Hit nélkül nincs gyógyulás

sorosk

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” (A. Einstein)

Nagyon sokan kerültek már olyan helyzetbe, amikor első gondolatuk az volt, hogy itt a vég, ebből nincs kiút. Aztán néhány nappal a felismerés után jobb esetben összeszedi magát az ember, és átgondolva a lehetőségeket, felveszi a harcot, egy új gondolat veszi át a hatalmat: nem adom fel, legyőzök minden akadályt! De mi az, ami segít túlélni egy ilyen helyzetet, állapotot? Mindnyájan valami másra esküszünk. Vannak az orvostudományban bízók, vannak az örök optimisták, ott van a mélyen hívők csoportja, és nem kevesen vannak, akik mindhárom dologban hisznek egyszerre. Ám ami mindegyikőjükre egyformán jellemző, teljesen átértékelik addigi életüket, és a többi ember világhoz való viszonyát.

Vidám lélek jótékony hatása

Rengeteg vizsgálat bizonyítja, hogy a jókedv, a humor pozitív hatással van az emberi szervezetre. Semlegesíti a stressz hatását, erősíti az immunrendszert és fokozza a gyilkos sejtek aktivitását, ezáltal fontos szerepe van a rák elpusztításában is. De vajon képesek vagyunk-e mindezt figyelembe venni, amikor egy csapásra kiderül, az életünk forog kockán. Mikor a halál, az elmúlás, a mindent és mindenkit itt kell hagyni gondolata erősebb, mint a lehetséges jó, vagy akár pozitív gondolatok.

Nem nézek tükörbe

Ezért is volt számomra meglepően kellemes a beszélgetés Marikával. Mikor az utcán összefutottunk, gyorsan, szinte hadarva mondta, találtak egy csomót a mellében. Második találkozásunkkor nyoma sem volt annak, hogy műtét után van. Szinte vidáman beszélt a lábadozásáról. Végül virtuális csevegésbe kezdtünk. Kértem, meséljen őszintén az érzéseiről, mostani helyzetéről. Az első, amit válaszul kaptam, egy kórházi fotó volt, ezt írta hozzá: „Ezt nem hiszem el, a filmekben nem ilyen a mennyezet.” Meglepődtem, kicsit mosolyogtam is, aztán folytattuk a beszélgetést. „Mikor megtudtam, mi a baj, hosszú ideig káoszt, vihart éreztem legbelül. Sokáig sajnáltam magam, nem értettem, mi történik körülöttem, olyan gyorsan zajlottak az események. Vizsgálatok, műtéti előkészületek. Csak miután lassítottam, jöttek a kérdések: miért pont én, mivel szolgáltam én erre rá? Aztán pedig haragudni kezdtem az egész világra. Kerestem a lehetőségeket, beszélgetni kezdtem hasonló sorsú társakkal, és a családom mellett, mert belőlük merítettem erőt, kezdtem talpra állni. De egyetlen dolog sohasem jutott eszembe, az, hogy nem én kerülök ki győztesen.” Az orvosának volt egy megjegyzése, ami után először döbbenten hallgatott, majd összeszedte magát, és felvette azt a bizonyos kesztyűt. „A vizsgálat után lazán megjegyezte, hogy nem én vagyok sem az első, sem az utolsó. Akkor azt mondtam, most pedig én vagyok az első és az egyetlen. Kezdjük, de ma és nem holnap!” Az értékek, a világlátás is megváltozik. „Most már felfoghatatlan számomra, hogy az emberek rohannak, hajtanak, sietnek, de itt valóban rádöbbenünk, hogy amit eddig fontosnak hittünk, az mind-mind csak illúzió. Itt megváltozik a fontossági sorrend.” Azt mondja, akármilyen nehéz is a mostani időszaka, egyetlen dologtól mégsem tudta eltántorítani, ez pedig a humora. A legkisebb változásokat is megpróbálja viccesre venni. „Egy kiadós nevetés ellazít, felold és talán egy kicsit feledteti a problémámat. Ezért is nem nézek most tükörbe.”

Hit nélkül nem megy

Sándor azt mondta, megkönnyebbülést érzett, mikor végre, hosszú idő után kiderült, mi lehet a rosszullétei oka. „Majd egy év kellett ahhoz, hogy végre fény derüljön, mi is állhat az állandó gyomorproblémák hátterében. Egy MRI-vizsgálat után közölték velem, agydaganatom van. Őszintén bevallom, megkönnyebbültem, az volt az első gondolatom, hogy végre meggyógyítanak.” Természetesen Sándor is bizakodott, utána olvasott, érdeklődött a lehetséges kezelési módszereknek. „Az igazi sokk akkor ért, mikor az orvosok elmondták, hogy sem műtétre, sem pedig a Prágában alkalmazott Gamma-késsel történő besugárzásra nem vagyok alkalmas.” (Stereotaxiás sugársebészet a sugárkezelés egy típusa. Alkalmazására akkor kerül sor, ha műtéti beavatkozás nem lehetséges.) Mit tesz ilyenkor egy jó barát, egy ismerős? Első reakciója, biztatni a bajba kerülőt, jó ötletekkel előrukkolni, nagyszerű tanácsokat adni. De mit mond erre az érintett, ő vajon hogy érzi magát közben? „Én tisztában vagyok azzal, hogy a barátok csak jót akartak. De a legrosszabb mégis az volt, mikor elárasztottak a pozitív gondolkodás fontosságával. Az kegyetlen, hisz el sem tudják képzelni, milyen érzés, amikor az ember tíz métert sem képes megtenni rosszullét vagy hányás nélkül.” Azt mondja, túl van huszonnyolc sugárkezelésen. Át kellett értékelnie addigi aktív életét, ami rengeteg lemondással járt. Feladta a munkáját, teljesen átszervezte a mindennapjait. Egyetlen dolgot azonban nem adott fel, a hitét és azt az eltökélt szándékát, hogy meggyógyul. „Minden alkalmat megragadok, hogy hasznosan töltsem az időmet. Elvégzek apróbb munkákat a ház körül, sokat sétálok, és ami a legfontosabb, itt van mellettem az az ember, aki mindehhez erőt ad, a feleségem. Ami azért egy kicsit aggodalomra ad okot, hogy a daganatom növekszik, minden MRI-kontroll alkalmával egy-két millimétert. De bízom benne, hogy megállapodik, és én még sokáig itt leszek.” Amit azonban nagyon hiányol, hogy az orvosok nem találnak időt egy őszinte beszélgetésre.

Lilla vágya

„Amikor megtudtam, hogy daganatom van, az volt az első gondolatom, hogy engem egy daganat nem küld padlóra. Dolgoztam, párommal neveltük a gyerekeinket, és bíztam az orvostudományban” – kezdi a beszélgetést a csinos fiatal édesanya. Eleinte könnyen vette az akadályokat, minden lehetséges orvosi vizsgálatot, konzultációt végigjárt. Az első negatív orvosi vélemény után addig kutatott, olvasott, míg nem talált másik lehetőséget. „A családom segítségével mindent végigjártunk, utaztunk hosszú kilométereket, végighallgattunk rengeteg orvosi véleményt, bontottunk fel várva várt szakmai nyilatkozatot, de soha nem adtuk fel. Pedig szinte mindenütt ugyanazt mondták: nem vállalják a kezelést, nem alkalmas az épp kiszemelt kezelésre. És volt, ahol lazán vették, látva a rengeteg orvosi szakvéleményt, azonnal levonva a következtetést, úgysem gyógyítható. Ennyi nemleges válasz után kerültem egy fantasztikus szakorvoshoz, aki figyelmesen végighallgatott, magyarázott, biztatott, és mellettem volt a nehéz, kilátástalannak tűnő helyzetekben.” Lilla azt mondja, sokszor érezte, hogy már csak a csodában bízhat. Ami számára a legfontosabb, hogy a hite pedig erősebb mindennél. Egyetlen vágya, hogy lássa felnőni gyermekeit, és még sokáig érezze családja szeretetét.

Isten nélkül nincs gyógyulás

Betegség vagy bármilyen más probléma, baj, elviselhetetlennek tűnő teher súlya alatt ösztönösen fordulunk az ima felé. Nem múlik el nap, hogy ne kérnénk Isten kegyelmét, segítségét. Még a legjobbnak hitt orvosi gyógymódok mellett is Isten az, akihez csendes magányunkban szólunk, akiben megbízunk. Sokszor halljuk, tapasztaljuk, hogy a beteg még a legszínvonalasabb kezelések mellett is kéri, várja lelkésze megnyugtató szavait, egy meghitt beszélgetést vagy imát. Várva áldást, bűnbocsánatot, feloldozást, megnyugvást, gyógyulást. Mert ennyi mindent ad nekünk az Istenbe vetett hitünk, és az Ő szeretete.

Ezért is különösen fontos Nt. Molnár Zsolt csicseri református lelkész mindenkihez szóló üzenete arról, mit jelent a hit, az ima egy ember sokszor kilátástalannak tűnő életében. „Amikor az ember betegség terhét hordozza – lehet az testi, vagy lelki –, egyetlen cél lebeg előtte, meg akar gyógyulni. Egy-egy betegségben arra döbbenünk rá, hogy bár sok gyógymódot kipróbáltunk, egy reménységünk marad, Isten. Mi az első reakció egy betegség alkalmával? Gyorsan menjünk orvoshoz. Miután megtörténik a vizsgálat, meghallja a diagnózist, elkezdődik a kezelés, a keresztyén ember tudja, hogy imádkozni kell. Tudja és érzi, hogy betegség idején, vagy a kilátástalannak tűnő útszakaszokon még inkább megerősödik abban, milyen jó, hogy az Áldott Orvos Jézus Krisztus mellettünk van, aki meg tud gyógyítani. Már a konfirmációra való előkészület alkalmával megtanítjuk a gyermekeinkkel is, hogy betegség idején forduljunk orvoshoz, s meg ne vessük Istennek segítségét, amit a tudomány által nyújt nekünk.

De sötét árnyat hoz életünkre az is, ha valaki szeretteink közül beteg. Akkor egy kicsit mindannyian belebetegszünk: nem ízlik úgy az ebéd, elköltözik az öröm a házból, nem pihentet az álom. Félelem és aggódás árnyai ülnek mindenütt. Sokszor bizony mit sem ér a pénz, a hatalom, a kivívott tisztelet. Sokan akkor döbbennek rá, nagyobb ott a baj, mint a pénz hatalma. Ha valaki súlyos beteg, reménytelenül kezd besötétedni az út. És mégis jó ez a próbatétel valamire. Mert egy súlyos betegség, kilátástalannak tűnő helyzet odaviszi az embert Jézushoz. Ahhoz, hogy egy ember, aki talán eddig nem Jézus útján járt, végre elismerje isteni hatalmát, gyakran nehéz próbákat kell megtapasztalnia. El kell érkeznie életének egy olyan pontjára, ahol már nem segít a tekintély, a hatalom, a vagyon, ahol megtörik minden büszkeség, ahol már csak egyetlen lehetőség van: imádkozni, leborulni és könyörögni! Nincs a világon még valami, ami úgy odahajt egy embert Krisztushoz, mint éppen a baj, a testi vagy lelki szenvedés, betegség.

Valaki egyszer azt mondta, hogy sokan vannak a mennyben olyanok, akik nem kerültek volna oda, ha Isten nem bocsátott volna rájuk betegséget, próbákat. Nem jó dolog az, hogy az emberek csak a próbák idején fordulnak igazán Isten felé, és keresik Jézust. Az azonban vigasztaló, és reménység töltheti el a hívő embert, hogy Jézus ilyenkor is elfogad. Ne szégyelljük hát soha, ha életünk valamilyen baja vagy betegsége hajt oda Jézushoz. Urunk gondviselő szeretetét lássuk inkább benne. Igaz, gyakran úgy tűnik, mintha hiábavaló lenne minden, a leborulás, a kérve könyörgő imádság, Jézus segítőkész szeretete. Van úgy, hogy a kegyetlen tények elvágják az emberi reménység utolsó sugarát is. Amikor betegségünkben fájó szívünk azt érzi, hogy most már mindennek vége, késő minden segítség. Nem marad semmi és senki, csak Jézus Krisztus. Talán néha éppen ezt akarja betegségeinkkel, hogy ne maradjon más, csak az Ő közelsége és hatalma. Csak az Ő biztató szava: Ne félj, csak higgy.”

Utószó

„Az orvos csak kezel, míg a Jóisten gyógyít” – vallja a tudomány és hit kapcsolatáról dr. Csókay András idegsebész. Szerinte a hit kérdése nem téma orvosi körökben. Azt mondja, sajnos a tudomány nem akar fejet hajtani. Azt akarja bizonyítani, hogy mindenható tud lenni. Pedig nem tud.

Rajczi Emília

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/2. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?