Hegyi Zsuzsa: Újraolvasás a járvány idején

Újraolvasás a járvány idején

Ez már így marad, vagy vége lesz egyszer? Elkeseredett, dühödt pillanatokban böffen fel a kérdés. Muszáj, hogy vége legyen, hogy ne torzítsa már el arcunkat a maszk, mondja az ép elme, mielőtt még szépen, lassan csúszna lefele a borúlátás ronda kapuja felé.

Addig is kapaszkodik. Jobban tud, jobb mankókkal botorkál, kóricál, s láss csodát, még repül is az olvasni szerető. S ha épp mákja van, nem koslat ám sehová, csak a kézzel is elérhető poros polcaihoz. Akkor gyerünk! A régiekhez. Hiszem, hogy a nagy regényeket nem elég egyszer olvasni. Kétszer is kevés. Öt, nyolc, tíz év után egészen mást adnak, jó esetben sokkal, sokkal többet, akár meg is változtatnak, megváltanak. Thomas Mann A varázshegye, Goncsarov Oblomovja, Márquez Száz év magánya, hogy csak azokat vegyem, amikhez igen lassan, nehezen nőttem fel. Nem jó pillanatban közelítettek, nem jó pillanatban közelítettem. S mennyi még az ilyen, a maiak között is! Nagy szerencse, ha a sors visszahozza a mondatokat, a kérdéseket, a verssorokat, kősziklás mentsvárakra lelsz. Nincs kedvenc íróm, költőm, nincs kedvenc könyvem. Véletlenszerűen olvasok újra. Portörlés közben kerül a kezembe, a rádióban hallok róla, furcsa emlékről jut az eszembe, vagy más oka van. Dosztojevszkij A félkegyelműjének már többször is nekifutottam, úgy igazán soha nem értem a végére. Most igen. Katartikus élmény volt. És keresem, kutatom a ma élők között Miskint, a félkegyelmű őszintét, az idióta igazat, néha rábukkanok, s bámulom, mert számít, hogy mostanában nem neki osztanak lapot. Mostanában sem. Nehéz napjai vannak a világon.

*

Könyvcserebere, avagy Vannak még vágyaim

Régtől tudom, hogy lettek csodahelyek, ahol csak úgy el lehet vinni a kitett könyveket, azért jó, ha viszel is olyanokat, amik neked már nem kellenek. Régtől vágytam rá, hogy a városunkban is legyen ilyen. Lett. Annyira megörültem, hogy azonnal megpúpoztam egy szatyrot, mentem, vittem. (Volt ez még a járvány előtt.) Hiszen annyi év alatt összejött garmadával, ami nem nagyon kell, amit tán ki se nyitottam, tán nem is fogok, meg olyan is, amit kinyitottam, de nem az én ízlésem. Gyorsan született sok esetben az ítélet, viszlek téged is, s ha a kupacnyi helyett találok csak egyet is, már megérte. Vannak még vágyaim...

Ritkítani kell, a fiaim is megkérdik, anya, mi lesz ezzel a sok könyvvel, ha..., olvasnak ám ők is, de mást, egyszer meg, sok évvel ezelőtt, amikor már nagyon rászorult a felújításra az alaposan lelakott lakásom, azt morcogta a festő, na, ide se jövök többet, csak botladozni lehet a sok könyvkupacban. Ritkítok, mert magam is csak botladozom, nézem a porgöngyölegeket a polcokon, s ezt sem, ezt sem, meg ezt sem fogom elolvasni, ez meg már nem érdekel, mondom. A dedikáltak maradnak, amit a szeretteimtől kaptam, azok is, amit régesrégen a jó bizonyítványomért, azok meg pláne. Naponta mentem a könyvcsereberére, mikor még lehetett. Hajnalonta reméltem a csodát. S lőn. Lett egy rég akart Nádasom, egy Esterházym, egy Dusza Istvánom, meg még sok, amire nem is lenne pénzem. Jó, néha azért úgy vagyok ám, mint egy régi virágtartóval, amit levittem a kuka mellé, s mire felértem, meg is bántam. Futottam vissza, de már elvitte valaki. Akkor gondoltam, hogy amit egyszer elajándékozol, azt soha ne vágyd vissza, jó helyen lesz, visszajön többszörösen. Nekem mindig visszajött. A könyvcsereberén is. Vannak még vágyaim... A könyvek mellett egy másik, hogy ha újra kinyílik a világ, mindenhol, minden utcasarkon legyen egy könyvcsereberés polc. Egy olyan, hogy ami nekem már nem kell, azt neked adom, s boldogan turkálok abban, ami neked már nem kell.

Vannak még vágyaim...

 

***

Másnap VASÁRNAP volt. No – gondoltam este, olvasgatás közben –, holnap hétországra szóló alvás következik. És újból beletemetkeztem a könyvembe.

Fekete István: Ködös utak

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.
Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023
Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/10. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?