A fiatalok széppé akarják tenni Vlček Erik hatodik olimpiáját

Vlček Erik: A fiatalok motiválnak

A kajakosoknak is szemükre vetették a rendbontást. „Megértem az embereket, hogy morogtak” – reagált a rangidős Vlček Erik (39), aki eddig öt olimpián három érmet szerzett, s emellett tízszeres világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok. „Nem szép dolog előre tolakodni. Sokan úgy érzik, hogy nem jogos az oltásunk, s nem lehet meggyőzni őket, megmagyarázni nekik, hogy mi az, és mi nem. Főként, ha valaki elveszítette a családtagját. Neki egy olimpia emellett lényegtelen. Bonyolult dolog ez.” Mint ahogy az is, hogy Erik egy esztendeje a kaliforniai edzőtáborból a járvány miatt idő előtt hazatérve a komáromi hajóházban töltött karanténban törte el a jobb lábát, csúnyán. „Már a karantén is fura volt, az elején jártunk, ismeretlen volt az egész, s nagyon szigorúak voltak a szabályok, még a legközelebbi családdal is öt méterről, a kerítésen át beszéltünk, mindenki szörnyen félt, és Szlovákia jól is állt, akkor igen odafigyelt. És a világ is: lefújták az olimpiát. Féltünk a járványtól, de nagyon szomorúak voltunk a halasztás miatt, mert keményen készültünk, a legnehezebb, legmonotonabb téli felkészülést elvégeztük, ekkor jött a korona.”

Fotó: TASR

Senki nem ujjongott, hogy egy évet kell várni a lehetőségre, Eriknek meg különösen nem esett jól a halasztás: 38 évesen, profi szinten jóval több, mint két évtized után nyugalomra vágyott. Úgy tervezte, tavaly még utoljára, hatodszorra is elindul az ötkarikás játékokon, s ha ráadásul sikerül éremmel hazatérnie, csodálatosabb nem is lehet a búcsú. Ráfér egy nagy pihenés, ami szerinte sem lesz teljesen sport nélküli. Bár az ötéves kisfia sportoló akar lenni, de a nagyobbik semmiképpen. „Nagyon nehéz és bonyolult volt az elmúlt, őrült év – summázza a legsikeresebb hazai kajakos. – A lábtörés, a bezártság, semmit nem lehetett tervezni. Az egész időszak egy nagy bizonytalanság volt mindenben, a felkészülésben, még ősszel sem tudtunk kimozdulni. Mindent kihasználtam, ha otthon kellett lennem, megkértem, hogy hozzanak egy evezőpadot, azon edzettem. Tudtam, hogy nem az igazi, de bíztam benne, hogy azért jó lesz, legalább csinálok valamit. Mindig bennem volt, hogy nem adom föl, motivált, hogy még ott akarok lenni ezen az olimpián.” Nekem, a kívülállónak úgy tűnt ez az olimpiai felkészülés, mintha meg kellene mászni a Mount Everest csúcsát. „Én inkább hullámvasútnak mondanám – reagál. – Amikor már azt hittük, hogy jó lesz, minden normálisan működik, lehet járni evezni, elmentünk Szolnokra edzőtáborba, beterveztük, hogy Amerika helyett elutazunk Olaszországba, egyszer csak minden másképp lett. Egyik is, másik is megbetegedett, Botek Ádám, Gacsal Ákos, néhány fiatal, én otthon vártam, elkapom-e. Amikor végre mindenki egészséges lett, s gondoltuk, edzhetünk, megint közbejött valami.”

Február 11-én indultak Amerikába, az elmúlt évekből jól ismert edzőtáborba, abban a hitben, hogy ugyanazok a feltétek várnak rájuk, amelyek előtte jól beváltak. „Bízom benne, hogy kevesebb lesz a hajó a vízen, hogy nem lesz tömeg. Persze, a tesztelés pluszköltség, és már nagyon óvatosan reménykedem bármiben.”

Azután, hogy Erik tavaly a lábát törte, a fiatalok unisono harsogták: elviszik Eriket Tokióba. „Ez azért nem teljesen így működik – végre mosolyog. – Vagyunk hatan-heten tényleg jó kajakosok, akiknek van esélyük, hogy ott legyünk Tokióban, viszont csak öt a kvóta, valaki otthon marad. A négyesben sincs senkinek biztos helye, az itthoni versenyen kell bizonyítani. A fiatalok tehetségesek, jó kajakosok, nagyon szeretek velük versenyezni, nagyon tudnak, engem ők motiválnak. Ha ők nem lennének, már rég befejeztem volna a versenyzést, de így, hogy vannak, látom, létezik egy csapat, amelyikbe érdemes bekerülni, mert tudom, folyton képesek javulni. S ha köztük lehetek, jól fog menni.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/8. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene