Shutterstock-felvétel
Sok mindentől megfoszthatott bennünket a múlófélben levő év, de az olvasmányoktól, jó szövegektől (és/azaz a Vasárnaptól) bizony nem, így végig menedékünk lehetett
Rendkívüli év végi szuper- és okoseszközt ajánlunk a figyelmükbe, olyat méghozzá, amely egyben olvasónapló és olvasmány is. Mi másról lenne szó, mint a Vasárnapról, amely járvány ide, karantén oda, hétről hétre olvasmányként szolgált, e rovaton kívül is kínált könyvolvasmányokat, és három alkalommal Olvasmány mellékletet is adott pluszbónuszként. Aki mindezt összegyűjtötte, most dőzsölhet, visszalapozva a legjobbakhoz, legtetszőbbekhez, no és van itt még valami!
Lista extrákkal
Tavaly ugyanilyenkor a listázás hasznairól szóltunk ezen a helyen, arról tehát, milyen jó jegyzéket vezetni, milyen jó szövegek, könyvek, versek jöttek velünk szembe – és ahogy akkor, a verslista most is szinte magától összeáll. Csakhogy most úgy alakult, hogy a tavalyinál eggyel több, 53 verset kínáltunk hétrevalóul a lapszámok elején, és mi más jelezné jobban, hogy bezárult egy kör, mint hogy hamarosan ismét aktuális a 2020-as év első számának Radnóti-verse, a Szilveszter és újév között. „Repedj szürkeség, s törj föl fiatal év” – mondhatjuk most is a vers utolsó sorait, és olvashatjuk az egészet, amíg hamarosan meg nem érkezik már a 2021-es első Vasárnap.
De nem csak plusz egy verset írhatunk ám a listára: online felületünkön (www.vasarnap.com) ugyanis kiderítettük kollégáink, állandó szerzőink, olvasóink kedvenc verseinek címét, és még azt is, hogy miért épp azokra esik a választásuk. Lemaradt róla? Semmi baj, képernyőn visszaolvasható; és még mindig megírhatja nekünk bárki a legkedvesebb költeménye címét, hozzá az indoklást – kezdődjön ezzel az év!
Érdekes
Az év témája
Bizony, mi más, mint a járvány és a vele járó bezártság. Aki az év lezárásaként, és a rendkívüliségek végét remélve ilyen témájú könyvet választana, megteheti. Egyrészt kevésbé kötődő könyvekben is észreveheti ezt a témát (mi az Egri csillagokat ajánlottuk mint a bezártság leírását), másrészt már a szállingózó újak mellett ott vannak a régi jó kis járványkönyvek: Boccaccio Dekameronja, Thomas Mann A varázshegye, Albert Camus-től A pestis, hogy csak párat említsünk.
A biztos pont
Olvasni és újraolvasni az idén talán még fontosabb volt, mint eddig: előbb bezárt és lelassult, fenyegetően, majd részben megnyílt és hektikusan felgyorsult, aztán visszazuhant a lezárt állapotba a világ, de másfajta (és talán még több) feszültség mellett. És persze jó nagy mínuszt írt a kulturális élmények, lehetőségek elé. Ehhez a váltakozáshoz lehetett akár téma vagy műfaj szerint illő könyveket válogatni (néha mi is ilyet igyekeztünk ajánlani), vagy csak megragadni a mindentől függetlenül kedvencet – menedék lehetett a könyv, biztos kulturális élményforrás. Persze a könyvpiac is megsínylette a rendkívüliségeket, de bármilyen mélységesen sajnáljuk is, azt azért nem lehet nem észrevenni: e körülmény elvileg kedvezett ennek a rovatnak, hisz újraolvasnivaló akad bőven. Például most már egy újabb évfolyamnyi Vasárnap, benne a fentebb említett hétrevalós versantológiával meg annyi minden mással. És még folytatás is várható hozzá!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.