Egyszer így, egyszer úgy

Petőcz Kálmán – Fotó: Somogyi Tibor

Az alábbi gondolatok már régóta motoszkálnak a fejemben. Eddig sohasem vetettem őket papírra, mert úgy gondoltam, nagyon sokan félreértenék a jó szándékot, ami megírásukra késztetett. Az a vita, ami az utóbbi hetekben a népszámlálás kapcsán, azon belül a nemzeti identitásra vonatkozó kérdések körül kialakult, azonban arra késztetett, hogy mégiscsak megírjam.

Megírjam, mi a baj azzal a gondolkodásmóddal, amely csak „tiszta” magyar vagy „magyar” magyar szemmel képes szemlélni a világot. E szemlélet szerint a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe dicsőséges honfoglalás, majdhogynem előre elrendeltetett esemény, Isten népe számára igazságtétel. Viszont, ha mások jöttek vagy jönnek (a magyarok előtt vagy után, teljesen mindegy), akkor azok barbárok, betolakodók, bocskoros parasztok, hegyekről lemászott tótok, vagy elvetemült éhenkórász migránsok.

Ha a magyarok háborúznak és csatát nyernek, az fényes győzelem és az igazságosság beteljesülése. Ha vesztenek, az hátba döfés, árulás, azért mindenki más tehet, csak a magyarok nem, mert ellenük összefogott az egész világ, amelyet semmi más igyekezet nem hajt, csak a magyarokat eltüntetni a Föld színéről.

Ha a szlovák állam „leszlovákozza” az állampolgárait, függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól, az a veleszületett szlovák bunkóság és nacionalizmus ékes bizonyítéka, annak a jele, hogy a magyarokat nem veszik emberszámba. Ha a magyarok teszik ugyanezt – „lemagyarozzák” akár a mai, akár a történelmi Magyarország összes lakóját, függetlenül attól, hogy az tót, német, rác, zsidó vagy oláh volt, az teljesen rendben van, az a magyar nép és a magyar állam nagylelkűségének jele. Annak, hogy a magyar állam nem tesz különbséget a polgárai között. Ha egy szlovák, zsidó vagy szerb asszimilálódik vagy identitást vált, az dicséretes, és ha ráadásul nagy dolgokat visz véghez, büszkélkedünk vele, mint a magyar nemzet hős fiával. Ha egy magyar vált – bármilyen okból vagy bármilyen körülmények következményeképpen – identitást, az kutyafajzat, nemzetáruló, janicsár, megvetendő féreg, gyereke meg korcsszülött.

Magyarország állítólag sohasem volt multikulturális ország, a magyar nép és a magyar faj ugyanis tiszta. Tiszta magyar. Sajnos (vagy hál’ istennek), ez sohasem volt igaz – Szent István előtt sem, utána meg aztán már pláne nem. Szent István neje is német volt, ahogy megannyi európai uralkodó kapott feleséget az Árpád-házból, tehát ha így vesszük, a királyi családok is „vegyes” nemzetiségűek voltak. Ennek az elismeréséhez persze az kellene, hogy az asszonyt, a nőt is emberszámba vegyük, hogy elfogadjuk, neki is van némi joga átadni az identitásából valamit a gyereknek. (Ez fordítva, a férfira is vonatkozik.)

A Magyar Tudományos Akadémia által nyilvántartott 13 magyar Nobel-díjas személyből csak egy volt „tiszta” magyar (ha egyáltalán). Persze, ha valaki tiszta magyarnak érzi magát, mert szülei és nagyszülei is magyarnak tartották magukat, és őt így nevelték, az teljesen normális. Ezt senki épeszű ember meg nem kérdőjelezheti. De az is normális, ha valaki vegyes családba született, a szülei mindkét identitást szeretettel közvetítették neki, és ő ezt vállalni akarja. Igen, a nemzeti identitás érték, amely gazdagítja a világot. Azonban sohasem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nem magyarként vagy szlovákként, hanem elsősorban emberként jöttünk a világra. Minden más csak azután következik. Erről, sajnos, gyakran megfeledkezünk. Állandóan panaszkodunk, hogy elnyomnak, semmibe vesznek, meg nem értenek. De ha egy tőlünk még kisebb népcsoport vagy identitását féltő társadalmi csoport emeli fel a szavát jogaiért, azt mi is lehurrogjuk, sárba tiporjuk, szolidaritást vele nem vállalunk. A magyar nemzet állítólag a legelnyomottabb és legtöbb szenvedést megélt nép Európában. Igen, a magyarokat számos igazságtalanság érte. De a szegény zsidók, ugye, azok csak egy múló, elhanyagolható epizód voltak a történelemben. Meg az örmények meg a kurdok meg a porrá zúzott lengyelországi lemkók, meg a sok millió ukrán meg fehérorosz háborús halott. Szokták mondani, hogy a magyarok a történelem betegei. Igen, sokat foglalkozunk a történelemmel, csak nagyon felületesen, és keveset tanulunk belőle.

Sokan közülünk csak és kizárólag magyar szemmel képesek nézni a világot. Lenézzük és kiutáljuk a hajléktalanokat, más szexuális irányultságú vagy nemi identitású embereket, háborús menekülteket, testi vagy szellemi fogyatékkal élőket, másként gondolkodókat, vegyes házasságban élőket. Pedig ezek nem (csak) a magyar közösségen kívül létező entitások, hanem a közösségünkben is élő, vér-hús emberek. Így aztán velünk sem vállal hovatovább senki szövetséget, még azok is elfordulnak tőlünk, akikre eddig számíthattunk.

Ideje lenne feleszmélni, hogy a magyar kisebbség még megérje a 22. századot.

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/6. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most még egyszerűbben megteheti IDE KATTINTVA.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?