Csoda egy dolog a levél, hát még ha regény lesz belőle. Vagy beleszól a regény történéseibe. Próbáljuk csak ki!
Hiába Zoom és Skype és társaik, a levél továbbra is tartja pozícióját, vannak dolgok, amelyeket így szokás közölni és intézni (kedves olvasóink sem videócseten diktálják a Kopertát). Ugyan a postás fél lábbal már az internetre költözött, a postát pedig még annyira sem látogat(hat)juk, mint koronának előtte, de ha más nem, ott a jó öreg (mármint fiatal) e-mail. Írjunk most különösen sok levelet, amikor élőben nem találkozhatunk, amikor pedig épp nem írunk, és nekünk sem írtak, olvassunk!
Levél, regény
Az iskolában, kis szerencsével, jól megtaníttatták velünk, hogy bizony létezik olyan regény, amely levelekből áll össze – nem is fa-, nem is valós levelekből, hanem a szerző által kitaláltakból. Ez pedig alapjaiban határozza meg a művet – hiszen a valóságban is másként beszélünk, mást mondunk el élőszóban, megint mást írásban. Szokás azt mondani a levélregényről, hogy itt a cselekményről és történésekről átkerül a fókusz a levélíró belső világára, gondolatai ábrázolására, ahogy ezt látjuk is Goethe híres művében, Az ifjú Werther szenvedéseiben. Viszont, ha Bram Stoker közismert klasszikusára gondolunk, már inkább a cselekmény jut eszünkbe, mint az, hogy ez egy levélregény – no, csak azért szólok, nehogy ettől ijedjünk meg a leginkább az (újra)olvasáskor. Zárójel nélküli zárójelben: miután újraolvastuk, és megnéztünk a Sorozat rovat ajánlását, sorra vehetjük a Drakula kismilliomodik, ezúttal a Netflixen futó feldolgozását: ez is kosztümös sorozat, a forgatás egy része pedig Szlovákiában zajlott, szóval a környezet ismerős lehet.
Expressz!
A magyar klasszikusok közül ott vár ránk, levélregény-újraolvasókra, a Fanni hagyományai Kármán Józseftől, egy „szép léleknek és érzékeny szívnek” története, de ha nem kérjük ilyen direkt módon a szentimentalizmust, akkor a kármáni hagyományokat is megidéző Weöres Sándor-mű lehet az áldozatunk: a Psyché látszólag „egy hajdani költőnő írásait” tárja elénk, holott dehogy, hanem…
És kereshetjük, várhatjuk, böngészhetjük a fiktív leveleket még annyi más helyen. „S a zárdába most különben is folyton jöttek sürgönyök, ajánlott levelek; fiókházakból kérdezősködtek, korteskedtek; ez átmeneti, fejetlen időben kissé nagyobb hűhóval ment minden, mint egyébkor.” Lám, minél zűrösebb egy időszak (lásd: járvány), annál több a levél, de azért figyeljünk is ám, ne hagyjuk, hogy a levélhordó álarca mögé bújva „szörnyűséges és undok fantom” jusson be hozzánk, ahogy történt ez az idézetet adó Hangyabolyban, Kaffka Margit regényében. Hanem inkább olvasgassunk, kényelmesen, békességben, majd nyúljunk levélpapírért!
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/9. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Az elveszett levél
Lehet ugyan levelekből regény, de egy levél hiánya is alakíthatja egy mű menetét – és ebből következő tanulság, hogy a valós életét is. Márai Sándor regényében (Eszter hagyatéka) a főszereplő békéjét egy távirat zavarja meg, és kiderül, soha nem kapta meg a neki szánt szerelmesleveleket, pedig még akár bármi is lehetett volna, ha nem lopják el. Vagy nem? Hagyják csak ránk, ezt majd mi olvasóként eldöntjük.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.