Vasárnap home office-ból

A parlamenti választásoknak köszönhetően szolid reklámbevétellel számolhattunk, elnyertük a KKA támogatását a lap kulturális rovataira, az Olvasmány mellékletekre, gőzerővel dolgoztunk a weboldalon, munkatársaim megannyi ötlettel álltak elő, amelyek már csak a megvalósításra vártak. Soha jobb körülmények nem voltak még a jelenlegi csapat életében, mint amilyenre kilátás mutatkozott. Ám ahogy Réka is említi a bevezetőjében, hamar eljött március, 12-én láttuk egymást utoljára, 13-a volt, péntek, amikor mindenki otthon maradt. Annyira hirtelen és váratlanul jött, hogy maga a dátum abban a pillanatban akkor sem jelentett volna semmit, ha történetesen babonásak vagyunk, észre sem vettük, mindenki a munka összehangolásán fáradozott. Installáltuk a gépeinket, a szerkesztőségi programokat, ki kellett találni, hogyan érheti el mindenki a legkönnyebben otthonából is a közös platformot, hogy kerülnek egyikünktől másikunkig a szövegek, a képek, hogy kerülnek a megszerkesztett változatok a grafikushoz, onnan vissza, végül a nyomdába. Ki kellett találni, hogyan tudjuk elérni azt, hogy mindenki ugyanazzal a változattal dolgozzék, hogy valóban a javított kerüljön a javítottak közé, mert eleinte ez sem volt ám egyértelmű. Égtek a telefonvonalak, a fülem belezsibbadt, a szám kirojtosodott, a torkom berekedt, a fejem, mint a kaptár, mert megállás nélkül beszéltem és hallgattam, miközben megállás nélkül jelzett a készülék, hogy valaki más is hív. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk e-mailben is kommunikálni, hogy senki ne maradjon le semmiről, persze mindig akadt valaki, akinek kiesett egy fázis, és kérdezett, telefonon, levélben, újra meg újra… Azt gondoltam, ez maga a bolondokháza, sokáig bírni így nem fogjuk. Napjában vagy ötven e-mailt váltottunk, miközben természetes módon mindenki az én végső válaszomat várta, a definitív döntést. Amikor megjelent az első otthonról készült szám, egy szájmaszkos menyasszonnyal a címlapján, mert még a betervezett Esküvő melléklet is éppen arra az időre esett, sírva fakadtam felette, annyira hihetetlen volt számomra, hogy én ezt így konkrétan a kezemben tartom. Hogy sikerült, hogy megcsináltuk. A második már könnyebben ment, de telefon és e-mail volt még bőségesen. Majd viszont egyre gyérültek a hívások és az írások, így utólag már látom, hamar kialakultak az új szokások, folyt a munka szépen az új mederben is.

Fokozatosan áttértünk a Teamsre, amely azzal hirdeti magát, hogy egyesíti a csapat hatékonyságához szükséges felhasználókat, és valóban. Egyesültünk a virtuális térben, a rendszeres szerdai értekezlet arccal, hanggal, a szerkesztőség tagjainak személyes jelenlétével zajlik, épp csak megölelni nem tudjuk egymást. Aztán van még a hétfői vezetőségi skype-os gyűlés a lapigazgatóval, a keddi marketinges skype-os gyűlés a régről ismert, ám új marketingmenedzserünkkel, akinek ugyancsak a távolból kellett bekapcsolódnia egy kialakult csapatmunka folyamatába. Parádésan megy neki. Gyakorlatilag ennyi a változás, 2020. március 13-ától minden egyes Vasárnapot tizennégy-tizenöt különböző helyről rakunk össze, ennyi ember felelősségteljes, fegyelmezett munkájának eredményét vehetik kézbe az olvasóink. Elveszítettük egymás személyes jelenlétét, ennek a jelenlétnek a varázsát, biztonságát, de nyertünk helyette egy olyan bizonyosságot, amilyet talán csak a harcostársak tapasztalhatnak meg a tűzvonalban: hogy mennyire egymásra vagyunk utalva, hogy egymás nélkül semmi sem lennénk, hogy ha egy elfárad, rögtön ugrik három, hogy megtámogassa, és hogy a jó munka nem a jó meleg irodákon múlik, hanem a jó embereken. Mindehhez mi még kaptuk Olvasóink szeretetét, erkölcsi és anyagi támogatását, hogy egy pillanatra sem lankadjunk, és ne feledjük, a Vasárnap a mi nagy közös szövetségünk, mely megtart és összeköt, tájékoztat, vigaszt nyújt, és örömet hoz. Minden kedden.

Végül mégiscsak jó volt ez a 2020-as év. Köszönöm a lapigazgatónknak azt a határtalan sok türelmet és belátást, amivel ezt a helyzetet kezelte, a kollégáknak a szolidaritást, munkatársaimnak a kitűnő önálló munkát, és Önöknek, kedves Olvasóink, hogy hétről hétre velünk tartanak, hogy biztatnak és megbecsülik a munkánkat, hogy felismerték, a lelkünk tesszük bele minden héten az újságba. Maradjunk meg egészségben mind, és mi 2021-ben is beletesszük. Önöknek.

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene