A búza fejtrágyázása

A fejtrágyázás célja, hogy a vetést követően a tenyészidőszak folyamán kijuttassuk a műtrágyát a talajba vagy a növényzetre, ezzel segítsük a növény kezdeti fejlődését. Ezen belül is nagyon fontos, hogy ne a megszokáson alapuló műtrágyázás kerüljön előtérbe, hanem szakszerű és harmonikus legyen a tápanyag utánpótlása.

Ahhoz, hogy az őszi búza elérje az 1 tonnás szemtermést a hozzá tartozó szalmával, 27 kg/t nitrogénre, 11 kg/t foszforra, 18 kg/t káliumra, 6 kg/t kalciumra és 2 kg/t magnéziumra van szüksége.

A főbb tápelemeket kiemelve, a búza nagyon érzékeny a nitrogénre, hiánya a gyenge vegetatív fejlődésben, világoszöld színben, rossz megtermékenyülésben, kis kalászokban és alacsony EMT-ben mutatkozik meg. Viszont a túltrágyázás is negatív hatással van a növényre, ez a rosszabb áttelelőképességben, vízpazarlásban, betegségekre való fogékonyságban, erőteljes vegetatív fejlődésben nyilvánul meg, amelynek következtében megdőlhet a szár.

A másik fontos elem a foszfor, amelynek hiánya antociános elszíneződést, rossz áttelelést, gyenge gyökérfejlődést, rossz termékenyülést, valamint gyenge kalász- és virágdifferenciálódást eredményez. A foszfor hiánya hatással van a sütőipari minőségre, de például a vetőmag minőségére is. A túlzott foszforadagolás viszont megakadályozhatja más elemek felvételét.

A búzánál a három fő elem közül talán a legkevésbé jelentős a kálium, hiánya viszont megmutatkozik a betegségekkel szembeni ellenálló képességben, a rosszabb szárazságtűrésben és szárszilárdságban, a gyengébb télállóságban, a mérsékelt szénhidrátképződésben, túlzott, de nem produktív bokrosodásban, illetve a levélszélek nekrózisában.

A mikroelemeknek számos részfeladatot látnak el, hiányuk azt idézi elő, hogy bizonyos folyamatok nem, vagy csak korlátozott formában mennek végbe a növényben. A kalciumnak a gyökérképződés mellett a sejtfal felépítésében és áteresztőképességében van szerepe. A magnézium aktiválja az enzimeket, és segíti a foszfor felvételét és a transzportot. A réz utánpótlására a hozamok és a nedvessikér-tartalom jelentősen emelkedik. Serkenti a légzést és a fotoszintézist is. A vas elősegíti a klorofillképződést, a cink akadályozza az auxinok lebomlását, valamint enzimaktiváló szerepe is van. A molibdénnek is más elemeket aktiváló szerepe van, és részt vesz a nikotinsav szintézisében. A bór szabályozza a növény vízháztartását, segíti a virágok megtermékenyülését, segíti a szénhidrátok képzését, valamint pozitívan hat a fehérjeszintézisre.

A búza esetében már ősszel fontos a foszfor és kálium megfelelő mennyiségének kialakítása, aminek a télállóság, stressztűrő képesség, gyökérképződés szempontjából van fontos szerepe. Ősszel a nitrogénnel való túltrágyázást kerülni kell, mert az a csapadékkal kilúgozódhat. Ősszel adagoljuk a N mennyiségének 30–40%-át. A fejtrágya igazán tél végén, kora tavasszal hatékony, az őszi vetésű búza a nitrogénigény legnagyobb mennyiségét két és fél hónap alatt veszi fel. A megosztott adagolás azért is indokolt, mert a nitrogénhez a növény könnyen felvehető formában jut hozzá. Tavasszal, február elseje után, illetve hóolvadást követően a nitrogén hatóanyagának 2/3-át kell kijuttatni. A szárba indulás kezdetén ajánlatos a második fejtrágya kijuttatása, ekkor a nitrogén 1/3-át célszerű a búzába kijuttatni. A későbbi fejtrágyázással nem annyira a mennyiséget, mint inkább a minőséget befolyásolhatjuk kedvezően.

-r