Távoktató: Nem rossz, de jobb lenne az iskolában

Fotó: Shutterstock

A távoktatás visszatért, és kitartóbb, mint a múlt tanévben volt. Kívülállóként képernyők előtt magányosan ülő diákokat képzelhetünk el, akik folyton valamilyen csoportos videohívásban vannak – de hogyan látják ők a helyzetet?

Kiforratlan, sőt maga a káosz – ilyen és efféle egyszavas válaszokat is kaptunk a diákoktól, akiktől a távoktatásról érdeklődtünk. De nem csak borúsan a helyzetet, előnyöket is soroltak ám: többet vannak a családjukkal, az utazók egy csomó időt spórolnak, önállóbbak lettek a tanulás terén. Rendhagyó módon feleletválasztós kérdésekkel is készültünk, így tizenhármuk reakciójából következzen elsőként egy kis statisztika.

Semmi sincs rendben?

A válaszadóink közel fele végzős gimnazista, de mindannyian valamilyen kezdet vagy befejezés idején élték meg a járványt és a távoktatást, tehát fokozott bizonytalanságban teltek és telnek a napjaik. Több olyan hír is érkezett a világ különböző pontjairól, hogy a diákok szorongást tapasztalnak ebben a rendkívüli helyzetben, így elsőként arról érdeklődtünk, ki érzékelt hasonlót. És bizony, megerősítették a híreket, amelyek szerint a diákok 2/3-a szorong az otthontanulás miatt: 6-an időnként, 2-en gyakran, 5-en viszont szerencsére azt válaszolták, hogy nincs ilyen problémájuk.

A következő kérdésünknél talán a legtanulságosabb megfigyelni való, hogy a „minden rendben van így” válaszlehetőségre senki sem klikkelt. Hogy tisztázzuk: a kérdés maga arra vonatkozott, okoz-e nehézséget a jelenlegi helyzet a tanulásban, a tananyag elsajátításában. Több mint 60%-uk (azaz 8-an) állítja, hogy komolyabb gondjai ugyan nincsenek, de sokkal nehezebb így, további 4-en kezdeti gondokról és mostanra javuló helyzetről számoltak be, 1 diák pedig komoly gondokkal küzd.

Különös kezdet

Beilleszkedni egy új osztályba normális időkben sem egyszerű, és ehhez hozzátartozik a tanárokkal való megismerkedés, az új rend és rendszer kiismerése is – hát most aztán fokozottan nehéz. Az ötödikeseknek és elsősöknek mindössze néhány hét jutott az osztályteremben, azóta csak online tanulnak, barátkoznak, ismerkednek. Két válaszadónk szerint voltak annyit az iskolában, hogy a személyes kapcsolatokkal ne legyen gond, egyikük szerint a virtualitásban is lehet szocializálódni, de ezzel nem mindenki ért egyet. „A virtuális térben kialakult kapcsolataimra, az osztály közösségére talán túl pesszimistán tekintek. A virtuális új barátaimat nem is biztos, hogy igazi barátaimnak nevezném, sőt! Talán nem is ismerem őket, annak ellenére, hogy nap mint nap írok velük. Néha arra gondolok, hogy mikor visszamegyünk, egyáltalán fogok-e tudni beszélgetni azokkal az emberekkel, akikkel mostanában. Semmi összetartás nincs, van pár klikk, és ha valamit például kérsz az osztálycsoportban, választ feleslegesen vársz.” Más arról ír, hogy a nap 24 órájában csetel a legjobb barátjával, akivel mindössze négy hét alatt kerültek egy hullámhosszra, de az osztály nem összeszokott, és azt is várja már, hogy a tanárokhoz valódi arcot tudjon társítani.

Ami hiányzik

Annak is jócskán főhet a feje, aki végzősként várja a távoktatás végét (és semmi szalagavató!). A megkérdezettek közül ketten írták, hogy nagyrészt tisztában vannak azzal, mi vár rájuk a tanév végéig (és ehhez kötődően a következő tanévben és intézményben), négyen pedig úgy gondolják, hogy a távoktatás csak hab a tortán, enélkül is bizonytalanság lenne. Másik négy diák viszont rengeteg kérdőjelet lát maga körül, és azt se tudja, hol áll a feje.

Ami a leginkább hiányzik nekik: egyértelműen a bártokkal töltött idő, ezt 1 kivételével mindenki jelezte, és 6-an külön hiányolják az iskolán kívüli foglalkozásokat. 4 panasz érkezett arra, hogy nem érzékelik, mikortól kezdődik a szabadidejük, mert az iskola beköltözött az otthonukba, szintén 4 olyan válasz lett, hogy megszaporodtak a súrlódások a családtagokkal, 2-en pedig a nyakukba szakadó plusz házimunkát adnák le igencsak szívesen.

