy része is online térbe tevődött át, vagy éppen a telefon segítségével tartjuk a kapcsolatot szeretett gyülekezeti tagjainkkal, sok alkalmat ad számomra Isten, hogy így lelkigondozzak, erősítsek, vagy csak egyszerűen elbeszélgessek mindazokkal, akiket most csupán e módon tudok elérni. Egy ilyen társalgás során kedves, idősebb gyülekezeti tagunk azt követően, hogy elpanaszolta nehézségeit, fájdalmait, veszteségeit, a következő kérést intézte hozzám: „Mondjon már valami jót a tiszteletes asszony, mert egy éve olyan, mintha csak rossz dolgok történnének! Ha bekapcsolom a tévét vagy a rádiót, csak rossz híreket hallok, ha valakivel a boltban találkozom, ott is csak a rosszat soroljuk, mintha már nem is lenne semmi szépség a világban. Már olyan szükségem lenne valami jó hírre, és tiszteletes asszony biztosan tud nekem ilyet mondani!”

Úgy gondolom, ez az egyszerű asszony nagyon sokunk vágyát fogalmazza meg: annyira ki vagyunk éhezve arra, hogy ebben az egy éve tartó szörnyűségben ne csak a homályt, az elmúlást lássuk – hiszen, ha csak ez jön hozzánk közel nap mint nap, akkor bedarál bennünket, felfalja maradék erőnket, hitünket és talán lelkünket is. A világból, a próbatételek elől nem szökhetünk meg, de nem mindegy, kinek a szemüvegén át nézzük ezt a mostani erőpróbát, ezt a járványhelyzetet! Nem véletlen, hogy több neves pszichológus is rámutatott már, ha hagyjuk, hogy a félelem és az aggodalom teljesen eluralkodjon rajtunk, elgyengül a szervezetünk, és hiába lesz minden óvintézkedésünk, jó eséllyel nyitott kapuval várjuk a vírust. Nem mindegy tehát, mire nézünk – és Kire tekintünk!

Ugyanakkor tény az is, hogy mostanra sokaknak elment már az ereje felfelé tekinteni. Belesüppedve a mindennapok bezártságába, bizonytalanságába, gyászába, reménytelenségébe, háttérzajként folyamatosan a járvány híreit hallgatva vagy saját bőrünkön megélve, csoda, ha belegörbültünk már testileg és lelkileg is e több mint egy éve tartó erőpróbába? Nem lehet senkit sem elítélni azért, ha jártányi ereje sincs már…

Meggyőződésem, hogy ezen a húsvéton Jézus épp azért jön hozzánk, hogy segítsen felemelni lehajtott fejünket, segítse kiigazítani meggörbült vállainkat, és magához simogasson azzal a kedves, szerény, de mégis határozott, ellenállhatatlan szeretetével, ahogyan egykor a földön járva tette számtalan követőjével, tanítványával, de ismeretlen, érdeklődő vagy éppen krízishelyzetben levő emberrel is. 2021 húsvétján, a szokott ünnepi pompa helyett Jézus csupán magára mutat: nézd, én felemeltettem a földről – Érted, és ezért az egész fájdalomba görnyedt világért. Felemeltettem, hogy felemeljem a te tekinteted is! Felemeltettem, hogy lásd: szenvedésem a bizonyíték arra, hogy pontosan tudom, mi zajlik ma körülötted – és benned is. Tudom, mit jelent a fájdalom, milyen az, ha nincs levegőd, vagy ha elhagyatva érzed magad. Felemeltetésem, halálom áldozat: lásd meg hát mögötte Isten örök fényét! Mert nemcsak a kereszthalál, a feltámadás is felemeltetés: bizonyítéka annak, hogy az élet mindig győz a halál felett.

Jézus jó híre, evangéliuma 2021 böjtjére és húsvétjára a legtöbb, ami embernek adható: felemeltetésével, áldozatával és szeretetével ma is képes „magához vonzani mindeneket”. S templomaink talán ismét zárva kell, hogy maradjanak, mégis jó hír az, hogy Ő nincs bezárva ezekbe a templomokba! Hol is van most a feltámadott Jézus? Hadd hozzak ide egy számomra kedves történetet családunk életéből!

Egyik gyermekünk mindig nagyon vonzódott a közeli esztergomi Bazilika monumentális épületéhez. Bár próbáltuk neki elmondani, hogy Jézus mindenütt otthon van, ő gyermekfejjel úgy érezte, Jézus „életvitel-szerűen” csak egy ilyen pompás épületben lakhat, persze, olykor ellátogat hozzánk is, vasárnap is ott van a zselízi templomban, de azért a hatalmas bazilikában csak jobban érzi magát a hétköznapokon. Éppen ezért gondolta, szeretné Jézust meglátogatni Esztergomban egy péntek délután, szeretné átölelni, és kis ajándékot is vinne neki. Meggyőző erőnk kudarcba fulladt, így maradt a személyes megtapasztalás, közben pedig egy kis gyomorgörcs: hogyan fogjuk elmagyarázni egy négyévesnek, miért marad el majd minden valószínűség szerint a személyes találkozás? A teológiai érvek egy kisgyermek esetében nem vezetnek célra, és hát a keresztyén ember tele van reménységgel, így mi is felkerekedtünk, hogy találkozzunk Jézussal egy csendes péntek délutánon, útközben bölcsességért imádkozva… Belépve a hatalmas templom ajtaján, kicsi gyermekünk előrefutott. „Jézus, itt vagyok!” – kiáltotta, s szaladt körbe-körbe, benézve mindenhova, készülve a nagy találkozásra. Kevesen voltak aznap a Bazilikában, így még jobban kopogtak kis léptei, s láttam, hogy kezd sírásra görbülni szájacskája… „Anyu, nincs itthon! Pedig biztos tudta, hogy jövök! Hova mehetett?”

Azt hiszem, Isten angyala állt mellettem akkor, mert átölelve a kis gyermeket, tudtam, mi a válasz: „Kincsem, tudod, Jézusnak nagyon sok dolga van. El kellett mennie a kórházba, mert egy kedves barátja nagyon beteg. Aztán el kell mennie bevásárolni a Tescóba, mert az egyik utcában egy egész család éhezik. S még utána is akad dolga: megy a mentőállomásra segíteni azoknak, akik éjjel is szolgálni fognak… Nem emlékszem, mi mindent mondtam még, de arra igen, hogy gyermekem arca felderült, és nyakamba csimpaszkodva így szólt: „Anyu, akkor most menjünk, segítsünk mi is Jézusnak! És ha majd jön Zselízre újra, találkozom vele, és majd otthon beszélgetünk, mert tudod, ott is biztosan jól fogja érezni magát!”

2021 rendhagyó húsvétján Jézus magához akarja vonzani ezt az emberiséget – bennünket is, Téged is. Ott lesz az otthonodban, veled lesz bánatodban, betegágyadon, próbatételeidben, kísértéseidben és magányodban is. Jó hírét, kegyelmét neked kell belekiáltani a világba, kiposztolni a Facebookra, vagy elmondani a telefonban: a jó hír pedig az, hogy ő ma is él, ott van Veled – és ott akar lenni azokkal is, akikhez lehet, hogy a Te lábadon, kezeden vagy épp a szíveden keresztül jut el. Így lehet ez a csendes húsvét áldássá mindannyiunk életében – hogy mi is áldássá legyünk az élő Jézus által mindazok között, akikhez ő küld ebben az ünnepben bennünket. Ámen.

Révész Csilla református lelkipásztor

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/13-14. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene