Monori Lili születésnapjára

Vasárnap

Szegény Dezső! Meg kell halnia! – mondja Pelikán József, a feketevágásra készülő gátőr Bacsó Péter filmjében, A tanúban. Hogy senki ne hallja az állat visítását, Gizikét, a lányát kéri meg, tartson egy gyors énekpróbával összekötött őrsgyűlést a vízparti házban. Monori Lili végzős a színművészeti főiskolán, amikor a szerepet játssza. Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd, énekli ő is, hogy a fenti hangerő elnyomja a pincében leszúrt disznó haláltusáját.

Monori Lili huszonnégy évesen, ezzel a mára legendássá vált alkotással írta be a nevét a magyar filmművészet nagykönyvébe. Legutóbb Reisz Gáborral forgatott a Rossz versekben, de a leggyakrabban Mészáros Márta rendezéseiben szerepelt. Az Örökségben Isabelle Huppert partnere volt, aki azzal gratulált magyar kolléganője 75. születésnapjához, hogy: Csodálatos kaland volt megismerkedni és együtt játszani Lilivel. Megindító lenne újra találkozni vele. Lili rendkívüli, egyedi színésznő.

 

Meglepte a francia sztár üzenete?

Csodálkoztam, hogy juthattam az eszébe. Aztán olvastam, hogy beszállt egy angol–magyar koprodukcióba, a Mrs. Harris Párizsba tart című mozifilmbe, amelynek egy részét Budapesten forgatják. Valószínű, ennyi kellett neki ahhoz, hogy rám gondoljon.

 

Mundruczó Kornél, a Proton Színház virtuális társulatának vezetője is írásban köszöntötte. Monori Lili nagybetűs művész, igazi alkotó. Tulajdonképpen nemcsak instrukcióra, de rendezőre sincs szüksége. A legnagyobb közülünk. A legkevésbé színész, mégis a leginkább. Megtiszteltetés és végtelen büszkeség, hogy a társulatunk tagja.

Kornél nagyon erősen kitett magáért. Gyönyörű, amit rólam írt. Reisz Gabi elemzésének is örültem.

 

Ő nyugodt energiáról és finom, mégsem modoros mélységről beszélt önnel kapcsolatosan. Idézem pontosan: Míg egy színész tökéletes jelenlétre törekszik, egy amatőr próbálja elfelejteni, hogy kamera előtt áll, és igyekszik a saját természetességét megtalálni, Lilinél nincsenek ilyen irányok és utak. Egyszerre egy amatőr egyszerűségével csinál mindig mást, egy színész pontosságával ismétel, és sosem távolodik saját magától sem, mindig megmarad Lilinek.

Születésnapi dicshimnusz. Mit fűzhetnék hozzá? Gábor a film vágása során jött rá, hogy miképpen is állnak a dolgok.

 

Láng Annamarival a Proton Színház Evolúciójában játszanak együtt. Ő is érdekeseket állít. Lili után nem jó lenni a színpadon, mert biztos, hogy jobb volt, mint te leszel, és éppúgy nem jó előtte sem lenni, mert utánad ő jobb lesz. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen vele egy időben lenni a színpadon. Amikor megtanult szöveget mond, olyan, mintha improvizálna, amikor improvizál, olyan, mintha megtanulta volna. Az Evolúcióban a lányát játssza.

Van egy harminc-negyven perces jelenetünk az előadásban. Az egész történet Wéber Kata* édesanyjáról szól. Kata írta a darabot, ezt az 1945-től máig ívelő családtörténetet. Éva, az anya, akit én játszom, Auschwitzban született, Léna, a lánya a holokauszt áldozatainak létrehozott alaptól vár segítséget a család talpon maradásához. Demens anyja azonban tagad, átír, hárít és maszatol. Nem akar szembesülni a múlttal. Erős a szöveg. A német és az osztrák közönséget is letarolta. Ez egy olyan dráma, amit nem lehet sem eljátszani, sem megemészteni, sem felfogni. Én ott nem tehetek mást, mint hogy magamat adjam. Kornél kanadai filmjében az én monológomat adta Ellen Burstynnek. Hogy kell ejteni ezt a nevet? Nem értem, miért kell máshogy mondani, nem úgy, ahogy le van írva? De komolyan! Egyébként ez a szerep rángatott ki a gödörből. Akkor váltam Lacától, Székely B. Miklóstól. A régi kapcsolatunk már nem fog visszatérni. Én már nem vagyok neki jó nő. Ő egyben mondja: jónő! A múltkor azt kérdeztem tőle, na, van már jónő? Mint a hetedikes gyerekek!

 

-filmarchívum. Volt férjével, Székely B. Miklóssal

 

Ha örömet akartok szerezni Lilinek, táskát vegyetek neki. Valami különlegeset, drága bőrből, zsebekkel. Ezt is Láng Annamari sugallja.

Én már ruhákat sem veszek. Minek? A koronavírus miatt be vagyok zárva a házba, Kisorosziban. Néha már azt mondom, megölöm magam. Nem bírom a bezártságot. Én mindig szabad ember voltam. Szabadon éltem, szabadon játszottam. Kilenc-tíz évesen már önfenntartó voltam. Apám cipőit árultam a piacon. Tizenhat évesen beálltam gépírónőnek, hogy legyen egy kis pénzünk.

 

És most, hogy se film, se színház, mivel telnek a napjai?

Jöttek hozzám tegnap az unokák, a fiam gyerekei. Kinyitottam a kaput, bár az orvos nem örül neki. Én sem szeretném, ha lélegeztetőgépre kapcsolnának. A szívem miatt veszélyben vagyok. A ház majd a gyerekeké lesz, ők tovább élnek. Sanyika, a fiam sokat áldozott rá, hogy rendbe tegye a dolgokat. Van itt egy nagyon pici szoba, de már oda sem tudtak bejönni a gyerekek. A kukára rakták az ajándékaikat. Lerajzolták saját magukat. Nyolcéves a kislány, hat a kisfiú. Nagyon édesek. A kisfiú pont olyan, mint a Sanyi volt. Mindenben hasonlít rá. Még színben is. Szőke, kék szemű. Én nagyon szeretlek, Zsombi, mondtam neki. Hát még én! – felelte. A kislány önmaga. Ő senkire sem hasonlít. Állati okos. Az az érzésem, mindent tud, ami felnőtt dolog. Sanyikának egy héttel korábban volt a születésnapja, mint nekem. Neki nem jó, amit én vettem, nekem meg az nem, amit tőle kaptam. Össze is zörrentünk egy kicsit.

 

És Rozi, a lánya, akinek Székely B. Miklós az édesapja? Ő hol tart a pályán?

Nappali szakos lett a Károli Egyetemen, színháztudományi szakon.

 

Amellett, hogy színésznő.

Iszonyatos anyagot kell megtanulnia. Az online óráik is rettenetesen hosszúk. Tanítási szünet idején kijött hozzám egy napra, hogy ne érezzem magam folyton bezárva. Fűtés nem volt, ki kellett hamuznom a cserépkályhát. De van egy radiátorom is, néha azzal melegítem be a szobát.

 

Pár évvel ezelőtt azt mondta, könyvet fog írni.

Bele se kezdtem. Ahhoz jó állapotban kell lenni. Van, akinek anélkül is megy ez, nekem nem. Na, de hogy írt nekem a Huppert-ke! Az Isabelle! Hogy én magyar nemzeti kincs vagyok. Ezt írta. Chére Lili, ezzel fejezte be. De én már elfelejtettem franciául. A fiam is, meg a menyem is beszélik a nyelvet, francia szakon végeztek.

 

Mit olvas mostanság?

Proustot. Az utolsó művét, A megtalált időt, amit haldoklása közepette írt. Elmondja benne, hogy ő nem élt, neki nem volt élete, csak a szereplők élnek, akiket megírt. Nagyon sokáig Proust volt a kedvenc íróm. Az eltűnt idő nyomábant évekig, megállás nélkül olvastam. Képtelen voltam letenni, olyan erős hatással volt rám.

 

-filmarchívum. Isabelle Huppert és Monori Lili az Örökségben

 

Elhiszi magáról, hogy már annyi, amennyi?

Így, hogy nincs befestve a hajam…! Én az arckrémekre is allergiás vagyok. Azt hittem, megkaptam a Covidot. Állandóan könnyezett a szemem, folyt az orrom. Aztán rájöttem, hogy a krémtől.

 

Van egy húga, aki pszichológus.

Mindig kitanít. Nem fontos a naptár, mondja. Az évszám sem számít. Az is mindegy, hány óra van. Súlyok vannak, azokra kell figyelni. Hogy melyik súly húz le a legjobban. És van-e, ami fel tud emelni, hogy normálisan lépkedj.

 

De nem érzi magát a mélyben, ugye?

Hullámzó nagyon. Megpróbálom tartani magam. Etetek. Itt a két macska és a kutya. Most is várják, hogy megetessem őket. Este bevettem három Xanaxot, nulla huszonötöst, hogy tudjak végre aludni. Ez a nem alvás teljesen kinyír. Elalszom, és négy óra múlva fent vagyok.

 

A maszkos létet hogyan viseli?

Hetvenöt évesen, szívelégtelenséggel? Fulladozom alatta. Hiába van rajta szelep, nekem nem fújja ki a levegőt, bent marad. Idegességemben képes vagyok letépni magamról. Félek, nehogy hívni kelljen a kórházat. Aztán passz, vége! Várom, hogy ne legyek már más, csak nyugdíjas. Hogy ne kelljen dolgozni.

 

Nem lesz nehéz színház nélkül élni?

Arra vágytam egész életemben, hogy nyugdíjas lehessek. Annyira idegtépő ez nekem. Én pályát tévesztettem. Ha eljutottam volna felvételizni a képzőművészetire, sokkal nyugodtabb lennék. De nem mehettem, mert akkor váltak a szüleim, az anyukám meg ott feküdt szívbetegen, hatszáz forinttal. Eljött hozzánk a rajztanárnőm, Magdi néni, könyörgött anyámnak, hogy mehessek a képzőbe, de anyám sajnos kidobta. Itt maradt bennem a kétség, hogy miért jár a kezem, mint a motolla a papíron. Egy baromi erő visszatart attól, hogy úgy, mint a Kozák Andris meg sokan mások, festegessek. De közben robbangat bennem a vágy. Maga a színészet… én ahhoz nem értek, sose értettem. Nem is hiszem, hogy valaki érthet hozzá. Ugyanakkor van bennem egy hűség a hivatásomhoz, mert a verseket nagyon szeretem. Az Irodalmi Színpad egészen fiatalon elbűvölt. Színházban tizennyolc évesen voltam először. Ruttkai, Latinovits, Vígszínház, Rómeó és Júlia. Olyan hosszasan smároltak, hogy kikészültem tőlük. Fentről néztem, a kakasülőről. Kimentem a mosdóba, kinyitottam az ablakot, már másztam felfelé, ki akartam ugrani, amikor megjelent az osztálytársam, hogy Róza néni azt mondta, most már gyere be! Azóta többször is megelégeltem már az életet. De még itt vagyok. Amíg a szívem engedi.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?