Felborult bogárkaként

Így jártak ők, a diákok Kotiers Ráhel Annamária, a komáromi Selye János Gimnázium végzőse szerint. „Vannak ügyes lábai, de nagy erőfeszítések árán tudja magát visszafordítani, aztán muszáj megpihennie, csak azután mehet tovább.” Elsőként hiányzott a kapcsolattartási platform, alig tudták követni a tanárokkal való kommunikációt, és néha bizony úgy érzi, vissza-visszaborul a bogárka. Ingázóként sok időt megspórol az utazás kiesésével, de cserében rengeteg időt kell a számítógép előtt töltenie, és internetgondok miatt még így is megesett, hogy lemaradt. Hollósi Csabának (érettségiző, SJG) is az utazáson megtakarított idő éri a legtöbbet, és végzősként úgy tudja már csoportosítani az idejét, hogy arra jusson több, amit a jövője kapcsán fontosnak lát. Ugyanakkor rendszerszintű megoldással könnyítene a helyzeten: a tantermi és az otthoni oktatást is felfrissítené újszerű módszerekkel. „A távoktatás számomra maga a káosz. Hirtelen jött, és senki nem volt felkészülve rá. A legnagyobb baj, hogy még mindig nem látok változást, sok tanár már alkalmazkodott bizonyos szinten, tudják kezelni az online felületet, de külön módszert arra, hogy lenne effektívebb a tanítás, még nem találtak ki.” Szerinte minden szereplőnek nehéz ez a helyzet, és a megértés a legfontosabb.

Rendet a káoszba!

Káoszként látja a helyzetet Tóth Karola (érettségiző, SJG) is, de tapasztal javulást, hisz lassanként mindenki hozzászokik, így vagy úgy. „A legnagyobb hátránya, hogy nincs idő magunkra. Bár sokan szinte megbotránkozva mondják erre, hogy hisz egész nap otthon vagyunk és nem csinálunk semmit, csak ülünk pár órán át a számítógép előtt. Kijavítom: nem pár órát, hanem szinte egész nap ott ülünk.” És hogy ebből lesz-e tudás is, a diáktól is függ: egy inkább a névtelenséget választó diák a pozsonyi Duna utcai gimnáziumból úgy látja, ugyan a tanárok mindent megtesznek, de ha a diák inkább elbliccelné a számonkérést, most aztán megteheti. „A távoktatás alatt csakis rajtad áll, hogy mennyit tanulsz meg. Hirtelen rengeteg időd van, talán túl sok is, és vagy szétcsúszik az életed, vagy ha össze tudod kapni magad, szuperül kihasználhatod.” A kontroll hiányát Karnay Ábel (kilencedikes, MTAG) is hiányolja: „Nem vagyok olyan biztos abban, amit tanulunk, mert nem érzem magamon a figyelő szemeket úgy, mint az iskolában. Viszont sokat tanultam a számítógépes alkalmazásokról, és az időmet is jobban be tudom már osztani.”

Ülünk egyedül

Hátfájás. Röviden ennyi – mondja Gőgh Leona (elsős gimnazista, MTAG), aki a barátokkal közös időt is hiányolja, de cserében ott a családja, és persze a saját szobája. „Rendes körülmények között csak a hétvégékre utazok haza. Számomra annyiban a tanulás is könnyebb, hogy a kollégiumban mégsem olyan a környezet, mint otthon a szobámban, egészen másak a lehetőségek.” De sajnos nem mindenki ennyire szerencsés: az egyik elsős válaszadónk, aki inkább nem vállalja nyilvánosan a nevét, arról számolt be, hogy feszültség van otthon, a családban, a rendszeres étkezések elmaradnak, és ettől a metabolizmusa felborult, fáradékonyságot és ingerlékenységet tapasztal. Ez utóbbit említi Andruska Emese (érettségiző, SJG) is, aki e téren a társadalmi kapcsolatok hiányában látja a legfőbb gondot. „Nem igazán tudok előnyöket mondani tanulás szempontjából. Becsülöm a tanárokat, hogy mindent beleadnak, de képernyőn keresztül sokkal nehezebb átadni és befogadni a tananyagot. Nekünk, végzősöknek, ez plusz idegeskedéssel jár, hiszen az érettségi már az ablakon kopogtat jóformán.”

Időgazdálkodás

A legtöbben talán abban látják a pozitívumot, hogy így vagy úgy, de megtanulnak gazdálkodni a tanulásra szánt idejükkel. Az egy dolog, hogy sokszor nem kell korán kelni, de így legalább még többet készülhet például az érettségire, aki akar, és esetleg olyankor is, amikor normális esetben más órán kellene ülnie. Mindenesetre kevesebb anyagot tudnak átvenni, és ezt nemcsak a tanárok veszik észre, hanem a diákok is, köztük Domján Lala (érettségiző, SJG). „A mostani tanévben már sokkal rendszerezettebbek az élő órák, és az alkalmazkodás a megtartott tanórák számán és a gyerekek hozzáállásán is látszik.” Egyrészt tehát minél több időt töltenek távoktatással, talán annyival kifinomultabb lesz a rendszer, másrészt viszont annál többet is veszítenek. „Rövid távon jó volt, hogy itthon lehettünk, de az idő előrehaladtával már nem mondanám ezt pozitívumnak” – jegyzi meg Zalaba Imre, aki az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium elsőse. Egy introvertált (és nevét sem vállaló) diák szerint visszahúzódóbbként szinte kellemes ez a biztonságosnak ható távolság, de még így is vannak napok, amikor nem tud örülni az otthonlétnek. „Néha azt érzem, megőrülök otthon, máskor meg nem tudom elképzelni, milyen lesz visszamenni.”

Merthogy egyszer ennek is, az iskolába való visszatérésnek is eljön az ideje, csak ki kell várni. Mindenesetre csupán egyetlenegy diák válaszolta azt, hogy jól van ez így is, ahogy most van. Hárman egy egészen új oktatási rendszert vizionálnak, amelyben kombinálható a tantermi és a távoktatás. A többiek mind azt mondják, hogy visszamennének az iskolába, méghozzá mielőbb.

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/6. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti ITT.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?