Hogy értékeli az elmúlt évet Badin Ádám?

Erre az esztendőre a művészvilág biztosan egyfajta rémálomként fog tekinteni, amikor megállt az élet. Elmaradtak az előadások, nem készülhettek el a bemutatók. Online térbe szorultunk, amely persze óriási közönségszámmal kecsegtet, és pótkávénak elfogadható. De hol van a kávé igazi íze és illata: a közönség, a taps, az élő hatás-ellenhatás, amitől kiárad az alkotás lelke, és betölti a teret, hol van a szín a színházból? Ezt nem lehet semmivel pótolni.

Kiderült az, amit eddig is tudtunk, de most fájdalmasan megéltük, hogy micsoda erő a közvetlen kapcsolat. A legmodernebb szupertechnika és világháló sem tudja ezt helyettesíteni. És mégis van valami kicsi jó is ebben a helyzetben, lelassult világban. Esélyt kapott a lelkünk, hogy utolérjen bennünket. Mert már nagyon száguldottunk, és észre sem vettük, hogy ő nem bírja a tempót. Most nagy léleg/k/zetet veszünk, s ha túléljük, biztosan egy teljesen új világba csöppenünk, ami egészen más lesz, mint a korábbi. Alkotóként rejtelmesen erre készülök.