Angela 16 év után búcsúzik

Merkel

A demokratikus Nyugat legrégebben regnáló vezetője, a világ legbefolyásosabb nőjének tartott Angela Merkel idén visszaadja tisztségeit. Sosem volt a hangzatos ígéretek és teátrális gesztusok embere, mégis korszakot neveznek majd el róla.

Hétvégén zajlott a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) kongresszusa, amelyen a párt élére új elnököt választottak. Ezzel egy húszéves fejezet végére került pont a második világháború óta legsikeresebben szereplő német párt történetében, hiszen Angela Merkel 2000 óta töltötte be a pártelnöki funkciót. Idén szeptemberben pedig a kancellári tisztséget is leteszi, mert nem ő lesz a CDU listavezetője, holott sokak szerint simán tudna nyerni ismét. Egyrészt, mert nincs igazán komoly ellenfele, másrészt, mert a német szövetségi kormány népszerűsége a járványhelyzet kezdete óta megnőtt.

Nem tudta, hogy lengyel

Angela Dorothea Kasner 1954-ben született Hamburgban, apja evangélikus lelkész, anyja latin–angol szakos tanárnő volt. A család nem sokkal Angela születése után átköltözött Kelet-Németországba, mert a szovjet megszállás után a keleti blokkhoz került országban hiány volt lelkészekből. Angela Lipcsében 1978-ban fizikusi diplomát szerzett, majd kvantumkémiából doktorált. Vezetéknevét első férjétől, Ulrich Merkeltől kapta, akitől 1982-ben, öt év házasság után elvált.

2013-ban kezdtek cikkezni a lapok arról, hogy Merkel apai ágon lengyel származású, ez pedig be is igazolódott. Kiderült, amit neki otthon sosem említettek, hogy nagyapja 1930-ban Kaźmierczakról németesítette a nevét Kasnerre, Poznań városában pedig még mindig ott él a család egyik ága. A lengyel újságírók találtak is egy idős rokont, aki még emlékezett rá, hogy Kasnerék a 70-es években a leveleikben emlegették Angela lányukat, akinek minden esélye megvan rá, hogy sikeres fizikus legyen, csak ő épp nem gondolta soha, hogy ez az Angela lett 2005-ben a német kancellár. A hírek Merkelt is meglepték, fenn is maradt egy anekdota, hogy Donald Tusktól, az Európa Tanács lengyel elnökétől megkérdezte, hogyan ejtik helyesen a Kaźmierczak nevet.

Fizikusból politikus

A kancellár életrajzírói szerint alapjaiban határozta meg politikai világnézetét, hogy Németország keleti felében, vagyis egy nem szabad, nem demokratikus országban nőtt fel. Az addig a reál tudományok iránt érdeklődő Merkel 1989-ben került közelebb a politikához, amikor a keletnémet Demokratischer Aufbruch (ébredés) mozgalomnak kezdett dolgozni. A párt adta az első és utolsó demokratikusan választott keletnémet kormányt, amelynek Merkel a helyettes szóvivője lett.

Ahogy a két Németország egyesült, az Aufbruch egyesült a CDU-val, Angela Merkel pedig először a Bundestag képviselője, majd 1991-től német ifjúsági és nőügyi miniszter lett. A következő kormányban környezetvédelmi miniszter, amikor pedig pártja, a CDU elveszíti az 1998-as választást, Merkelt előbb a párt főtitkárává, majd 2000-ben az elnökévé választják. Ehhez persze kellett az is, hogy Helmuth Kohl lejárassa magát egy pártfinanszírozási üggyel. Az akkori törvények kimondták, hogy a pártok kötelesek nyilvánosságra hozni adományozóik nevét, Kohl viszont egy 1,5-2 millió márkás adományról nem akarta elárulni, kitől kapta. Angela Merkelt addig a lányának nevezte, viszont Merkel nem állt Kohl oldalára a felelősségre vonási ügyben, hanem túllépett korábbi munkakapcsolatukon.

2005-ben már ő a CDU kancellárjelöltje, és bár a választást a szociáldemokrata SPD nyeri, nem tudják megkerülni a CDU-t és bajor testvérpártját, a CSU-t, így Merkel előtt megnyílik az út. Összehoz egy széles koalíciót a párttal, amely addig a legnagyobb ellenlábasa volt. Itt mutatta meg először, hogy a politikát nem az érzelmek terepének tekinti, hiszen a szociáldemokraták komoly lejáratókampányt folytattak ellene, és nem is vették komolyan. Ennek ellenére koalíciós partnert csinált belőlük, ráadásul nem is utoljára.

