Kép Canva
A karácsony, a szeretet ünnepe sajnos nekem huszonhat éve fájó pont, mert december elején vesztettem el szeretett férjem, akivel huszonöt évet éltünk boldog házasságban. Egyedül maradtam a kilencéves kisfiammal, erőt csak az adott, hogy fel kell nevelnem, hogy rendes ember legyen belőle.
Ebben nagyon sokat segített a hitem is, hiszen a templomban szolgáltam mint harangozó és sekrestyés. A fiam hattól tizenöt éves koráig ministrált. A Jóisten segítségével sikerült szakmát és érettségit adni a kezébe. Ma már nős, harmincöt éves A felesége ügyes, csinos, okos, az iskola és óvoda igazgatónője, két gyermekük van. Nagy segítség neki az édesanyja, aki a második szomszédban lakik. Ők a Lévai járásban, én a Komáromiban élek. Igaz, fiam nem a szakmájában dolgozik, de mint kamionos is jól keres. Nem is erről akartam írni, csak hát ő az egyetlen, akire számíthatok, meg a kis menyem szeretetére. Mert van még két lányom. Sajnos, az egyik Olaszországba ment férjhez, a másik elvált, ő az, aki hátat fordított nekem, és felém se néz három éve. Azóta volt két gerincműtétem, két kisebb szélütésem. Hívtam, de ő gőgösen lecsapta a telefont. Pedig három éve, hogy kiszálltam az autójából. Elköszönt, azóta se kép, se hang. Egy semmiségen volt félreértés, és a mai napig nem akar meghallgatni az én Kati lányom. Hát ilyen nehéz szívvel, fájdalommal, mit várhatok a karácsonyi szeretettől. Pedig mindenben támogattuk, míg a férjem élt, utána is sokat segítettem neki a ház körül. Volt úgy, hogy éjjel egy óráig pikíroztuk a paprikát. De ebben az anyagias világban neki csak a pénz és az autózás az isten. Az én gyermekkoromban, az ötvenes években az ajándék a meleg ruha és cipő volt. A szaloncukrot mi még főztük, csokit nem is láttunk, gumicukrot és krumplicukrot néha kaptunk egy csomaggal, amit elosztottunk háromfelé, mert a húgom csak a hatvanas évek végén született. Emlékszem, egyik évben nagy hó volt, és mi síruhát és egy szánkót kaptunk, sírtunk is örömünkben. Sajnos, nekem még babám és kockáim se voltak, de így is boldogok voltunk. Megtartottuk a szentestét, a böjtöt, éjféli misét, és békés, boldog volt a karácsony. Ne haragudjanak, hogy ilyen hosszan írok, de úgy érzem, kicsit könnyebb lett a lelkem.
Katim,
Addig gyere haza,
Míg édesanyád vár,
Míg érzed megszokott illatát
A családi háznak.
Siess hát haza, mondj el mindent,
A rosszat és a jót.
Mindent, ami a
Szívedből szól.
Hisz az élőnek kell a virág,
Nem a síromra száz gyertyaláng.
Az egész szerkesztőségnek békés, boldog új évet kívánok sok-sok szeretettel:
özv. Štefankó Erzsébet, Bátorkeszi
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.