A védőoltásnak köszönhetően kitörhetnek az éves szobafogságból

A hosszú telefonbeszélgetések, csetelések sem pótolják az együttléteket. Elmaradt a templomlátogatás, az utcán és a boltban mindenki ingerült, türelmetlen.

Koronavírus a nagycsaládban

Egy hatvanas és egy hetvenes éveiben járó baráti házaspár tagjaival beszélgettünk, akik enyhébb tünetekkel vészelték át a koronavírus-fertőzés tavaszi hullámát. Egyikük sem kényszerült kórházi kezelésre, enyhébb hőemelkedésre, köhögésre, izom- és gyomorfájdalomra panaszkodtak. A hatvanas éveiben járó Szilveszter elmondta, az influenzához hasonló tünetei voltak neki és a nejének is, de nem vették félvállról a betegséget, mivel éppen akkoriban értesültek egy ismerős házaspár haláláról. Pihentek, rengeteg folyadékot, vitamint fogyasztottak. Mindkét baráti család közös háztartásban él a gyerekeivel és az unokákkal. Nem kizárt, hogy valaki a fiatalok közül fertőződhetett meg a munkahelyen. Szilveszterék meglepőnek tartották, hogy a negyvenes éveiben járó fiuk sokkal nehezebb tünetekkel küzdött, mint ők. A hetvenes éveiben járó Ilona nem titkolja, hogy több hónappal a koronavírus-fertőzést követően is rendkívül fáradékony. Még most sincs kedve, ereje tenni-venni a ház körül.

„Egészségesebben étkezünk, mint korábban, jóval több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk. A betegséggel járó emésztési problémák miatt csaknem teljesen kiiktattuk a zsíros húsokat. Nyomasztó volt a karantén, mert igazából nem volt kedvem semmihez, még a kedvenc kézimunkáimat sem tudtam befejezni, idén elmaradt a farsangi fánk sütése, elég sokat gubbasztottunk a tévé előtt. A felépülést nehezíti, hogy elmaradnak a családi találkozók, ünnepségek. Meglepett, hogy néhány családban megtartják ezeket, ráadásul még meg is sértődnek azokon, akik nem fogadják el a meghívást! Úgy tűnik, ők még nem fogták fel a fertőzés veszélyét és annak hosszan tartó következményeit” – tette hozzá Ilona.

Csetelés az udvardi otthonból

Nehéz időszakon van túl az udvardi idősek otthona. Balogh Csaba, a Claritas nonprofit szervezet ügyvezetője elmondta, a lakók többségét és a személyzet egy részét is érintette a koronavírus-fertőzés, és halálesetük is volt. A központban élők egy évig nem hagyhatták el az intézményt, őket sem látogathatták. Rendszerint cset-beszélgetéseket folytattak a családtagjaikkal, és sokan jelenleg is ezt teszik. Balogh Csaba elmondta, most már sokkal biztatóbb helyzetben vannak, mint múlt év végén, mivel a lakosok és a személyzet ezen a héten megkapták a második védőoltást. Két hete ismét megnyitották a nappali foglalkoztató központot, amelynek hét kliense szintén megkapta már legalább az első védőoltást, és több idős személyt a napokban oltanak be. Előzetes egyeztetést követően látogatókat is fogadhatnak a lakók, elmehetnek a boltba, sétálhatnak az udvaron. Nagyon megnyugtató az idősek otthonában élők számára, hogy nem kell lemondaniuk a szentmisékről sem, a szertartásokat helyben tartják, van gyónási és áldozási lehetőségük is a hívőknek.

„A bezártság idejében jóval nagyobb hangsúlyt fektettünk arra, hogy a lakók megfelelő elfoglaltságot találjanak maguknak. Felvettünk még egy szociális dolgozót, hogy még többen foglalkozzanak az itt élőkkel. Csoportos foglalkozásokra nem volt lehetőség, de az itt élők megértették a válsághelyzetből adódó óvintézkedések fontosságát. Kreatív kézműves foglalkozásokkal múlatták az időt. Februártól az intézménybe látogatók csak három napnál nem régebbi negatív koronavírus-teszttel léphetnek be a központunkba”

– egészítette ki az elmondottakat Balogh Csaba. Korábban kirándulásokat is szerveztek az idősek otthona lakóinak, ám ezekre még egy ideig nem keríthetnek sort.

Pozbán az időseket is tesztelik

„Elég tűrhetetlen ez az állapot a községünkben, mivel az emberek már belefáradtak a történésekbe, a folytonos tesztelésekbe. Pozbán kevés olyan idős lakosunk van, akinek nincsen helyben hozzátartozója. Segítséget tőlünk olyan lakosaink is kérnek, akiknek van családjuk, de rászorulnak a külső segítségre is. Emberi kötelességünk ilyenkor támogatni őket, hiszen senki sem tudhatja, hogy mikor szorul ő is segítségre” – mondta Ivanič Katalin, Pozba polgármestere. A heti tesztelések kapcsán Ivanič Katalin elmondta, a helyi lakosok részéről aránylag csökkent az érdeklődés, viszont mindig több az olyan idegen személy, aki átutazóban van Pozbán és letesztelteti magát. „Sok munkaadó tesztel, és már többen átestek a koronavírus-fertőzésen, ezért nem jönnek a hétvégi szűrővizsgálatra. A március 6-i tesztelés emiatt rövidebb ideig tart, 8-tól várjuk a lakosokat a művelődési házba és 15.45 órakor lesz az utolsó mintavétel. Bízom benne, mint annyian mások is, hogy már nem tart soká ez a kór, és a nyár folyamán visszatérhetünk a régi kerékvágásba” – hangsúlyozta Ivanič Katalin. Pozbán több alkalommal osztottak textil arcvédő maszkokat, és a Rákóczi Szövetség jóvoltából FFP2 95-ös maszkokat kaptak ajándékba, melyeket a tesztelésekkor osztottak szét a lakosoknak. Az idős pozbaiaknak elsősorban a gyakoribb orvoslátogatás miatt van szükségük arra, hogy hétnaponta teszteltessék magukat.

Gizi néni már bánja

A kicsi ház ablakai nem sok fényt engednek be a konyhába, ahol a kályha duruzsolása mellett a hetvenes évei végén járó Gizi néni teát szürcsölgetve, keresztrejtvényt fejtve, rádiót és elsősorban híreket hallgatva töltötte az elmúlt hónapokat.

Az idős asszony a biztonság kedvéért még a szomszédos bérlakásban élő bátyját sem látogatta meg idestova fél éve, pedig más rokona már nincs. „A kezelőorvosomat felhívtam telefonon, a nővérke bedobta a postaládába a receptet, amit tegnap kiváltottam a gyógyszertárban. Hazafelé jövet bevásároltam, a fájós lábú bátyámnak is vettem kenyeret, de a földszinti lakásban élő szomszédnak adtam be az ablakon. Azt mondták, ne látogassuk egymást. Internetem, számítógépem az nincsen, ezekben a cudar időkben jobban jártak azok az ismerőseim, akik annak idején a nyugdíjasok klubjában elmentek egy ilyen tanfolyamra. Most beszélgethetnek egymással a képernyőn keresztül, én csak képeslapot szoktam írni jeles alkalmakra, ünnepekre, nálunk a boltban még kapható. Telefonálni nem szeretek, mert már nem túl jól hallok. A templomot bezárták, ahol találkozhattam a helyi asszonyokkal, úgy hallottam, hogy most már a piacot is lezárják…” – mondja Gizi néni. Amint elérkezett az enyhe idő, a nyugdíjas asszony a kis családi ház előkertjében kapálgat, időnként meg-megállnak a kerítésnél a szomszédok, elmondják, mi újság a járási székhelyhez közeli faluban, és meghallgatja a hangosbemondóban, hol és mikor lesz a következő hétvégi tesztelés, és mikor gyűjtik be az osztályozott hulladékot. Ha kinyílnak az első nárciszok, ismét kerékpárra ül, visz belőlük a temetőbe.

„Nem félek az elmúlástól, de azért szeretném még megélni, ahogy újra kivirágzik az almafám, és jó lenne ismét kiülni az ismerősökkel meg a bátyámmal a ház előtti kispadra, ahová egész délután süt a nap” – teszi hozzá Gizi néni.