Kis lépések

A nevével fémjelzett másfél évtizedet olyan események tarkították, mint a még 2003-ban G. W. Bush amerikai elnök által elindított iraki háború, a 2009-es orosz–ukrán gázválság, az euróövezet válsága (amibe 2011-ben a Radičová-kormány belebukott), valamint a 2015-ös menekültválság. A külpolitikában egyértelműen az amerikaiak felé húzott, euroatlanti irányultságában hajthatatlan volt, Oroszország és az autoriter rezsimek felé keményebb fellépést szorgalmazott (gazdasági szankciók a Krím 2014-es bekebelezése után, amelyek ellen Robert Fico akkori szlovák kormányfő például hevesen tiltakozott). Merkel Busht egyértelműen támogatta az iraki háború során is. Nagyon megértették egymást, és jól tudtak együtt dolgozni Nicolas Sarkozy francia elnökkel (2007–2012). Gyakran érvelt a szabadság eszméjével, a legfelsőbb értékek közé helyezve. „Ahol nincs szabadság, ott nem tud az ember szárnyaló kreativitása kibontakozni. A történelem többször megmutatta, mire képes az ember a szabadság érdekében.”

Merkelt a kis lépések politikusának tartják, aki soha nem ígérgetett grandiózus dolgokat, és mindig az adott helyzetet tekintette kiindulási pontnak, de ezekkel a kis lépésekkel nagyon messzire tudta vinni az ügyeit. Gyakran szokta idézni Helmut Schmidt korábbi német kancellár ismert mondását, hogy „akinek víziója van, menjen orvoshoz.”

Ami nem működik

Merkel politikai emlékezetéhez mégis talán a multikulti társadalom és a Wilkommenskultur szavak kötődnek majd, hiszen ez az a téma, amelyik a legtöbb ellenséget szerezte a kancellárnak, és amelyet ő sem tudott megoldani. Az ezredfordulótól kezdve Németország ismét fokozott munkaerőhiánnyal küzdött, ennek egyik megoldásaként kezdték hangsúlyozni a Wilkommenskulturt, vagyis hogy Németország tárt karokkal várja a más kultúrájú embereket, és segít nekik beilleszkedni. A multikulti eszméje szerint egymás mellett tudnak élni merőben különböző kultúrájú népcsoportok. A török vendégmunkások németországi beáramlása egyébként még a 60-as évek elején kezdődött, amikor a két ország kormánya egyezményt kötött arról, hogy török munkások a jobb kereset reményében mehessenek könnyített körülmények között Németországba dolgozni. Alapvetően azzal számoltak, hogy ezek az emberek dolguk végeztével, pénzük megkerestével hazaköltöznek, azonban sokkal nagyobb számban telepedtek le Németországban, mint ahogy várták. 2010-ben már Angela Merkel is kijelentette, hogy a multikulturális társadalmi modell megbukott Németországban. A 2015-ös menekültválság idején mégis úgy döntött, hogy Németország beengedi a Magyarországon rekedt menekülteket, és az utánuk érkezőket. A menekültek kötelező kvóták szerinti uniós elosztását viszont nem sikerült keresztülvinnie.

Az iszlám Németország része – mondta többször Merkel, ami részéről ismét nem egy vízió, hanem egy ténymegállapítás volt. De számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az új lakosoknak alkalmazkodniuk kell a német kultúrához. „Véleményem szerint egy teljesen fedett nőnek szinte esélye sincs integrálódni Németországban” – mondta a muszlim nők hagyományos ruhaviselete kapcsán. A multikulti és a Wilkommenskultur problémáit tehát ő is csak örökölte, és tovább is adja utódainak.

Ellenfelei és részben párttársai leginkább azért bírálták, mert szerintük Merkel a legtöbb fontos témában kettős beszédet folytat. A másik gyakori kritika, hogy a „Mutti” balközép-zöld pártot csinált a kereszténydemokrata CDU-ból: a választások előtt gyakran jobbra indexelt, majd mégis balra fordult.

Azt viszont ők sem tudják elvitatni tőle, hogy zsinórban megnyert négy választást, és meg tudna nyerni egy ötödiket is.

A bulvárnak unalmas és szürke

Angela Merkel a bulvársajtó rémálma. Ha valakiről véleménye van, megtartja magának, ha valakinek mond valamit, azt az a másik is megtartja magának. Nem szeretett tehát senkinek beszólni, sem flancolni, nincs költséges hobbija. Gyereke sem született, jelenlegi férjével Joachim Sauer egyetemi professzorral 1998 óta házasok, és egy bérelt lakásban élnek.

2010-ben a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai és kormányzati levelekből kiderült, hogy bizonyos amerikai diplomaták a Teflon becenevet ragasztották Merkelre, mivel minden lepereg róla.

2014-ben a medencecsontját törte egy svájci síbalesetben.

2019 nyarán egy hónapon belül háromszor is remegni kezdett nyilvános rendezvényeken. Sokak szerint ezek már a kancellár legendás munkabírásának és hiperaktivitásának korlátait jelezték.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/3. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?